Acélmárna
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Régi rajz a halról
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Luciobarbus capito (Güldenstädt, 1773) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Acélmárna témájú kategóriát. |
Az acélmárna (Luciobarbus capito) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[1]
Előfordulása[szerkesztés]
Az acélmárna a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók lakója. A Kura, Araksz, Lenkoranka, Szamur, Terek, Szunza, Rubas-chai és Kayakent folyók alsó és középső szakaszán található meg. Az Aral-tóban és még Spanyolországban is megtalálhatóak a fajhoz sorolt alfajok.[2]
Alfajai[szerkesztés]
A legújabb genetikai és morfológiai vizsgálatok a különböző területen élő márnákat filogenetikailag közelebb hozzák egymáshoz, ezért előfordul, hogy tudományos leírásuk alfajként de önálló fajként is megtalálható a különböző szakirodalmakban.[3]
- Luciobarbus capito capito,[4] - Törökország, Araksz folyó
- Luciobarbus capito conocephalus / turkesztáni acélmárna – Aral-tó; rendszertani hovátartozása még vitatott
- Luciobarbus capito graellsii – Ebro vízgyűjtő területének folyói. Manapság önálló fajként ismerik el Luciobarbus graellsii néven.[5]
- Luciobarbus capito haasi / pirosfarkú acélmárna – Ripoll folyó Spanyolországban.[3]
- Luciobarbus capito bocagei – Albufera-tó, Spanyolország. Manapság önálló fajként ismerik el Luciobarbus bocagei néven.[6]
Megjelenése[szerkesztés]
A hal testhossza 60-90 centiméter, legfeljebb 105 centiméter. 58-65 közepesen nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. A felső ajak peremén 4 bajuszszál van.[2]
Életmódja[szerkesztés]
Fenékhal, amely gerinctelen állatokkal, apró halakkal és növényekkel táplálkozik. Anadrom vándorformái és állandó édesvízi állományai ismertek.[2]
Szaporodása[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- ↑ a b c d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- ↑ a b Barbo colirrojo - Barbus haasi Mertens, 1925 (spanyol nyelven). Enciclopedia virtual de los vertebrados españoles. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- ↑ Journal of Animal and Veterinary Advances (angol nyelven). [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- ↑ Barbus graellsii (Steindachner, 1866 ) (spanyol nyelven). Ministerio De Medio Ambiente. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)[halott link]
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
További információk[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- Bulat-mai Barbel Luciobarbus capito (Güldenstaedt, 1778). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
Szakirodalom[szerkesztés]
- Berg, L.S., 1964. Freshwater fishes of the U.S.S.R. and adjacent countries. volume 2, 4. kiadás. Israel Program for Scientific Translations Ltd, Jeruzsálem, Izrael (angol nyelvű).
- Helfman, G., B. Collette i D. Facey: The diversity of fishes. Blackwell Science, Malden, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok, 1997 (angol nyelvű).
- Moyle, P. i J. Cech.: Fishes: An Introduction to Ichthyology, 4. kiadás, Upper Saddle River, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok: Prentice-Hall. Any 2000 (angol nyelvű).
- Nelson, J.: Fishes of the World, 3. kiadás. New York, Amerikai Egyesült Államok: John Wiley and Sons. Any 1994.
- Wheeler, A.: The World Encyclopedia of Fishes, 2. kiadás, London: Macdonald. Any 1985 (angol nyelvű).
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
