A Jó, a Rossz és a Csúf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Jó, a Rossz és a Csúf
(Il buono, il brutto, il cattivo)
1966-os olasz–spanyol–német–amerikai film

Almeria 2.jpg
Rendező Sergio Leone
Producer Alberto Grimaldi
Műfaj western
Forgatókönyvíró
Főszerepben
Zene Ennio Morricone
Operatőr Tonino Delli Colli
Vágó
Jelmeztervező Carlo Simi
Díszlettervező Carlo Simi
Gyártásvezető
  • Fernando Cinquini
  • José Antonio Pérez Giner
  • Gray Frederickson (amerikai)
Gyártás
Gyártó
  • Arturo González Producciones Cinematográficas, S.A
  • Constantin Film Produktion
  • Produzioni Europee Associati
Ország
Nyelv
Forgatási helyszín
Játékidő 177 perc
Költségvetés 1 200 000 $[1]
Képarány 2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
Eredeti magyar adó
Korhatár Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
Bevétel
Világszerte
187 436 818
$
Kronológia
Előző Pár dollárral többért
További információk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Jó, a Rossz és a Csúf témájú médiaállományokat.

A Jó, a Rossz és a Csúf (eredeti cím: Il buono, il brutto, il cattivo) 1966-ban bemutatott egész estés olasz westernfilm, amely a Dollár-trilógia 3. része. A forgatókönyvet Luciano Vincenzoni, Sergio Leone, Agenore Incrocci és Furio Scarpelli írta, a filmet Sergio Leone rendezte, a zenéjét Ennio Morricone szerezte, a producere Alberto Grimaldi volt, főszereplői Clint Eastwood, Lee van Cleef és Eli Wallach. Az Arturo González Producciones Cinematográficas, S.A, a Constantin Film Produktion és a Produzioni Europee Associati készítette. Olaszországban 1966. december 15-én, Amerikában 1967. december 23-án, Magyarországon feliratosan 1979. november 29-én mutattak be a mozikban, két magyar szinkronos változat is készült belőle, amelyből az elsőt az MTV 1-en 1986. január 18-án, a másodikat az RTL Klubon 2002. augusztus 1-jén vetítették le a televízióban.

Cselekmény[szerkesztés]

Három törvényen kívüli versenyez egymással, hogy megtalálják a Konföderáció aranyát, amelyet az amerikai polgárháború alatt ástak el.

Szőke és Tuco a törvény kijátszásával keresi a kenyérre valót. Szőke elfogja Tuco-t és feladja őt a hatóságoknál a jutalomért cserébe. Tuco-t pedig halálra ítélik a gaztettei miatt, de Szőke az akasztás előtt mindig kiszabadítja őt. Ez így megy egy darabig, de összeakasztják a bajszukat és onnantól fogva halálos ellenségekké válnak. Ráadásul Szőke nagyon ki is babrál Tuco-val, amiért ő mindenáron bosszút akar állni. És el is érkezik a bosszú ideje, de egy váratlan esemény megzavarja Tuco-t, ezért kényszerből életben hagyja Szőkét.

Tuco éppen Szőke szenvedésében gyönyörködik a sivatag közepén, amikor váratlanul megjelenik egy postakocsi. Tuco közelebb megy, de észreveszi, hogy mindenki halott, ezért nekilát a fosztogatáshoz. Azonban egyvalaki mégis életben van, akitől Tuco megtudja, hogy az egyik temetőben kétszázezer dollár értékű arany van elásva. Tuco próbálná kiszedni a haldoklóból a sír nevét is, ahova el van ásva az arany, de elmegy vizet hozni, és késve ér vissza. Viszont Szőkét ott találja a halott ember mellett, de őt nem tudja megölni, mert a haldokló neki mondta el a sír nevét. Ezért Tuco és Szőke ismét szövetségessé válik és elindulnak megszerezni az aranyat.

Eközben az országban tombol a polgárháború, ezért Tuco-ék katonának öltöznek, és Tuco a halott férfi nevét is felveszi. Csakhogy az ellenséges erők elfogják őket és egy fogolytáborba kerülnek, pont egy olyan helyre, ahol Angyalszem az egyik főnök. Ő pedig pont a Tuco által felvett név igazi tulajdonosát keresi már régóta, ezért kapóra jött neki Tuco-ék érkezése. Be is invitálja Tuco-t a barakkjába, ahol véres eszközökkel próbál információt kiszedni Tuco-ból. Tuco meg is törik, ezért Szőke vallatására már nincs szükség. Angyalszem közli vele, hogy mostantól fogva nem Tuco a társa, hanem ő, és elindulnak a temetőhöz.

De Tuco-nak sikerül megszöknie, és a nyomukba ered. Az egyik városban utol is éri őket, ahol Szőke mellé áll és legyőzik Angyalszem embereit, és ismét ketten indulnak tovább. De Angyalszem követi őket, és amikor a temetőhöz érnek egy mindent eldöntő párbaj kezdődik közöttük.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Színész Magyar hang
1. szinkron (1985) 2. szinkron (2002)
Joe (Szőke) Clint Eastwood Rátóti Zoltán Kautzky Armand
Sentenza (Angyalszem) Lee van Cleef Gruber Hugó Reviczky Gábor
Tuco Eli Wallach Gera Zoltán Rajhona Ádám
Alkoholista északi kapitány Aldo Giuffrè Sörös Sándor Gyabronka József
Pablito Ramirez atya Luigi Pistilli Dobránszky Zoltán Zubornyák Zoltán
Seriff John Bartha ? Bácskai János
Maria Rada Rassimov ? Zakariás Éva
Fegyverkereskedő Enzo Petito Képessy József Kun Vilmos
Jackson (Bill Carson) Antonio Casale ? Végh Péter
Szerzetes Angelo Novi Varga T. József Holl Nándor
Stevens Antonio Casas Fillár István Áron László
Wallace tizedes Mario Brega Horváth Pál Hollósi Frigyes
Pardue, a hoteltulajdonos Jesús Guzmán Koroknay Géza Uri István
Harper százados Antonio Molino Rojo Perlaki István Németh Gábor
Félkarú fejvadász Al Mulock ? Bicskey Lukács
Atya a menedékhelyen n. a. Hegyi Péter Versényi László
Tuco ítélet kihirdetője n. a. ? Balázsi Gyula

Keletkezése[szerkesztés]

A forgatókönyvet Agenore Incrocci, Furio Scarpelli, Luciano Vicenzoni és Sergio Leone írta Vincenzoni és Leone könyve alapján. Az operatőr Tonino Delli Colli, a zeneszerző Ennio Morricone volt. A film a Dollár-trilógia befejező darabja, amely az Egy maréknyi dollárért (1964) és a Pár dollárral többért (1965) című Leone-filmeket követte. Műfaját tekintve spagettiwestern. A film Olaszországban 1966. december 23-án, az Egyesült Államokban december 29-én debütált, és 6,1 millió dollár profitot hozott.

Fogadtatása[szerkesztés]

A filmet sokan kritizálták az erőszakos jelenetekért. Leone a sok erőszakot így magyarázta „az öldöklés azért van ennyire eltúlozva, mert egy olyan filmet akartam csinálni, amely az átlagos westerneknek egyértelmű szatírája. (...) A vadnyugatot egyszerű, erőszakos emberek formálták, ezt az erőt és együgyűséget próbálom visszaadni a filmjeimben.” Mindazonáltal a filmet a western stílus legjobb európai képviselőjeként tartják számon, és Quentin Tarantino „minden idők legjobban megrendezett filmjének” nevezte.

A film remekül ötvözi a keserű iróniát és a fekete humort. Ez jól megmutatkozik az Eli Wallach által mesterien megformált Tuco karakterén keresztül, aki egyrészt szimpatikus személyiség csalafinta leleményességével vagy bárgyú, buta viselkedésével, amely bajba is sodorja. Mindamellett ellenszenves alak, mivel a filmben elhangzik néhány rémes bűntette is (gyermekmolesztálás), sőt a Névtelen főhőst alaposan megkínozza a sivatagban való céltalan csatangolással. Ez a személy nyilván rászolgál arra a brutális verésre, amely Wallace tizedes részéről éri, a néző mégis sajnálja őt, ahogy azok a déli katonák, akiket arra kényszerítenek, hogy a kínvallatás ideje alatt egy melankolikus hangzású, szép balladát énekeljenek, noha nem tudják, hogy a bajtársuknak hitt Tuco valójában közönséges bűnöző.

A film megjelenése Magyarországon[szerkesztés]

A Jó, a Rossz és a Csúf először 1979. november 29-én került vetítésre a magyar mozikban. Itt is, ahogy az előző két rész esetében a Mokép hozta forgalomba, viszont a nagy különbség, hogy ez a film szinkronosan pergett le a mozitermekben a premierjekor. 1986 elején a Magyar Televízió levetítette a filmet, amely szintén szinkronos verzióban került sugárzásra. Az 1980-as évek vége felé az InterVideo megjelentette a film VHS kiadványát a videótékák számára, amely ugyancsak szinkronos változatban volt látható és egy teljes képernyős kópiát tartalmazott. Az 1990-es évek vége felé az RTL Klub egy új, második szinkront készíttetett a filmhez, amelyet a TV2 is levetített a 2000-es évek végén. Érdekes módon a film még nem látott napvilágot DVD formátumban Magyarországon, viszont az InterCom Zrt. 2009-ben kiadta Blu-ray változatát, amely a második szinkront illetve egy szélesvásznú kópiát tartalmaz. Erre a kiadványra került rá a film bővített változata, mely közel fél órával hosszabb, mint az eredeti verzió.

Érdekességek[szerkesztés]

  • Tuco (Eli Wallach) megverése Angyalszem kunyhójában jóval részletesebb volt, de akkoriban ezeket a képsorokat nagyon erőszakosnak találták, ezért a cenzúra megrövidítette.
  • A kínvallatást végző Wallace tizedes (Mario Brega) már az első két részben is felbukkant ugyanilyen formátumú karakter szerepében. A trilógia második epizódjában, a Pár dollárral többértben is pontosan ugyanolyan félszemű, sebhelyesarcú drabális csatlósnak mutatkozott, mint ebben a filmalkotásban.
  • Eli Wallach, mint Tuco alias a Csúf. A színész a valóságban, de akár más szerepeiben sosem volt csúnya megjelenésű, még a negatív szerepeiben is szimpatikus maradt. Viszont, hogy a csúnya ábrázatú ember hatását elérje, ezért igyekezett grimaszokat erőltetni az arcára. A fintoros arckifejezések egész a film végéig jellemzik Eli Wallach arcát, s annál jobban fokozzák a karakter humoros megjelenését.
  • Morricone The Ecstasy of Gold című kompozíciója a film kulcsjelenetének aláfestő zenéje, és a nyolcvanas évek óta a film e jelenetének vetítése mellett ezzel a számmal vezetik be a Metallica heavy metal együttes koncertjeit.[2] Ugyanezt a zenét a Ramones punk rock együttes viszont a koncertjei zárására használta fel.

Idézetek a filmből[szerkesztés]

Tuco és Szőke párbeszéde, miután Szőke megmentette őt az akasztástól:

Tuco: Kétféle ember van ezen a világon. Az egyiknek kötél lóg a nyakában, a másiknak meg le kell vágnia. Figyelj, a nyak, amin a kötél van, az enyém. Enyém a kockázat, ezért legközelebb többet akarok, mint a felét.

Szőke: A kockázatot tényleg te vállalod, de a kötélről én váglak le. Ha csökkentjük a százalékomat, talán nem tudok pontosan célozni.

Szőkét megtámadják, de ő meghallotta a sarkantyúkat, ezért végezni tudott a támadóival. Ezután megjelenik Tuco az ablakban:

Tuco: Kétféle sarkantyú van barátom. Az egyik az ajtón jön be, a másik meg az ablakon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jó, a Rossz és a Csúf (angol nyelven). Box office/business. Internet Movie Database
  2. We All Love Ennio Morricone”, Metallica.com, 2007. február 20. (Hozzáférés ideje: 2014. december 12.) 

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Jó, a Rossz és a Csúf témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]