Ugrás a tartalomhoz

AH–1 Cobra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(AH–1 szócikkből átirányítva)
AH–1 Cobra
AH-1W Super Cobra száll le egy helikopterhordozó fedélzetére
AH-1W Super Cobra száll le egy helikopterhordozó fedélzetére

FunkcióHarci helikopter
GyártóBell Helicopter
Gyártási darabszám1116 db

Személyzet2 fő
Első felszállás1965. szeptember 27.
Szolgálatba állítás1967.
Méretek
Hossz13,60 m
Magasság4,10 m
Rotorátmérő13,40 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg2993 kg
Max. felszállótömeg4500 kg
Hajtómű
Hajtómű1 db AVCO Lycoming T53–L703 gázturbina
Teljesítmény1300 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség277 km/h
Hatósugár510 km
Hatótávolság574 km
Legnagyobb repülési magasság3720 m
Emelkedőképesség8,2 m/s
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1 db 20 mm M197 gépágyú
Fegyverfelfüggesztő pontok4+2
Nem irányított rakéták70 mm Hydra 70
Háromnézeti rajz
Az AH-1F Super Cobra háromnézeti rajza
Az AH-1F Super Cobra háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz AH–1 Cobra témájú médiaállományokat.

Az AH–1 Cobra harci helikopter, az Egyesült Államokban az UH–1 Iroquois könnyű szállítóhelikopterből, ideiglenes megoldásként, annak fődarabjait felhasználva fejlesztették ki, elsősorban a vietnámi háborúban felmerült igények kielégítésére. Alacsony ára és a számtalan ország által rendszeresített UH–1 helikopterrel való nagyfokú csereszabatossága miatt rendkívül elterjedt helikopter. A hatvanas évektől részt vett az Egyesült Államok összes háborújában, a jom kippuri háborútól kezdve az összes arab–izraeli háborúban, az irak-iráni, valamint számos kisebb fegyveres konfliktusban. A kilencvenes években Romániában is felmerült rendszeresítésének és ottani sorozatgyártásának gondolata. Az ezredfordulótól a RAH–66 Comanche helikopterrel tervezték felváltani, de az új helikopter fejlesztését a vele kapcsolatban felmerült problémák miatt leállították, így a Cobra, jelentős korszerűsítés után, valószínűleg még több évtizedig szolgálatban marad. A korszerűsített AH–1 SuperCobra erősebb hajtóműveket és fejlesztett avionikát kapott, mellyel automatikusan képes lett mind a légi, mind a földi célpontokat keresni, felismerni és osztályozni. Két General Electric T700–401 gázturbinás hajtóműve van melyek teljesítménye 2 × 1194 kW. Változatai az AH–1W és az AH–1Z.

Az AH–1 üzemeltetői

Megrendelő és üzemeltető országok

[szerkesztés]
 Amerikai Egyesült Államok
 Bahrein
 Chile
 Csehország
 Dél-Korea
 Irán
 Izrael
 Japán
 Jordánia
 Pakisztán
 Spanyolország
 Szaúd-Arábia
 Tajvan
 Thaiföld
 Törökország

További információk

[szerkesztés]