90377 Sedna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
90377 Sedna
Sedna-NASA.JPG
Felfedezése
Felfedező Michael E. Brown [1]
Felfedezés ideje 2003. november 14.[1]
Felfedezés helye Palomar Obszervatórium
Névadó Sedna
Kisbolygó jelölés (90377) Sedna
Ideiglenes nevek (90377) 2003 VB12
2003 VB12
Pályaadatok
Epocha 2010. január 4.
(2455200,5 JD)
Aphélium távolsága 141 102 121 594 km
(943,209 CsE)[1]
Perihélium távolsága 11 420 684 178 km
(76,343 CsE)[1]
Fél nagytengely 76 261 402 886 km
(509,776 CsE)[1]
Pálya excentricitása 0,85[1]
Orbitális periódus 4204046,336 nap
11510,05 év[1]
Közepes anomália 357,943°[1]
Inklináció 11,927°[1]
Felszálló csomó hossza 144,259°[1]
Perihélium szöge 311,105°[1]
Fizikai tulajdonságok
Tömeg ~1·1021 kg[2]
Átlagos sűrűség 2,0? g/cm³
Felszíni gravitáció 0,33–0,50 m/s²
Szökési sebesség 0,62–0,95 km/s
Forgási periódus 10,273 h[1]
Színkép típusa (vörös) B-V=1,24; V-R=0,78[3]
Abszolút fényesség 1,59[1]
A Sedna pályája. Az óramutató járásának irányában a Naprendszert egyre jobban kicsinyítve: Baloldalt felül a legelső képen a belső Naprendszer, a kisbolygóövvel Jupiterig. A második képen a teljes Naprendszer a Kuiper-övvel, és a Sedna, pályájának Naphoz legközelebbi pontján. A harmadik képen a Sedna teljes elnyúlt pályáját látjuk. A negyedik képen az Oort-felhő van, ahogy korábban elképzeltük, közepén a Sedna pályájával. A Sedna megtalálása azt mutatja, hogy egy belsőbb része is van az Oort-felhőnek

A 90377 Sedna (ideiglenes azonosító: 2003 VB12) Neptunuszon túli kisbolygó, melyet 2003. november 14-én fedezett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharmada a Plutoénak. Viszonylag nagy mérete miatt elképzelhető, hogy törpebolygóvá minősítik.

Főbb adatai[szerkesztés]

Általános információ[szerkesztés]

Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.

Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Sednának nevezte el, az inuitok óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.

Orbitális jellemzők[szerkesztés]

A Sedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.

Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Sedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Sedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciusában végzett megfigyelés során nem észleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Sedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.

A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Sedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után. A tudósok másik elmélete szerint a Sedna egy, a mi Napunknál hússzor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.

Fizikai jellemzők[szerkesztés]

A Sedna átmérője nagyjából 1000 kilométer (termofizikai modell alapján számolt érték). A Pluto felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb, Neptunuszon túli objektumként tartják számon az Eris (törpebolygó) és a Pluto után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 33 kelvin (−240 °C) fölé.

A Chilében folytatott megfigyelések szerint a Sedna a Naprendszer egyik legvörösebb égitestje, majdnem olyan vörös, mint a Mars. A Plutótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a kisbolygó felszínén található némi metán- vagy vízjég.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
  2. 1000 km-es átmérőt és a Pluto sűrűségét feltételezve (2,0 g/cm³)
  3. Tegler, Stephen C.: Kuiper Belt Object Magnitudes and Surface Colors, 2006. január 26. [2006. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 5.)
  4. doi:10.1051/0004-6361/201218874

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Sedna
A Wikimédia Commons tartalmaz 90377 Sedna témájú médiaállományokat.