90377 Sedna
90377 Sedna .svg){kind=small} | |
 | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Michael Brown [1] |
| Felfedezés ideje | 2003. november 14.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar Obszervatórium |
| Névadó | Sedna |
| Kisbolygó jelölés | (90377) Sedna |
| Ideiglenes név |
(90377) 2003 VB12 2003 VB12 |
| Pályaadatok | |
| Epocha |
2010. január 4. (2455200,5 JD) |
| Aphélium távolsága |
141 102 121 594 km (943,209 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága |
11 420 684 178 km (76,343 CsE)[1] |
| Fél nagytengely |
76 261 402 886 km (509,776 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,85[1] |
| Orbitális periódus |
4204046,336 nap 11510,05 év[1] |
| Közepes anomália | 357,943°[1] |
| Inklináció | 11,927°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 144,259°[1] |
| Perihélium szöge | 311,105°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Tömeg |
~1·1021 kg[2] |
| Átlagos sűrűség | 2,0? g/cm³ |
| Felszíni gravitáció | 0,33–0,50 m/s² |
| Szökési sebesség | 0,62–0,95 km/s |
| Forgási periódus | 10,273 h[1] |
| Albedó | 0,07 |
| Színkép típusa | (vörös) B-V=1,24; V-R=0,78[3] |
| Látszólagos fényesség | 21,12 |
| Abszolút fényesség | 1,59[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:90377 Sedna|90377 Sedna ]] témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 90377 Sedna (szimbólum: .svg){kind=small}
)[4] Neptunuszon túli kisbolygó, melyet 2003. november 14-én fedezett fel Michael Brown, Chad Trujillo és David Rabinowitz. Felfedezése előtt még soha nem figyeltek meg ilyen nagy távolságban lévő objektumot a Naprendszeren belül. A fagyos égitest mérete megközelítőleg kétharmada a Plutóénak. Viszonylag nagy mérete miatt elképzelhető, hogy törpebolygóvá minősítik.
Főbb adatai[szerkesztés]
- átmérő: 995 ± 80 kilométer[5]
- keringési idő: 10 500 év
- a pálya legnagyobb távolsága a naptól: 130 milliárd kilométer (86 CsE)
- felszíni hőmérséklet: mínusz 240 °C (30 K)
- látszólagos színe: nagyon fényes és vörös
- felfedezés: 2003. november 14. (Mike Brown (Caltech), Chad Trujillo (Gemini Csillagvizsgáló), David Rabinowitz (Yale Egyetem))
Általános információ[szerkesztés]
Az égitestet a San Diego közelében lévő Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával végzett kutatás során fedezték fel. A NASA Spitzer űrtávcsöve is az objektum irányába fordult, de nem talált rá.
Nagy távolsága, valamint alacsony hőmérséklete miatt – és mivel a Naprendszer összes bolygója ezidáig római vagy görög istenségről kapta a nevét –, felfedezője nem hivatalosan Sednának nevezte el, az inuitok óceánistennőjéről, aki a hiedelem szerint az Északi Jeges-tenger fagyos mélységeiben élt.
Orbitális jellemzők[szerkesztés]
A Sedna hosszan elnyújtott elliptikus pályán kering, melynek legtávolabbi pontja 942, legközelebbi pedig 76,1 CsE távolságban található a Naptól. Felfedezésének pillanatában 90 CsE távolságban tartózkodott a Naprendszer központi égitestétől.
Az első megfigyelések alapján úgy tűnt, hogy a Sedna szokatlanul hosszú idő alatt fordul meg saját tengelye körül (20-50 nap). A rejtély megoldása érdekében olyan égi kísérő után kezdtek kutatni, mely a Sedna forgását befolyásolhatná, de a Hubble Űrteleszkóppal 2004 márciusában végzett megfigyelés során nem észleltek ilyen objektumot. Az MMT teleszkóp megfigyelései azonban sokkal rövidebb forgási időről tanúskodnak: az új mérések értelmében a Sedna forgási ideje 10 óra, ami – tekintettel az égitest méretére – már elfogadható időtartamnak számít.
A Hal Levison és Alessandro Morbidelli által készített tanulmány szerint a legvalószínűbb magyarázat a Sedna különös pályáját illetően az, hogy egy elhaladó csillag gravitációs tere térítette el az égitestet, hozzávetőlegesen 100 millió évvel a Naprendszer kialakulása után. A tudósok másik elmélete szerint a Sedna egy, a mi Napunknál hússzor kisebb barna törpe körül jött létre, majd a Naprendszerhez kapcsolódott, amint a barna törpe elhaladt mellette.
Fizikai jellemzők[szerkesztés]
A Sedna átmérője nagyjából 1000 kilométer (termofizikai modell alapján számolt érték). A Pluto felfedezése óta (1930) ez volt a legnagyobb újonnan megfigyelt objektum. Jelenleg a harmadik legnagyobb, Neptunuszon túli objektumként tartják számon az Eris (törpebolygó) és a Pluto után. A Naptól való hatalmas távolsága miatt a bolygó felszíni hőmérséklete sosem emelkedik 33 kelvin (−240 °C) fölé.
A Chilében folytatott megfigyelések szerint a Sedna a Naprendszer egyik legvörösebb égitestje, majdnem olyan vörös, mint a Mars. A Plutótól és a Charontól eltérően azonban úgy tűnik, hogy a kisbolygó felszínén található némi metán- vagy vízjég.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
- ↑ 1000 km-es átmérőt és a Pluto sűrűségét feltételezve (2,0 g/cm³)
- ↑ Tegler, Stephen C.: Kuiper Belt Object Magnitudes and Surface Colors, 2006. január 26. [2006. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 5.)
- ↑ U+2BF2 ⯲. David Faulks (2016) 'Eris and Sedna Symbols,' L2/16-173R, Unicode Technical Committee Document Register.
- ↑ doi:10.1051/0004-6361/201218874
További információk[szerkesztés]
