90482 Orcus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
90482 Orcus
Az első felvétel, amelyen az Orcus látható
Az első felvétel, amelyen az Orcus látható
Felfedezése
Felfedező

M. E. Brown, C. Trujillo,

D. Rabinowitz
Felfedezés ideje 2004. február 17.
Névadó Orcus
Alternatív nevek 2004 DW
Pályaadatok
Aphélium távolsága 48,069 CSE
Perihélium távolsága 30,727 CSE
Pálya excentricitása 0,22618
Inklináció 20,582°
Holdak Vanth
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő 917±25 km
Tömeg (6,41±0,19)×10^20 kg
Átlagos sűrűség 1,53 ± 0,15-0,13 g/cm3
Felszíni gravitáció az egyenlítőnél ≈ 0,2
Szökési sebesség 0,43 km/s
Felszíni hőmérséklet < 44 K
Látszólagos fényesség 19,1
Abszolút fényesség 2,41 ± 0,05

A 90482 Orcus egy Neptunuszon túli égitest, a Kuiper-övben található törpebolygó-jelölt. Egyetlen holdja ismert, mely a Vanth nevet viseli.

Felfedezése[szerkesztés]

2004. február 17-én fedezte fel a pasadenai Kaliforniai Műszaki Intézetben (Caltech) a Michael E. Brown által vezetett csillagász csapat. Később kiderült, hogy az égitestet már 1951. november 8-án egyszer megfigyelték. Ennek figyelembe vételével pontosabban kiszámíthatták a pályáját. Azóta már olyan távcsövekkel is kutatták, mint például a Hubble, a Herschel és a Spitzer űrteleszkópok, valamint földi távcsövekkel is. 2017 decemberéig 542 megfigyelést végeztek. A felfedezők névként az Orcust javasolták, az alvilág egyik római istenét. Ezt a javaslatot a Nemzetközi Csillagászati Unió hivatalosan 2004. november 22-én fogadta el.

A Quaoart, valamint az Eris és Makemake törpebolygókat szintén Mike Brown és Chad Trujillo csillagászok fedezték fel.

Pályája[szerkesztés]

Az Orcus keringési ideje 247 év és 3,5 hónap. Pályájának perihéliuma 30,73 csillagászati egység (CSE), aphéliuma pedig 48,07 CSE. Legutóbb 1895 közepén közelítette meg legjobban a Napot. [1]

Az Orcus 2: 3 arányú orbitális rezonanciája van a Neptunusszal, ennek periódusa 245 év, emiatt keringési pályájának alakja igen érdekes, emellett mérsékelten dőlt, 20,6 fokot zár be az ekliptika irányával.[2] Az Orcus pályája hasonló a Pluto pályájához (mindkettő perihéliuma az ekliptika feletti), de eltérően van orientálva. Bár az egy ponton megközelíti a Neptunusz pályáját, a két test közötti rezonancia azt jelenti, hogy maga az Orcus mindig nagy távolságra van a Neptunusztól (közöttük mindig 60 fokot meghaladó szögtávolság van). Több mint 14 000 éves időszak alatt az Orcus több mint 18 CSE-re tartózkodik a Neptunusztól. Mivel a kölcsönös rezonancia arra kényszeríti az Orcust és a Plutót, hogy egyébként nagyon hasonló mozgásaik ellenkező szakaszaiban maradjanak, így az Orcusot néha „anti-Plútónak” is nevezik. Az Orcus legutóbb 2019-ben érte el az aphéliumát , és körülbelül 2143-ban éri el a perihéliumot, azaz ekkor lesz a Naphoz a legközelebb. A Deep Ecliptic Survey által végzett szimulációk azt mutatják, hogy az Orcus a következő 10 millió évben 27,8 CSE perihélium-távolságot (qmin) szerezhet.

Mérete[szerkesztés]

Az Orcus méretének összehasonlítása más törpebolygókkal és égitestekkel

A 2013-ban a Herschel és Spitzer űrtávcsővel végzett vizsgálatokból arra következtetnek, hogy az Orcus átmérője 917 ± 25 km, míg holdját, a Vanth-ot 276 ± 17 km átmérőjűre becsülik.[3] Pontosabb mérés még nem volt lehetséges. Az Orcus valószínűleg a törpebolygók osztályába tartozik, valószínűleg csak valamivel kisebb, mint a Ceres törpebolygó, amelynek átmérője 975 km. Tudósok szerint a hidrosztatikus egyensúly miatt közel gömb alakú (Maclaurin ellipszoid) alakú.[4] A Orcus-Vanth rendszer teljes tömegét 6,41 ± 0,19⋅1020 kg-ra becsülik.[5]

Holdja[szerkesztés]

2007 februárjában a Mike Brown vezette kutatócsapat bejelentette, hogy 2005-ös felvételek alapján felfedeztek egy holdat az Orcus körül. Az S/2005 (90482) 1. jelölésű égitest végül a Vanth nevet kapta, ami egy mitologikus alvilági démon nevéből ered. Az Orcus–Vanth-rendszer egy 2016-os térbeli felbontású szubmilliméteres leképezése azt mutatta, hogy a Vanth viszonylag nagy méretű, mintegy 475 km ± 75km átmérőjű.[6]

Az Orcus keringési pályája

Források[szerkesztés]

  1. (90482) Orcus in der Small-Body Database des Jet Propulsion Laboratory (angolul).
  2. Orbit and Astrometry for 90482. www.boulder.swri.edu. (Hozzáférés: 2020. május 23.)
  3. S. Fornasier, E. Lellouch, T. Müller, P. Santos-Sanz, P. Panuzzo, C. Kiss, T. Lim, M. Mommert, D. Bockelée-Morvan, E. Vilenius, J. Stansberry, G. P. Tozzi, S. Mottola, A. Delsanti, J. Crovisier, R. Duffard, F. Henry, P. Lacerda, A. Barucci, A. Gicquel: . In: . 555, Nr. A15, 19. Juni 2013, S. 22. arxiv:1305.0449v2. bibcode:2013A&A...555A..15F. doi:10.1051/0004-6361/201321329.
  4. J. L. Ortiz, A. Cikota, S. Cikota, D. Hestroffer, A. Thirouin, N. Morales, R. Duffard, R. Gil-Hutton, P. Santos-Sanz, I. de la Cueva: . In: . 525 issue=A31, 29. November 2010. doi:10.1051/0004-6361/201015309. Abgerufen am 12. Dezember 2017. PDF S. 5, rechts (idézi Duffard et al. (2009) és Thirouin et al. (2010))
  5. B. Carry, D. Hestroffer, F. E. Demeo, A. Thirouin, J. Berthier, P. Lacerda, B. Sicardy, A. Doressoundiram, C. Dumas, D. Farrelly, T. G. Müller: . In: . 534, Nr. A115, 18. Oktober 2011. arxiv:1108.5963. doi:10.1051/0004-6361/201117486.
  6. Brown, Michael E. (2018. szeptember 18.). „Medium-sized Satellites of Large Kuiper Belt Objects”. The Astronomical Journal 156 (4), 164. o. DOI:10.3847/1538-3881/aad9f2. ISSN 1538-3881.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 90482 Orcus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.