90482 Orcus
90482 Orcus .svg){kind=small} | |
 | |
| A Hubble 2006-os felvétele | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | M. E. Brown C. Trujillo D. Rabinowitz |
| Felfedezés ideje | 2004. február 17. |
| Névadó | Orcus |
| Kisbolygó jelölés | (90482) Orcus |
| Ideiglenes név | (90482) 2004 DW 2004 DW |
| Kisbolygókategória | NTO, plutino |
| Pályaadatok | |
| Aphélium távolsága | 48,069 CSE |
| Perihélium távolsága | 30,727 CSE |
| Fél nagytengely | 39,1742376 CsE |
| Pálya excentricitása | 0,22618 |
| Közepes anomália | 164,68° |
| Inklináció | 20,582° |
| Felszálló csomó hossza | 268,722° |
| Központi égitest | Nap |
| Holdak | Vanth |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 917±25 km |
| Tömeg | (6,41±0,19)×10^20 kg |
| Átlagos sűrűség | 1,53 ± 0,15-0,13 g/cm3 |
| Felszíni gravitáció az egyenlítőnél | ≈ 0,2 |
| Szökési sebesség | 0,43 km/s |
| Albedó | 0,1975 |
| Felszíni hőmérséklet | < 44 K |
| Látszólagos fényesség | 19,1 |
| Abszolút fényesség | 2,41 ± 0,05 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:90482 Orcus|90482 Orcus ]] témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 90482 Orcus egy Neptunuszon túli égitest, a Kuiper-övben található törpebolygó. Egyetlen holdja ismert, mely a Vanth nevet viseli.
Felfedezése[szerkesztés]
2004. február 17-én fedezte fel a pasadenai Kaliforniai Műszaki Intézetben (Caltech) a Michael E. Brown által vezetett csillagász csapat. Később kiderült, hogy az égitestet már 1951. november 8-án egyszer megfigyelték. Ennek figyelembe vételével pontosabban kiszámíthatták a pályáját. Azóta már olyan távcsövekkel is kutatták, mint például a Hubble, a Herschel és a Spitzer űrteleszkópok, valamint földi távcsövekkel is. 2017 decemberéig 542 megfigyelést végeztek. A felfedezők névként az Orcust javasolták, az alvilág egyik római istenét. Ezt a javaslatot a Nemzetközi Csillagászati Unió hivatalosan 2004. november 22-én fogadta el.
A Quaoart, valamint az Eris és Makemake törpebolygókat szintén Mike Brown és Chad Trujillo csillagászok fedezték fel.
Pályája[szerkesztés]
Az Orcus keringési ideje 247 év és 3,5 hónap. Pályájának perihéliuma 30,73 csillagászati egység (CSE), aphéliuma pedig 48,07 CSE. Legutóbb 1895 közepén közelítette meg legjobban a Napot.[1]
Az Orcus 2: 3 arányú orbitális rezonanciája van a Neptunusszal, ennek periódusa 245 év, emiatt keringési pályájának alakja igen érdekes, emellett mérsékelten dőlt, 20,6 fokot zár be az ekliptika irányával.[2] Az Orcus pályája hasonló a Pluto pályájához (mindkettő perihéliuma az ekliptika feletti), de eltérően van orientálva. Bár az egy ponton megközelíti a Neptunusz pályáját, a két test közötti rezonancia azt jelenti, hogy maga az Orcus mindig nagy távolságra van a Neptunusztól (közöttük mindig 60 fokot meghaladó szögtávolság van). Több mint 14 000 éves időszak alatt az Orcus több mint 18 CSE-re tartózkodik a Neptunusztól. Mivel a kölcsönös rezonancia arra kényszeríti az Orcust és a Plutót, hogy egyébként nagyon hasonló mozgásaik ellenkező szakaszaiban maradjanak, így az Orcusot néha „anti-Plútónak” is nevezik. Az Orcus legutóbb 2019-ben érte el az aphéliumát , és körülbelül 2143-ban éri el a perihéliumot, azaz ekkor lesz a Naphoz a legközelebb. A Deep Ecliptic Survey által végzett szimulációk azt mutatják, hogy az Orcus a következő 10 millió évben 27,8 CSE perihélium-távolságot (qmin) szerezhet.
Mérete[szerkesztés]
.png){kind=spacer}
A 2013-ban a Herschel és Spitzer űrtávcsővel végzett vizsgálatokból arra következtetnek, hogy az Orcus átmérője 917 ± 25 km, míg holdját, a Vanth-ot 276 ± 17 km átmérőjűre becsülik.[3] Pontosabb mérés még nem volt lehetséges. Az Orcus valószínűleg a törpebolygók osztályába tartozik, valószínűleg csak valamivel kisebb, mint a Ceres törpebolygó, amelynek átmérője 975 km. Tudósok szerint a hidrosztatikus egyensúly miatt közel gömb alakú (Maclaurin ellipszoid) alakú.[4] A Orcus-Vanth rendszer teljes tömegét 6,41 ± 0,19⋅1020 kg-ra becsülik.[5]
Holdja[szerkesztés]
2007 februárjában a Mike Brown vezette kutatócsapat bejelentette, hogy 2005-ös felvételek alapján felfedeztek egy holdat az Orcus körül. Az S/2005 (90482) 1. jelölésű égitest végül a Vanth nevet kapta, ami egy mitologikus alvilági démon nevéből ered. Az Orcus–Vanth-rendszer egy 2016-os térbeli felbontású szubmilliméteres leképezése azt mutatta, hogy a Vanth viszonylag nagy méretű, mintegy 475 km ± 75 km átmérőjű.[6]
Források[szerkesztés]
- ↑ (90482) Orcus in der Small-Body Database des Jet Propulsion Laboratory (angolul).
- ↑ Orbit and Astrometry for 90482. www.boulder.swri.edu. (Hozzáférés: 2020. május 23.)
- ↑ S. Fornasier, E. Lellouch, T. Müller, P. Santos-Sanz, P. Panuzzo, C. Kiss, T. Lim, M. Mommert, D. Bockelée-Morvan, E. Vilenius, J. Stansberry, G. P. Tozzi, S. Mottola, A. Delsanti, J. Crovisier, R. Duffard, F. Henry, P. Lacerda, A. Barucci, A. Gicquel: . In: . 555, Nr. A15, 19. Juni 2013, S. 22. arxiv:1305.0449v2. bibcode:2013A&A...555A..15F. doi:10.1051/0004-6361/201321329.
- ↑ J. L. Ortiz, A. Cikota, S. Cikota, D. Hestroffer, A. Thirouin, N. Morales, R. Duffard, R. Gil-Hutton, P. Santos-Sanz, I. de la Cueva: . In: . 525 issue=A31, 29. November 2010. doi:10.1051/0004-6361/201015309. Abgerufen am 12. Dezember 2017. PDF S. 5, rechts (idézi Duffard et al. (2009) és Thirouin et al. (2010))
- ↑ B. Carry, D. Hestroffer, F. E. Demeo, A. Thirouin, J. Berthier, P. Lacerda, B. Sicardy, A. Doressoundiram, C. Dumas, D. Farrelly, T. G. Müller: . In: . 534, Nr. A115, 18. Oktober 2011. arxiv:1108.5963. doi:10.1051/0004-6361/201117486.
- ↑ Brown, Michael E. (2018. szeptember 18.). „Medium-sized Satellites of Large Kuiper Belt Objects”. The Astronomical Journal 156 (4), 164. o. DOI:10.3847/1538-3881/aad9f2. ISSN 1538-3881.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 90482 Orcus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
