Ugrás a tartalomhoz

Charon (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charon
A Charon a New Horizons űrszonda felvételén
A Charon a New Horizons űrszonda felvételén
Felfedezése
FelfedezőJames W. Christy
Felfedezés ideje1978. június 22.
Felfedezés helyeUnited States Naval Observatory Flagstaff Station
NévadóKharón
Pályaadatok
Fél nagytengely19 571,4 km
Pálya excentricitása0
Orbitális periódus6,38723 nap
Inklináció96,145°
Felszálló csomó hossza223,046°
AnyabolygóPluto
Központi égitestPluto
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő1214 km
Tömeg(1,52±0,06)×1021 kg
Átlagos sűrűség1,65±0,06 g/cm³
Felszíni gravitáció0,278 m/s²
Albedó0,36-0,39
Felszíni hőmérséklet−220 °C (53 K)
Látszólagos fényesség16,8
Abszolút fényesség0,868
A Wikimédia Commons tartalmaz Charon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Charon (IPA kɛərɒn) a Pluto legnagyobb holdja. James W. Christy csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plutóról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról (Χάρων). Amíg a Charont fel nem fedezték, volt egy olyan nézet a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg holdja lett volna a Neptunusznak.

A hold felfedezése révén – az együttes mozgást megfigyelve – állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Pluto esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról.

A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plutóénak). A Pluto forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), tehát a Charon keringése kötött, vagyis mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé (hasonló a helyzet a Föld és a Hold esetén is - ám míg itt csak a Hold mutatja mindig ugyanazt az oldalát a Föld felé, a Pluto és a Charon esetében ez kölcsönös).

A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plutóéval, amelyet fagyott nitrogén. Az északi pólus közelében vöröses felület látható. Az Organa kráter közelében ammóniakibocsátás észlelhető.

Sokáig a Charon volt a Pluto egyetlen ismert holdja de 2005-ben megfigyeltek két apró holdat is, amelyek az S/2005 P 1 (Hydra) és az S/2005 P 2 (Nix) nevet kapták, 2011-ben pedig újabb két holdat (Kerberos és Styx) fedeztek fel a Pluto körül.

Források

[szerkesztés]
  • Astronomy, 2016 February

További információk

[szerkesztés]