Spitzer űrtávcső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spitzer űrtávcső
Spitzer space telescope.jpg

Ország  Egyesült Államok
Típus Űrtávcső
Küldetés
Indítás dátuma 2003. augusztus 25.
Indítás helye Kennedy Űrközpont
Hordozórakéta Delta–2
Tömeg 950 kg

Hivatalos weboldal
Feed-icon.svg RSS hírek: [1]

A Spitzer űrtávcső (angolul: Spitzer Space Telescope, korábbi név: Space Infrared Telescope Facility, rövidítve: SIRTF vagy SST) egy infravörös tartományban működő csillagászati műhold, az amerikai Nagy Obszervatóriumok sorozat negyedik, egyben utolsó tagja. Indítás után kapta a Spitzer nevet Lyman Spitzerről, a 20. század egyik nagy tudósáról, aki először foglalkozott egy űrtávcső gondolatával. Az SST-t 2003. augusztus 25-én indították Cape Canaveralból Delta–2 rakétával. Jelenleg helioszinkron pályát követ, 0,1 csillagászati egység/év sebességgel távolodik a Földtől. A távcső berilliumból készült főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed.

Az indítási tömeg jelentős részét teszi ki az a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 kelvinre (kb. -268 °C) való hűtését oldják meg. Ez 2009 nyarára fogyott el teljesen, ekkortól az érzékelők 30 kelvin hőmérsékletre melegedése miatt a műszerek egy része használhatatlanná vált, emiatt a távcső olyan feladatokat kapott, amelyek így is elvégezhetőek. Elsősorban korábban kevesebb távcsőidőt kapó programok végrehajtására nyílik lehetőség, tervezik exobolygók, földsúroló kisbolygók és távoli galaxisok kutatását.[1][2]

Műszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • IRAC (Infrared Array Camera): infravörös kamera;
  • IRS (Infrared Spectrograph): infravörös spektrométer;
  • MIPS (Multiband Imaging Photometer for Spitzer): fotométer;

Megfigyelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Spitzer űrteleszkóp infravörös felvételei alapján 2009. október 6-án óriási, az eddig ismertek méretét messze meghaladó, porból és jégszemcsékből álló gyűrűt fedeztek fel a Szaturnusz körül. A gyűrű átmérője körülbelül 300-szorosa, vastagsága pedig mintegy 20-szorosa a bolygó átmérőjének. A porgyűrű belső széle a bolygótól körülbelül 6 millió kilométerre található, míg a külső széle durván 12 millió kilométeres távolságig terjed. A porgyűrű mintegy 27 fokos szögben hajlik a fő gyűrűrendszer síkjához.[3]

2010-ben porcsóvát fedezett fel a Föld mögötti térrészben. Ennek az oka nem az, hogy a Földről porszemcsék szöknének az űrbe, hanem az, hogy a Naprendszerben lévő porszemcséket a Föld mintegy maga után húzza a Nap körüli haladása során. Ennek a jelenségnek a megfigyelése azért lehet fontos, mert ennek tanulmányozásával lehetőség nyílhat exobolygók kimutatására hasonló módszerrel. A porcsóva ugyanis jóval nagyobb kiterjedésű, mint maga a bolygó, mivel nagyjából a bolygó pályájának átmérőjével egyezik meg.[4]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Frey, Sándor: Új élet küszöbén a Spitzer. Űrvilág.hu, 2009. április 23. (Hozzáférés: 2009. április 23.)
  2. Frey, Sándor: A Spitzer első „meleg” képei. Űrvilág.hu, 2009. augusztus 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  3. http://hirek.csillagaszat.hu/szaturnusz_egyeb/20091008-oriasi-porgyurut-fedeztek-fel-a-szaturnusz-korul.html hirek.csillagaszat.hu, Szerző: Kovács József; 2009. október 8.; Óriási porgyűrűt fedeztek fel a Szaturnusz körül
  4. http://science.nasa.gov/science-news/science-at-nasa/2010/12nov_dusttail/ NASA: Earth's Dust Tail Points to Alien Planets (2010-11-12)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]