Akari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Akari
Astro-f.jpg
Művészi ábrázolás az Akari-ról

Ország  Japán
Űrügynökség JAXA
Típus Űrtávcső
Küldetés
Indítás dátuma 2006. február 21.
Indítás helye Uchinoura űrközpont
Hordozórakéta M–5 hordozórakéta
Tömeg 955 kg
Pályaelemek
Pályamagasság 694,5 km
Periódus 96,6 perc
Hivatalos weboldal

Az Akari (korábbi neve: Astro-F) infravörös csillagászati műhold, amelyet a Japán Űrkutatási Ügynökség épített meg, európai és koreai intézetekkel együttműködve. Fő küldetése az egész égbolt letapogatása közeli-, közepes- és távoli infravörös tartományban a 68,5 cm apertúrájú teleszkópján keresztül.

2011 novemberében bejelentették, hogy az űrtávcső ötéves működés után befejezte a küldetését.[1]

Repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. február 21-én indították M-5 hordozórakétával. Indítás után elnevezték Akari-nak, amelynek japán jelentése fény. Két hét alatt érte el végső, 700 km felszín feletti magasságban húzódó, poláris napszinkron pályáját. Április 23-án, a fedélzeti berendezések és csillagászati érzékelők tesztelésekor készültek a műhold első képei.

A távoli- és közepes infravörös szenzorok tervezett élettartama 550 nap, amelyet a folyékony hélium hűtőfolyadék korlátozott, ez 2007. augusztus 26-ra fogyott el.[2] A közeli infravörös szenzorok ezután is működnek mechanikus hűtőkkel.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes égboltfelmérést végzett 6 infravörös sávban (Infrared Camera: 9, 18 μm, Far-Infrared Surveyor: 65, 90, 140 és 160 μm), továbbá 5000 képet és spektroszkópiai megfigyelést 13 sávban a 2-től 200 mikronig terjedő hullámhossz-tartományban.

A hélium elfogyása utáni első „Nyitott” évad („open time”) 2008. október 15-én kezdődött. (a „Nyitott” évad azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló időszak 10%-ára megfigyelési célokra javaslatokat küldhetnek az ESA tagországok intézetei és magánszemélyek is). Erre a célra képalkotási és spektroszkópiai lehetőségek az 1,8 - 5,5 mikron hullámhossz-tartományban vannak.[3]

2010. március 30-án elérhetővé tették a műhold által mért adatokat egy katalógusban, mely nagyjából másfél millió infravörös forrás adatait tartalmazza.[4]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]