Škoda 30.5 cm Mörser M. 11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Škoda 30.5 cm Mörser M. 11
Skoda 305 mm Model 1911 side.jpg
Gyártási adatok
Típus Ostrom mozsár
Ország Osztrák–Magyar Monarchia
Tervező Škoda Művek, Pilsen
Gyártó Škoda Művek, Pilsen
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1911–1945
Alkalmazó ország Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Osztrák–Magyar Monarchia
Flag of the Czech Republic.svg Csehszlovákia
Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyarország
Flag of Romania.svg Románia
Flag of the Kingdom of Yugoslavia.svg Jugoszlávia
Flag of German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország
Háborús alkalmazás Első világháború
Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 305 mm
Lőszer

könnyű gránát (287 kg)

nehéz gránát (387 kg)
Tömeg 20 830 kg, 20,83 t
Csőhossz 3050 mm
Csőtorkolati sebesség 334/407 m/s
Max. lőtávolság 9600 m (nehéz gránát)
11300 (könnyű gránát) m
Oldalirányzás 120°
Magassági irányzás 40°-70°

A Škoda 30.5 cm Mörser M. 11 mozsár a Škoda Művek által készített lőfegyver az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege számára.

Fejlesztés[szerkesztés]

A fejlesztési megállapodás 1906-ban jött létre az osztrák-magyar hadvezetőség és a pilseni Škoda Művek között. A cél egy olyan fegyver előállítása volt, amely képes leküzdeni a masszív belga és olasz betonerődöket. A fejlesztés 1909-ig tartott, az első prototípus megépítéséig. A kipróbálásra 1910-ben, titokban került sor Magyarországon.

A fegyver képes volt átütni a 2 méter vastag megerősített betont különleges nehéz páncéltörő lövedék segítségével. Ennek tömege 384 kg volt. Az első darabokkal volt néhány technikai probléma, de a hibák kijavítása után újabb próbalövészetet tartottak 1911-ben, ezúttal Felixdorfban és Tirol hegyei között. Ezt követően Moritz von Auffenberg tábornok, a hadügyminiszter megrendelt 24 darabot az új fegyverből.

Leírás[szerkesztés]

A cső, a bölcső és a személyzet továbbítása egy vontatóval 1914 körül
A mozsár a szállító kocsijával; a szállításhoz a csövet leszerelték a bölcsőről és a kocsin helyezték el

A fegyvert három részre szedve szállították egy 100 LE-s, 15 tonnás M.12 Austro-Daimler közúti vontató segítségével. A daraboknak, mint a cső és a talpazat, saját szállító kocsijuk volt. Az összeállításhoz és a tűzkésszé tételhez elegendő volt kb. 50 perc.

A mozsár kétfajta lövedékkel tudott tüzelni. A nehéz páncéltörő lövedék késleltetett gyújtóval készült, míg a könnyű lövedék csapódó gyújtóval (287 kg). Az utóbbi lövedék becsapódásakor egy nyolc méter széles és nyolc méter mély kráter keletkezett, továbbá minden embert megölt több mint 400 méteres sugarú körben.

A fegyvernek 15-17 fő kellett a kiszolgáláshoz és így a tűzgyorsasága 10-12 lövés volt óránként. A tüzelés után a cső automatikusan visszaállt a vízszintes töltési helyzetbe,

Az M.11-es típust 1916-ban továbbfejlesztették és ezután már csak az M.11/16 típust gyártották. A különbség elsősorban az volt, hogy a talpazatot úgy módosították, hogy képes legyen a 360 fokos oldalirányzásra. Még ugyanebben az évben elkészült egy új változat (M.16), amelynek hosszabb csöve (L/12) és nagyobb lőtávolsága (12 300 m) volt.

30,5 cm-es mozsarak összehasonlító táblázata
1911M 30,5 cm-es mozsár 1911/16M 30,5 cm-es mozsár 1916M 30,5 cm-es mozsár
Űrméret (mm) 305 305 305
Cső hossza (mm) 3050 3050 3660
Tömege tüzelőállásban (kg) 20830 20800 23014
Magassági irányzás (fok) +40 +70 +40 +75 +40 +70
Oldalirányzás (fok) 120 120 360
Lövedék tömege (kg) 287/382 288/382 290,8/385,3
Lövedék kezdősebessége (m/s) 334/407 334/407 380/450
Legnagyobb lőtáv (m) 9600/11000 11000 11100/12300
Tűzgyorsaság (lövés/óra) 10 n.a. n.a.

Harci alkalmazás[szerkesztés]

Első világháború[szerkesztés]

1911 típusú 305 mm-es gránát: az alap közelében egy 24 mm átmérőjű szerb 5 dináros érme látható

Nyolc mozsarat kölcsönadtak a Német Hadseregnek, amelyek az első lövéseket adták le a nyugati fronton, az első világháború kitörésekor. A német Krupp 42 cm-es mozsarakkal (Kövér Berta) együtt használták, hogy lerombolják a belga erődgyűrűket Liège, Namur és Antwerpen körül (koningshooikti, kesseli és broechemi erődöket). A nyugati fronton csak a háború elején használták, de a háború végéig alkalmazásban álltak a keleti, az olasz és a szerb fronton.

Az August von Mackensen német tábornok által vezetett, Szerbia elleni 1915-ös osztrák-magyar–német hadjárat folyamán 10 ilyen fajta mozsarat használtak. Ezek közül egy restaurálva megtalálható a Belgrádi Hadtörténeti Múzeumban.

A háború végére a három típusból összesen 79 darab maradt szolgálatban. Csak 24 darabot semmisítettek meg.

A két világháború között nagy számban volt hadrendben ez a mozsár Jugoszláviában (4 db. M.11 és 6 db M.16), Romániában, Olaszországban (23 db M.11, 16 db M.11/16, 16 db M.16), Csehszlovákiában 17 db M.16) és Magyarországon (3 db M.11, 2 db M.11/16). Ausztriában csak 2 darab maradt. Az egyik a Bécsi Hadtörténeti Múzeumban, a másik pedig gyakorló fegyverként Innsbruckban.

Második világháború[szerkesztés]

A Harmadik Birodalom szolgálatában[szerkesztés]

Németország 1939-ben a 17 darab csehszlovák eredetű fegyvert lefoglalta és felújíttatta őket, A nevüket pedig 30.5 cm Mörser (t) változtatta. Jugoszlávia elfoglalása után újabb 5 fegyverrel bővült a készlet. Ezeket is szolgálatba állította és az új megnevezésük 30.5 cm Mörser 638(j) lett. A második világháború alatt nehéz tüzérségi zászlóaljakba (schwere Artillerie-Abteilungen 624, 641, 815), továbbá két nehéz beépített tüzérségi zászlóaljba (schwere Artillerie-Batterie (bodenstandig) 230, 779) osztotta be őket. Részt vettek Lengyelország, Franciaország és a Szovjetunió elleni hadműveletekben. Legalább egy darab 30.5 cm Mörser 639(j) mozsár az Adriai-tengernél látott el partvédelmi feladatokat. Lehetséges, hogy ez a jugoszlávok által feljavított 305 mm M 11/30 típus volt.

A m. kir. Honvédség szolgálatában[szerkesztés]

Az első világháború végén Magyarország területén öt darab maradt ebből a típusú fegyverből (M.11 és M.11/16). Darabjaira szedve, rejtve tárolták őket, nehogy az antant ellenőrző bizottsága lefoglalja őket. A háború közeledtével a felújításuk mellett döntöttek. Továbbításukra az olasz gyártmányú, elavult Breda 32.M tüzérségi vontatókat rendszeresítették, 1932-től.

A fegyvereket 1938-ban a 101. és 102. tüzérosztályba sorolták be. Részt vettek a Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadműveletekben.

A 2. magyar hadsereg hadsereg-közvetlen alakulatai közé 1942 decemberében került négy üteg (151–154. terjedő hadrendi számmal).

Az 1943. évi téli harcok során kettő kivételével valamennyi mozsár megsemmisült.

Megmaradt példányok[szerkesztés]

Ma csak négy darab megmaradt példányról tudunk; az első három M.11 Roveretóban, Olaszországban (Museo Storico Italiano della Guerra), a második a Belgrádi Hadtörténeti Múzeumban, harmadik egy M.16-ossal együtt Bukarestben található.

Források[szerkesztés]

  • Kovács Vilmos: A Magyar Királyi Honvédség nehéztüzérsége. Haditechnika, 1995. április-június [1]
  • I. világháború nagylexikon. Multimédia Holding, 2003
  • Szabó Péter: Don-kanyar. Budapest, Corvina Kiadó, 2001
  • Magyarok a II. világháborúban. Arcanum Adatbázis Kft.

Irodalom[szerkesztés]

  • (angol) Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0-385-15090-3
  • (angol) Ortner, M. Christian. The Austro-Hungarian Artillery From 1867 to 1918: Technology, Organization, and Tactics. Vienna, Verlag Militaria, 2007 ISBN 978-3-902526-13-7
  • (német) Unterrichtsmaterial und Dienstvorschriften der k.u.k. Armee im Kriegsarchiv in Wien
  • (német) E. A. Grestenberger: K.u.k. Befestigungsanlagen in Tirol und Kärnten. Wien 2000
  • (német) Moritz Ritter von Brunner: Die Beständige Befestigung (Die k.u.k. Militärbildungsanstalten). 7. Auflage, Wien 1909
  • (német) Ian Hogg: Artillerie des 20.Jahrhunderts. Gondromverlag, Bindlach 2005, ISBN 3-8112-1878-6

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Škoda 30.5 cm Mörser M. 11 témájú médiaállományokat.