Škoda 7,5 cm Gebirgskanone M.15

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Škoda 7.5 cm Gebirgskanone M.15
War Museum Athens - Skoda mountain gun - 6751.jpg
Gyártási adatok
Típus Hegyi ágyú
Ország Osztrák–Magyar Monarchia
Gyártó Skodawerke Actien-Gesellschaft, Pilsen
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1915-1945
Alkalmazó ország  Osztrák–Magyar Monarchia
 Bolgár Királyság
 Oszmán Birodalom
 Német Birodalom
 Csehszlovákia
Magyar 1919-1946 Magyar Királyság
Románia Román Királyság
 Jugoszlávia
 Harmadik Birodalom
 Olasz Királyság
Flag of Albania (1934-1939).svg Albán Királyság
Flag of Spain (1938 - 1945).svg Nacionalista Spanyolország
Görögország 1822 Görög Királyság
 Kolumbia
Flag of Poland (with coat of arms, 1919-1928).svg Lengyelország
Flag of First Slovak Republic 1939-1945.svg Szlovákia
 Független Horvát Állam
Háborús alkalmazás első világháború
Török függetlenségi háború
Kolumbiai-Perui háború
Spanyol polgárháború
második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 7.5 cm
Lőszer Nagy rombolóerejű gránát
Srapnel gránát
Nagy rombolóerejű srapnel gránát
Vegyiharc gránát
Tömeg 613,5 kg, 0,613 t
Csőhossz 1155 (L/15) mm
Elméleti tűzgyorsaság 20 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság 6-8 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 350 m/s
Max. lőtávolság 8250 m
Oldalirányzás
Magassági irányzás mínusz 9° plusz 50°

A Škoda 7.5 cm Gebirgskanone M.15 egy 7.5 cm ürméretű, L/15 csőhosszúságú, könnyű hegyi ágyú. A pilseni Škoda művekben 1911 és 1914 között fejlesztették, hadrendbe 1915 áprilisától állították az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeiben.

Leírás[szerkesztés]

Azért, hogy az ágyú tömegén könnyíteni tudjanak, a lövegcső különleges felépítésű volt. Holt teher (ballaszt) alkalmazásával a hátrasikló tömeget növelték meg a stabilitás érdekében. A lövegcső fölé egy külön burokcsövet építettek be, hogy növeljék a tömeget. A löveg vízszintesen mozgó ékzárral, ismétlőfeszítő berendezéssel volt ellátva. A hátrasiklást hidraulikus fék, az előretolást rugós helyretoló végezte. A hátrasiklás hossza önműködően szabályozódott, köszönhetően az aránylag alacsony tüzelőmagasságnak és a nagy cső-emelkedésnek. A lövegtalp szekrényes szerkezetű volt és ugyanúgy egységekre lehetett bontani, mint a kétrészes lövegpajzsot.[1]

Hét egységre lehetett szétszedni, de általában csak 4 darabra bontották. Az egyes darabok közel azonos súlyúak voltak: cső 106 kg, pajzs és szerelvények: 86 kg, bölcső 98 kg, kerekek 95 kg, lövegtalp eleje 110 kg, lövegtalp hátulja 52 kg.[2] A szét- és összeszereléshez, valamint a kézi szállításhoz 23 katona kellett: a szétszedett lövegtalpat csak 7 fő tudta szállítani, míg a többi darabhoz 4-4 fő kellett. Amennyiben lovon vagy öszvéren szállították, úgy három rakományt alakítottak ki belőle és minden egyes rakományt egy-egy lóra málháztak fel. Tüzelés alatt 6 fő kellett a kiszolgáláshoz.[1]

Lőszer[szerkesztés]

Az ágyúhoz négy fajta lőszert rendszeresítettek.[3]

  • Nagy rombolóerejű gránát: M14 vagy M14a típust használtak. Ezek súlya 6.3 kg volt és a robbanófej ekrazittal volt töltve.
  • Srapnel gránát
  • Nagy rombolóerejű srapnelgránát (súlya 6.5 kg)
  • egyes vélekedések szerint a vegyiharc gránátot is ki tudta lőni

A hajító töltet három részre volt bontva (Teilladungen) és volt még egy kiegészítő töltet is (Zusatzladung) rendszeresítve. A több darabból álló hajítótöltetnek és a nagy magassági irányzásnak (+50°) köszönhetően tarackként is használható volt. A kiegészítő töltet a lőtávolságot kb. 1000 méterrel növelte meg.

Alkalmazása[szerkesztés]

Osztrák–Magyar Monarchia[szerkesztés]

A monarchia hadereje számára csak 1915 áprilisától állt rendelkezésre ez a tüzérségi eszköz. A háború alatt 1812 db készült belőle Pilsenben (1915-ben 324 db, 1916-ban 620 db, 1917-ben 860 db, 1918-ban 240 db) és a Rábával közreműködve még 220 db.

Osztrák-Magyar löveg és személyzete (I. világháború)

A fegyvert a Hegyi Tüzér Ezredek (Gebirgs-Artillerie-Regimenter) kapták meg, amiből 1914-ben 14 db volt felállítva, míg 1918-ban már 28. Minden ezred 6 hegyi ágyú üteggel és 3 hegyi tarack üteggel rendelkezett, ütegenként 6-6 löveggel. Ez a papírformát tükrözi, a valóságban ettől sokszor eltértek. Néhány hadtestnél a hagyományos tábori tüzér ezredet is a hegyi tüzér ezred helyettesítette. Az ezredek új löveggel való feltöltése a háború kezdetén lassan haladt: 1915 első felében csak 76 db M.15-öst adtak át, míg az év második felében közel 250 db-ot (252 db csövet és 248 db lövegtalpat).[3]

Német Birodalom[szerkesztés]

Néhány ágyút az I. világháború alatt vásároltak. Ezeket gyalogsági lövegként, közvetlen tűztámogatáshoz alkalmazták. Több probléma is adódott a hosszan tartó, döcögős menetek alkalmával - elhagyták az ágyú egyes darabjait vagy a kötések fellazultak - ezért nem igazán kedvelték a csapatok. További probléma volt a kis méretű kerék, ami miatt a göröngyös utakon a löveg "ugrált", valamint a gyenge lőszerre is panaszkodtak. A lőszer gyenge átütő képessége miatt csak korlátozottan tudták az Antant tankjai ellen ütközetbe vetni.

Oszmán Birodalom[szerkesztés]

Az Oszmán hadsereg 144 db hegyi ágyút szerzett be Ausztria-Magyarországtól az Első világháború folyamán.

Bolgár Királyság[szerkesztés]

Bulgária 1917-ben rendszeresítette, majd 1918-ban zsákmányolt is a Szerb és a Görög hadseregtől kb. 30 darabot. Jelölése 7.5-cm D/15 planisko Skoda Obr. 1915 g volt.

Csehszlovákia[szerkesztés]

Csehszlovákiában 1920 és 1924 között körülbelül 500 darabot gyártottak le ebből a típusú ágyúból. A későbbiek folyamán modernizálták a fegyvert, amit Škoda 75 mm, model 1928 néven állítottak hadrendbe.

Magyar Királyság[szerkesztés]

Magyarország hadereje is az Osztrák–Magyar Monarchiától örökölt lövegeket állította harcrendbe. A '30-as évek elején modernizálták a fegyvert és 7,5 cm Hegyi ágyú 15/35M néven a huszároknál és a hegyi csapatoknál rendszeresítették.

A "huszár ágyút" négyes vagy hatos fogattal vontatták, aminek része volt a lövegmozdony is. A kiszolgáló személyzet 1+6 fő volt és 5 perc állt a rendelkezésükre a tűzkész állapothoz.[4]

Olasz Királyság[szerkesztés]

Olaszország az I. világháború végeztével 392 db hegyi ágyút zsákmányolt Ausztria-Magyarországtól. Ezek közül 268 db-ot tudtak helyreállítani és hadrendbe állítani. Később aztán, a 20-as években több darabot eladtak Albániának illetve ismeretlen számú fegyvert Magyarországnak is. Harci alkalmazására Görögország és Jugoszlávia ellen került sor. Több változata létezett ezek jelölése:

  • Obice da 75/13 modello 15
  • Obice da 75/13 modello 15 PB
  • Obice da 75/13 modello 15 [Variant 1]
Osztrák-Magyar löveg tüzelőállásban (I. világháború)

Görög Királyság[szerkesztés]

Görögország Skoda hegyiágyúit a szerb és a bolgár hadseregtől zsákmányolta, ezek azután 1941-ben Olaszországhoz kerültek.

Román Királyság[szerkesztés]

Románia az Osztrák–Magyar Monarchiától zsákmányolt és helyreállított löveganyaggal rendelkezett, melyet aztán a II. világháborúban be is vetett. Megnevezése 75mm Tunul de munte Skoda md. 1915 volt.

Jugoszlávia[szerkesztés]

Jugoszlávia az osztrák–magyar és szerb löveganyagból szerzett be ilyen típusú hegyi ágyúkat, amelyeket aztán 1941-ben bevetettek a németek és az olaszok ellen is. 1945-ben kb. 50 db ágyúja volt Jugoszláviának amit a németektől zsákmányoltak a II. világháború folyamán. Bridski top 75mm M.15 volt a helyi megnevezése.

Albán Királyság[szerkesztés]

Albánia a 20-as években szerzett be ismeretlen számú ágyút Olaszországtól, melyek aztán 1939-ben visszakerültek az eladóhoz. A második világháború után a németektől zsákmányolt fegyvereket kapott az ország.

Nacionalista Spanyolország[szerkesztés]

A Spanyol Polgárháborúban a Nacionalista erők is rendelkeztek ezzel a típusú fegyverrel, melyek olasz és lengyel forrásból származtak.

Lengyelország[szerkesztés]

A Lengyel haderő is az osztrák–magyar hadsereg készletéből kapta ezt a típusú hegyi ágyút, amit 75mm armata gróska Wz. 1915 néven állított hadrendbe. A '20-as években ezekből adott el a Spanyol Hadsereg részére több darabot.

Kolumbia[szerkesztés]

Kolumbiai tüzérség a Peru ellen vívott háborúban (1932-33)

Kolumbia 1933-ban ismeretlen számú ágyút szerzett be Csehszlovákiától, melyeket a Peru ellen viselt háborújában be is vetette.

Harmadik Birodalom[szerkesztés]

A Harmadik Birodalom Škoda hegyi ágyúi több forrásból származtak. Egy részük még az első világháború idejéből maradt de a legtöbbet a második világháború alatt zsákmányolták. Sorrendben a következő országok löveganyagát állította harcrendbe: Ausztria (GebK15(ö)), Csehszlovákia (GebK17(t)), Jugoszlávia (GebK259(j)), Olaszország (GebK259(i)).

Ezen fegyvereket mind a Wehrmacht, mind a Waffen SS, mind a Luftwaffe alakulatainál meg lehetett találni.

Szlovákia[szerkesztés]

Az Első Szlovák Köztársaság hadereje az egykori csehszlovák készletekből 14 darabot kapott német közvetítéssel. Ezen felül még kb. 28 darabbal rendelkezett. Hivatalos neve 7.5 cm horsky kanon vz.15 volt.

Független Horvát Állam[szerkesztés]

A Horvát hadsereg a németektől kapott ebből a fajta lövegből, mely eredetileg a Jugoszláv hadseregé volt. A fegyvereket 7.5 cm GebK 259(j) néven rendszeresítették.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b szerk.: Ravasz István: Magyarország a II. világháborúban. Lexikon A-Zs.. PETIT REAL Könyvkiadó, Budapest (1997) 
  2. Bulgarian Artillery in WW1
  3. ^ a b Landship: The Skoda 7.5cm Gebirgskanone M.15
  4. Ságvári György, Somogyi Győző, Szabó Péter. Honvédhuszárok. Timp kft. Kiadó, 66. o (2001) 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Škoda 7,5 cm Gebirgskanone M.15 témájú médiaállományokat.