Új-Barcelona
| Új-Barcelona | |
| Nagybecskerek | |
| Névváltozatok | Nova Barcelona |
| Alapítás | 1735 |
| Megszűnés | 1738 |
| Oka | elnéptelenedés |
| Ország |  Habsburg Birodalom |
| Elhelyezkedése | |
 Új-Barcelona
Pozíció a Vajdaság térképén
| |
 é. sz. 45° 23′ 01″, k. h. 20° 24′ 14″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 01″, k. h. 20° 24′ 14″ | |
Új-Barcelona (Nova Barcelona) egy, a Habsburg Birodalom által 1735 és 1738 között létrehozni próbált kolónia volt Nagybecskerek mellett, ahol a spanyol örökösödési háború menekültjeinek letelepítésére tettek kísérletet a visszafoglalt Temesi Bánságban. A próbálkozás végül több okból kudarcba fulladt.[1]
Történelem[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
A Habsburg II. Károly spanyol király halála után kitört a spanyol örökösödési háború, amelyben rokona, VI. Károly császár – III. Károly néven magyar király – vereséget szenvedett, és a rastatti békében le kellett mondania Spanyolországról. A Bourbonok bosszúja elől spanyolországi (zömmel katalán) hívei – mintegy 25-30 ezer ember, többségükben katonák, hivatalnokok és nemesek – száműzetésbe vonultak, főképp Bécsbe. A császári udvar számára egyre nagyobb tehertételt jelentett a szegényebb menekültek, köztük a veterán katonák segélyezése, ezért felmerült a terv, hogy a Magyar Királyság töröktől visszafoglalt, elnéptelenedett vidékein telepítsék le őket.[1][2] Erre vonatkozik Josef Plantí kéziratban fennmaradt utópiája is, ő új hazát, egy ideális várost remélt létrehozni magyar földön.[1]
A lengyel örökösödési háborúból vesztesen kikerülve Károly Nápolyt és Szicíliát is elveszítette, így 1734–1735-ben ismét nagyszámú spanyol, katalán és olasz száműzött érkezett Bécsbe és a Magyar Királyságba. A letelepítésükre a császári udvar a Temesi Bánságot jelölte ki, ahol eddigre a németek betelepítése már előrehaladt. A Spanyol Tanács egy 1734. nyári ülésén már konkrét terveket vitatott meg; a végső döntést egy október 4-i értekezleten hozták meg.[1]
A kolónia létrehozása[szerkesztés]
Az első családok 1735 november–decemberében érkeztek a Bánságba, hogy a tervek szerint Carlobagen vagy Carlagaaben néven kolóniát létesítsenek. A fennmaradt listák alapján összesen 852 telepes ismert, többségük katalán, de voltak köztük olaszok is. Bár elsősorban a szegényeket kívánták letelepíteni, arisztokraták, katonatisztek, hivatalnokok is voltak közöttük. Az átlagéletkor meglehetősen magas volt, a többség 40 év feletti, de jelentős számban voltak 50 év felettiek is. Sok volt köztük az özvegy, árva, munkaképtelen. A 250 gyermek többsége már a száműzetésben született. Először több településen – Pancsován, Versecen és még legalább öt másik helységben – osztották szét őket.[1]
Végül 1737 februárjában[3] Nagybecskerek közelében, a Béga túlpartján, a mai Dolja városrész helyén jelölték ki gróf Johann Andreas Hamilton ezredes, a Temesi Bánság kormányzója jóváhagyásával Új-Barcelona helyét,[1] melyet az ellenállást szimbolizáló Barcelonáról neveztek el.[2] A városrendezési terveket egy hadmérnök készítette, a katalán telepesekkel egyeztetve a házak méretét, a szobák számát és a kertek elrendezését, és Bécsben hagyták jóvá.[3] Az építkezések 1737 augusztusában kezdődtek.[1] A német telepesek, szerbek és románok mellett többséget alkotó katalánok ültettek először eperfákat, és selyemkészítésbe fogtak.[3]
A telepesek azonban kevésbé voltak alkalmasak a feladatra: többségük korábban városi lakosként nem értett a mezőgazdasághoz, idős vagy beteg volt.[2] Már ugyanezen év nyarán megkezdődött a visszatelepülés, egy évre rá pedig 263-an már újra Bécsben éltek. A település létrehozásáról szóló terveknek végül az 1738–1739-ben kiújuló török háború vetett véget; emellett a térséget 1738-ban elérte a pestisjárvány is,[1] amit 1739-re csak néhány család és mintegy 50 árva élt túl, akik 1740-ben hagyták el végleg a települést.[3][4]
Következmények[szerkesztés]
Az 1740-es években a száműzöttek közül Bécsen kívül sokan Pesten, Budán és más magyar városokban éltek – Magyarországon összesen 409-üket regisztrálták. Károly halála után utódja, Mária Terézia 1742-től már inkább a hazatérésüket ösztönözte. Az itt maradók idővel beolvadtak a többségi társadalomba.[1]
A felhagyott telepet 1744-ben már jobbágyok foglalták el.[5][4] A település nyomait – a felépült házakat és a történeti dokumentumokat is – a Nagybecskereket 1808-ban sújtó tűzvész pusztította el.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i Anderle Ádám (2013). „Új Barcelona: város a Duna mentén?”. Klió történelmi szemléző folyóirat 4 (22), 87–92. o. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
- ↑ a b c Carles Santacana: Barcelona al Danubi, 1735 (katalán nyelven). El País, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
- ↑ a b c d e (1992. 10) „Una bandera turca arrasó la Barcelona del Danubio”. La Vanguardia (18), 3. o. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
- ↑ a b Torontál vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1912.
- ↑ Gyémánt Richárd (2016). „Nagybecskerek, a történelmi Torontál vármegye székhelyének vázlatos népesedéstörténete a trianoni békeszerződés aláírásáig”. Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica 6 (2), 75–91. o. ISSN 2063-2525. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
További információk[szerkesztés]
- Fallenbüchl Zoltán (1977). „Spanyolok Magyarországon a 18. században”. Századok (6), 1192–1230. o.
- August Alcoberro. La „Nova Barcelona” del Danubi (1735–1738) – La ciutat dels exiliats de la guerra de successió. Barcelona: Rafael Dalmau Editor (2011)
- Niccolò Guasti (2018. 03). „Prefazione. Il primo esilio spagnolo del Settecento: gli austracistas”. Viaggiatori 1 (2), 1–57. o. ISSN 2532-7623. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
- Uj-Barcelona nyomában (magyar nyelven). YUHAR Jugoszláviai Magyar Archívum, 2018. május 17. (Hozzáférés: 2019. április 17.)