Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság
Հայկական Սովետական Սոցիալիստական Հանրապետություն
1936. december 5.1991. szeptember 21.
Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Soviet Union - Armenia.svg
Általános adatok
Fővárosa Jereván
Terület 29800 km²
Beszélt nyelvek örmény, orosz
Pénznem szovjet rubel
Kormányzat
Törvényhozás Legfelsőbb Tanács
Elődállam
Utódállam
 Kaukázusontúli Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság
Örményország 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat.

Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság, röviden Örmény SZSZK (örményül: Հայկական Սովետական Սոցիալիստական Հանրապետություն Hajkakan Szovetakan Szocialisztakan Hanrapetutjun; oroszul: Армянская Советская Социалистическая Республика) a Szovjetunió tagállama volt 1936 és 1991 között.

1936. december 5-én alakult meg a megszűnt Kaukázusontúli SZSZTK területén. Északon a Grúz SZSZK, keleten az Azerbajdzsáni SZSZK, délen Irán, délnyugaton a Nahicseváni ASZSZK (az Azerbajdzsáni SZSZK exklávéja), nyugaton pedig Törökország határolta. Fővárosa Jereván volt.

Története[szerkesztés]

Jogelődje, az 1920. december 2-án megalakult Örmény Szocialista Tanácsköztársaság 1922-ben Kaukázusontúli Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság néven föderációra lépett a Grúz Szocialista Tanácsköztársasággal és az Azerbajdzsáni Szocialista Tanácsköztársasággal, és így vált a megalakuló Szovjetunió részévé.

Örményországban viszonylagos stabilitás volt a szovjet uralom alatt. Gyógyszer, élelmiszer és egyéb ellátmány érkezett Moszkvából, a szovjet uralom gyógyírt jelentett a Török Birodalom utolsó éveinek zavarai után. Ez nem vonatkozott az egyházra, amelyet üldöztek a szovjet uralom alatt is. Lenin halála után, amikor Sztálin szerezte meg a hatalmat, újrakezdődött a rettegés időszaka az örmények számára. A Szovjetunió többi népéhez hasonlóan az örmények közül is sokakat kivégeztek vagy deportáltak a sztálini nagy tisztogatások idején.

A félelem csökkent, amikor 1953-ban Sztálin meghalt, és Nyikita Hruscsov lett a Szovjetunió új vezetője. Gyorsan javult az élet Szovjet Örményországban is. Az egyház, amely sokat szenvedett Sztálin idejében, 1955-ben, I. Vazgen hivatalba lépésével újjáéledt.

1967-ben felavatták az örmény népirtás emlékművét Jerevánban, a Hrazdan-szurdok felett. A tragikus események 50. évfordulóján, 1965-ben itt tömegtüntetés volt. Az 1980-as években, Gorbacsov idejében, a glasznoszty és a peresztrojka idején, az örmények azok miatt a környezeti károk miatt léptek fel, amelyeket a szovjet időkben épült gyárak okoztak.

Feszültség alakult ki Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah miatt. Szovjet-Örményország súlyos károkat szenvedett az 1988-as földrengésben. Gorbacsov képtelensége az örmény problémák (különösen Karabah ügyének) megoldására sok örmény illúzióvesztéséhez vezetett, nőtt a vágy a függetlenségre. Azerbajdzsánban (Szumgait) nyílt pogrom keretében örményeket öltek. Ezzel kiéleződött az örmény-azeri viszony.

1990 májusában létrehozták az Új Örmény Hadsereget, amely a Szovjet Hadseregtől elkülönült védelmi erőként szolgált. 1991. március 17-én Örményország, a balti államokhoz, Grúziához és Moldovához hasonlóan bojkottálta azt a népszavazást, amelyen a szavazók 78%-a egy megreformált Szovjetunió fenntartása mellett szavazott.

Zászlaja[szerkesztés]