Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság
საქართველოს საბჭოთა სოციალისტური რესპუბლიკა
1921. február 25.1991. április 9.
Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Soviet Union - Georgian SSR.svg
Általános adatok
Fővárosa Tbiliszi
Terület69 700 km²
Népesség5 400 841 fő
Hivatalos nyelvek grúz, orosz
Beszélt nyelvek grúz, orosz, oszét, abház
Pénznem szovjet rubel
Kormányzat
Törvényhozás Szovjetkongresszus (1936-ig)
Legfelsőbb Tanács
ElődállamUtódállam
 Grúz Demokratikus KöztársaságGrúzia 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság (Grúz SZSZK; grúzul: საქართველოს საბჭოთა სოციალისტური რესპუბლიკა; oroszul: Грузинская Советская Социалистическая Республика) a Szovjetunió egyik tagállama volt annak megalakulásától, 1922-től a széthullásáig, 1991-ig. Grúzia területét a Kaukázus meghódításának során 1801-ben kebelezte be az Orosz Birodalom. 1918-ban függetlenné vált Grúz Demokratikus Köztársaság néven, de 1921-ben – a Kaukázusontúl államai közül utolsóként – a Vörös Hadsereg csapatai megszállták, és kikiáltották a Grúz SZSZK-t. Ez 1922 tavaszán az Azerbajdzsáni SZSZK-val és az Örmény SZSZK-val megalakította a Kaukázusontúli Szocialista Szövetségi Szovjetköztársaság-ot, mely 1922 végén egyike lett a Szovjetuniót megalakító államoknak. 1936-ban az új szovjet alkotmány ("sztálini alkotmány") elfogadásával megszűnt a Kaukázusontúli SZSZSZK, és annak három tagállama közvetlenül a Szovjetunió köztársaságává vált. 1989. november 18-án a Grúz SZSZK bejelentette belpolitikai szuverenitását. 1990. november 14-én Grúz Köztársaság nevet vette fel, és 1991. április 9-én függetlenné vált a Szovjetuniótól.

A Grúz SZSZK-t északról az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság, keletről az Azerbajdzsáni SZSZK, délről az Örmény SZSZK és Törökország, nyugatról pedig a Fekete-tenger határolta.

Története[szerkesztés]

Létrehozása[szerkesztés]

1917. november 28-án, az oroszországi októberi forradalom után Tbiliszi központtal Transzkaukázusi Ideiglenes Kormány alakult. A Grúziai Szociáldemokrata Párt (grúz mensevikek) által vezetett többpárti demokratikus rendszer működött az 1918 májusától 1921 elejéig fennálló Grúz Demokratikus Köztársaságban. 1921 februárjában a Vörös Hadsereg lerohanta Grúziát, ezzel kezdetét vette a 70 éves kommunista diktatúra, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság hivatalosan 1921. február 25-én jött létre. A következő év március 2-án elfogadták a szovjet alkotmányt.[1]

A Kaukázusontúli SZSZSZK részeként[szerkesztés]

Grúzia 1938-ban megválasztott első Legfelsőbb Tanácsának elnöksége.

A kaukázusontúli köztársaságok szovjetizálásának részeként rendezték az egymás közötti, illetve a köztük és Törökország közötti területi vitákat. Az így kialakult nemzetközi határokat e nemzetek nacionalista mozgalmai gyakran megkérdőjelezik.

Grúzia 1922. március 12-től 1936. december 5-ig a Kaukázusontúli SZSZSZK része volt az Örmény SZSZK-val és az Azerbajdzsáni SZSZK-val együtt. 1936-ban a Kaukázusontúli SZSZSZK megszűnt, így Grúzia teljes jogú szovjet tagköztársaság lett.

Grúziát 1931 és 1938 között Lavrentyij Pavlovics Berija vezette a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkáraként.

A második világháború[szerkesztés]

A kaukázusi (Grúziától északra és keletre található) olajmezők elérése volt Hitler 1941 júniusi inváziójának egyik fő célja, de a tengelyhatalmak seregei nem jutottak el Grúziáig. Az ország közel 700 ezer lakója szolgált a Vörös Hadseregben, közülük 350 ezren meghaltak. A frontra szállított legfontosabb grúziai termékek a textil és a lőszerek voltak. A háború éveiben a moszkvai szovjet vezetés a németekkel való együttműködéssel vádolta meg az Észak-Kaukázusban, az Oroszországi SZSZSZK területén saját autonómiáikban élő csecseneket, ingusokat, karacsájokat és balkárokat. Erre hivatkozva e népeket Szibériába és Közép-Ázsiába telepítették lakóhelyükről, megszüntetett autonóm köztársaságaik és területeik egyes részeit pedig Grúziához csatolták. A kollektív büntetéseket csak a Sztálin halála utáni politikai változások során, az 1950-es években vonták vissza részlegesen, és 1957-re álltak helyre a korábbi autonómiák és határaik.[2]

Sztálin halála után[szerkesztés]

Munkások a Grúz SZSZK egyik gyárában.

1956. március 9-én mintegy száz grúz diákot öltek meg, amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov desztalinizációs politikája ellen tüntettek, amelyet a grúz nép és kultúra általános kritikája kísért.

Az 1950-es évek közepén Hruscsov által vezetett decentralizációs programot – a legtöbb szovjet tagköztársasághoz hasonlóan – a Grúz Kommunista Párt tisztviselői is saját helyi hatalmi bázisuk megerősítésére használták fel. Virágzó árnyékgazdaság jött létre a hivatalos államilag irányított szektorok mellett. Míg Grúzia gazdaságának hivatalos növekedési üteme a legalacsonyabb volt a Szovjetunióban, a megtakarítási mutatók, a gépkocsi- és a ingatlantulajdon aránya itt volt a legmagasabb. Ezekkel az arányokkal Grúzia az egyik legeredményesebben gazdálkodó szovjet köztársaság lett, de ezzel egyidejűleg igen magas volt a korrupció szintje. Az unió köztársaságai közül Grúziában volt a legmagasabb a felsőoktatásban és szakképzésben részesülő lakosság aránya.[3][4]

Bár a korrupció nem volt ismeretlen a Szovjetunió más részein sem, Grúziában olyan széles körben elterjedt és annyira nyilvánvaló volt, hogy az már belpolitikai kockázatot jelentett a moszkvai hatóságok számára. Eduard Sevardnadze, az 1964 és 1972 közötti grúz belügyminiszter miután hírnevet szerzett a korrupció elleni határozott fellépése révén, és moszkvai támogatással megszerezte a Grúz Kommunista Párt KB első titkári posztját, leváltva Vaszil Mzhavanadzét. A köztársaság vezetőjeként 1972 és 1985 között több száz korrupt hivatalnokot mozdított el, és javította a hivatalos gazdasági mutatókat.

A kommunista hatalom és a grúz nacionalizmus 1978-ban nyílt összeütközésbe került egymással, amikor az 1977-es új ("brezsnyevi) szovjet alkotmány elfogadása után a köztársaságoknak is új alkotmányt kellett elfogadniuk. Grúzia előző ("sztálini") alaptörvénye szerint a köztársaságban a grúz volt az államnyelv, az új tervezet viszont az orosz számára is megadta volna ezt a státuszt. Ez ellen utcai tüntetések robbantak ki, és a tömegnyomás hatására a Grúz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa 1978. április 14-én úgy döntött, hogy az új alkotmányban megőrzi az államnyelvre vonatkozó régi megfogalmazást. Ennek emlékére 1990 óta ezen a napon ünnepelik a grúz nyelv napját. Az 1978-as események következménye volt ugyanakkor az is, hogy a Grúziához tartozó Abház Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság vezetése a grúz nacionalizmus erősödésétől tartva kezdeményezte a kis köztársaság átcsatolását az Oroszországi SZSZSZK-hoz. Ezt akkor elutasították, de a grúz-abház viszony a későbbiek során folyamatosan romlott, és a Szovjetunió széthullása után Abházia orosz támogatással de facto önálló állammá vált.

A szovjet uralom vége[szerkesztés]

Grúzia zászlaja (1990-2004)

Sevardnadze 1985-ben szovjet külügyminiszter lett, és helyét a Grúz KP KB első titkári posztján a konzervatívabb Dzsumber Patiasvili vette át, aki a peresztrojka szellemének nehezen tudott megfelelni. Az 1980-as évek vége felé egyre erőszakosabb összecsapások történtek a hatóságok, a feltörekvő grúz nacionalista mozgalom és a grúziai kisebbségek (elsősorban az oszétok) nacionalista mozgalmai között. 1989. április 9-én a szovjet csapatok szétvertek egy békés tüntetést a Tbiliszi kormányépület előtt, húsz ember halt meg és több százan megsebesültek. Az esemény radikalizálta a grúz politikát, sokan – még néhány grúz kommunista is – arra a következtetésre jutottak, hogy jobb a függetlenség, mint a Szovjetunióban maradás.

1990. október 28-án demokratikus parlamenti választásokat tartottak, és november 15-én az ország nevét Grúz Köztársaságra változtatták. Grúzia (Abházia kivételével) egyike volt annak a hat köztársaságnak (Örményországgal, Moldáviával és a három balti köztársasággal), amelyek bojkottálták az unió fenntartásának kérdéséről tartott szövetségi népszavazást 1991 márciusában. Zviad Gamszahurdia 1991. április 9-én, még jóval a Mihail Gorbacsov elleni sikertelen augusztusi puccs előtt kikiáltotta Grúzia függetlenségét, az egyik legelsőként a szovjet tagköztársaságok közül. Ezt azonban a szovjet kormány nem ismerte el, és Grúzia csak a Szovjetunió 1991. december 25-én történt megszűnése után lett ténylegesen független.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Europa World Year Book 2004, Volume I, 45th, Europa World Year Book, London: Europa Publications, 1806. o. [1928] (2004). ISBN 1-85743-254-1 „However, Georgia was invaded by Bolshevik troops in early 1921, and a Georgian Soviet Socialist Republic (SSR) was proclaimed on 25 February.” 
  2. Parrish, Michael. The Lesser Terror: Soviet State Security, 1939-1953. Greenwood Publishing Group, 102. o. (1996). ISBN 0-275-95113-8 
  3. Gregory Grossman: ‘The "Second Economy" of the USSR’, Problems of Communism, vol. 26 no. 5, 1977, quoted from Cornell, Svante E., Autonomy and Conflict: Ethnoterritoriality and Separatism in the South Caucasus – Case in Georgia Archiválva 2007. június 30-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Department of Peace and Conflict Research, Report No. 61. p. 149. University of Uppsala, ISBN 91-506-1600-5.
  4. Suny, Ronald G.. Armenia, Azerbaijan, and Georgia. DIANE Publishing, 186. o. (1996). ISBN 0-7881-2813-2 

Külső hivatkozások[szerkesztés]