Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság
Қазақ Советтік Социалистік Республикасы
1936. december 5.1991. december 16.
Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Soviet Union - Kazakh SSR.svg
Általános adatok
Fővárosa Almati
Terület2 717 300 km²
Népesség16 711 900 fő
Hivatalos nyelvek kazah, orosz
Beszélt nyelvek kazah, orosz, ukrán, belarusz, üzbég
Pénznem szovjet rubel
Kormányzat
Törvényhozás Legfelsőbb Tanács
ElődállamUtódállam
 Kazah Autonóm Szovjet Szocialista KöztársaságKazahsztán 
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság[1][2] a Szovjetunió egyik tagállama volt 1936-tól az anyaország 1991-es széthullásáig. Az Oroszországi SZSZSZK mellett a másik transzkontinentális ország volt Eurázsiában

Teljes területe 2 717 300 négyzetkilométer volt, Oroszország után a második legnagyobb volt az unióban. Fővárosa Alma-Ata (ma Almati) volt. Az államot az egyetlen legálisan működő párt, a Kazah Kommunista Párt irányította. Utódállama a Kazah Köztársaság.

1990. október 25-én a kazah kormány bejelentette belpolitikai szuverenitását, majd 1991. december 16-án a teljes függetlenséget. A függetlenedés után Nurszultan Abisuli Nazarbajev lett a köztársaság elnöke 2019. március 19-ei lemondásáig.

A Kazah SZSZK-t 1991. december 10-én átnevezték Kazah Köztársaságra, hat nappal később kikiáltották a függetlenséget, a szovjet tagállamok között az utolsóként. A Szovjetuniót 1991. december 25-én hivatalosan is megszüntették, Kazahsztánt pedig 1992. március 2-án felvették az ENSZ-be.

Elnevezése[szerkesztés]

Az országot a türk eredetű kazah népről nevezték el, akik az orosz és a szovjet uralom előtt erős nomád államot vezettek Közép-Ázsiában. Az Orosz Birodalom alatt a türk népeket egységesen kirgizeknek nevezték, a kazah név csak az 1920-as években bukkan fel újra, Kazahsztán elnevezésében pedig 1925-től hivatalos.

Története[szerkesztés]

Létrejötte[szerkesztés]

A Kazah SZSZK jogelődje, a Kirgiz ASZSZK 1920. augusztus 26-án jött létre, az Alas Köztársaság megszűnésekor, ami a kezdetektől fogva az Oroszországi SZSZSZK alá volt rendelve. 1925-ben az autonóm köztársaságot átnevezték Kazah ASZSZK-á, majd 1936. december 5-én teljes jogú szovjet köztársaság lett.

1932-33-ban a nagy kazah éhínség idején 1.5 millió ember halt éhen, amiből 1.3 millió volt kazah nemzetiségű.

1937-ben deportálták az első nagyobb népcsoportot a Szovjetunióban: az orosz Távol-Keleten élő koreaiakat Kazahsztánba szállították. Megközelítőleg 170 000 főt kényszerítettek lakhelyük elhagyására.

1931 és 1959 között a Szovjetunió területéről több mint egymillió politikai elítéltet internáltak a karagandai munkatáborba. A halottak száma ismeretlen.[3]

Az 1950-es és 60-as években rengeteg szovjet (főleg orosz) állampolgár telepedett le a még műveletlen, északi területeken. Ezeken a helyeken az oroszok kisebbségi státuszba szorították az addig nomád életformát folytató kazahokat. Ennek eredményeképpen a kazah nyelv használata csökkent, de a függetlenség óta megkezdődött a nyelvi megújulás. A kisebbségek (az oroszokat leszámítva) 1991-ben a teljes népesség csupán 8%-át tették ki. Többségük, mint a németek, fehéroroszok, zsidók, ukránok vagy a koreaiak azóta elhagyták az országot, helyükre a szovjet utódállamokból érkeztek új lakosok.

Megszűnése[szerkesztés]

1986-ban Mihail Gorbacsov elbocsájtotta a Kazah Kommunista Párt első titkárát, Konyajevet, helyébe az orosz származású Gennagyij Kolbint nevezte ki. December 16-19 között országszerte zavargások törtek ki, amit a KGB a Vörös Hadsereggel együtt vert le. Almatiban, a Brezsnyev téren tüntetők közé szovjet fegyveresek lőttek, a halottak száma megközelítette a 200 főt. A tüntetésen részt vett egyetemi hallgatókat indok nélkül elbocsájtották az egyetemekről.

1990. március 25-én tartották Kazahsztán első választását, ahol Nurszultan Nazarbajevet választották meg az első elnöknek. október 25-én bejelentették a köztársaság belpolitikai szuverenitását. 1991-ben népszavazást tartottak a Szovjetunió fennmaradásról, ahol a részt vettek 94,1%-a támogatta az uniót, de egy más típusú formában. Az eredményes népszavazás törvénybe iktatását a moszkvai puccs akadályozta meg. 

Ezeknek az eseményeknek a hatására a Kazah SZSZK nevéből eltávolították a "szovjet szocialista" jelzőt, 1991. december 10-től az ország hivatalos elnevezése Kazah Köztársaság. Függetlenségét december 16-án (az almati tüntetés ötödik évfordulóján) kiáltották ki, utolsóként a szovjet tagállamok közül. December 21-én tartották Almatiban a Szovjetunió megszűnését kezdeményező gyűlést. December 25-én, Gorbacsov lemondásával hivatalosan is megszűnt a Szovjetunió, helyette (a balti államok kivételével) létrejött a Független Államok Közössége. Ugyanekkor Kazahsztánt is elismerték, mint független államot.

1993. január 28-án kiadták Kazahsztán új alkotmányát.

Népessége[szerkesztés]

Kazahsztán négy fő etnikai csoportjának létszámbeli változása 1970-ig (kazahok-kék, oroszok-vörös, ukránok-sárga, üzbégek-lila).

A mai Kazahsztán területén 1897-ben tartották az első, részleges népszámlálást. A teljes népesség 81,7%-a (3 392 751 fő) kazah, 10,95%-a (454 402 fő) orosz, 1,91%-a (79 573 fő ) ukrán, 1,34%-a (55 984 fő) tatár ( illetve ugyanennyi ujgur), 0,7%-a (29 564 fő) üzbég, 0,28%-a (11 911 fő) mordvin, 0,11%-a 4888 fő) dagesztáni nemzetiségűnek vallotta magát. 1500-3000 fő közötti etnikummal rendelkeztek még a türkmének, a németek, a baskírok, a zsidók és a lengyelek. 

Nemzetiség 1926 1939 1959 1970 1979 1989
Kazah 58,5% 37,8% 30% 32,6% 36% 40,1%
Orosz 18% 40,2% 42,7% 42,4% 40,8% 37,4%
Ukrán 13,88% 10,7% 8,2% 7,2% 6,1% 5,4%
Belarusz 0,51% 1,2% 1,5% 1,2% 1,1% 0,8%
Német 0,82% 1,5% 7,1% 6,6% 6,1% 5,8%
Tatár 1,29% 1,76% 2,1% 2,2% 2,1% 2%
Üzbég 2,09% 1,96% 1,5% 1,7% 1,8% 2%
Ujgur 1,01% 0,58% 0,6% 0,9% 1% 1,1%
Koreai 0,8% 0,6% 0,6% 0,6%

Kazahsztán etnikai összetétele százalékos megoszlással.[4]

Éhínségek[szerkesztés]

Kazahsztán etnikai összetételének egyik legfontosabb változása az 1920-as és az 1930-as évek éhínségei voltak. Különböző becslések szerint csak az 1930-as évek éhínségében, a kazahok 40%-a halt éhen. A hivatalos kormányzati népszámlálás adatai szerint a kazah népesség 1926-ban 3,6 millióról, 1939-re 2,3 millióra csökkent.[5]

Gazdaság[szerkesztés]

A második világháború után Kazahsztánban is megindult az ipari fellendülés, nagyvárosok és gyárak épültek ki a fontos természeti erőforrás-lelőhelyek körül.

A szemijpalatinszki nukleáris tesztüzem és a bajkonuri űrrepülőtér is a Kazah SZSZK területén épült ki.

1953-ban kezdődött meg a szűz földek bevonása a mezőgazdasági termelésbe. A mezőgazdaság erőltetett fejlesztését Hruscsov rendelte el, amivel a még nomád életformát követő kazahokat is a városokba száműzték. A várt terméshozam azonban elmaradt, a programot az 1960-as években felszámolták.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Historical names:
  2. (Sablon:Lang-kz; Sablon:Lang-ru), abbreviated as Kazakh SSR (Sablon:Lang-kz; Sablon:Lang-ru) or KSSR (Sablon:Lang-kz; Sablon:Lang-ru), later the Republic of Kazakhstan
  3. Peter Ford: Dark Tourism in Kazakhstan’s Gulag Heartland. The Diplomat, 2017. május 25.
  4. [1]Archiválva 2012. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  5. Валерий Михайлов: Во время голода в Казахстане погибло 40 процентов населения
  6. Durgin, Jr., Frank A. (1962). „The Virgin Lands Programme 1954-1960”. Soviet Studies (13.3), 255–80. o, Kiadó: JSTOR.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]