Északi medvefóka

Északi medvefóka
	Hím és háreme
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Öregcsalád:	Úszólábúak (Pinnipedia);
Család:	Fülesfókafélék (Otariidae);
Alcsalád:	Arctocephalinae;
Nem:	Callorhinus; (Gray, 1859)
Faj:	C. ursinus;
Tudományos név
	Callorhinus ursinus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Callirhinus J. E. Gray, 1859; Callorhynchus Greve, 1896; Callotaria Palmer, 1892; Otaria Péron, 1816; Otoes G. Fischer, 1817; Phoca Linnaeus, 1758; Arctocephalus ursinus Gray, 1859; Phoca ursina Linnaeus, 1758; Callorhinus alascanus (Jordan & Clark, 1898); Callorhinus californianus (Gray, 1866); Callorhinus curilensis (Jordan & Clark, 1899); Callorhinus krachenninikowii (Lesson, 1828); Callorhinus mimica (Tilesius, 1835); Callorhinus nigra (Pallas, 1811); Siren cynocephala Walbaum, 1792;
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Északi medvefóka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Északi medvefóka témájú médiaállományokat és Északi medvefóka témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. október 21.) ezen a változaton alapul.

Az északi medvefóka (Callorhinus ursinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjába tartozó Callorhinus nem egyetlen faja.

Előfordulása

Az északi medvefóka főként a Pribilof-szigeteken és a Parancsnok-szigeteken, a Bering-tengerben él, de vannak kisebb állományai az Ohotszki-tenger szigetein és Észak-Amerika Kalifornia feletti partvonalán is. Az Amerikai Egyesült Államokban 1985-ben tiltották be a vadászatát, a volt Szovjetunióban évente 9000 fókát ölnek meg. Az utóbbi 30 évben megfigyelhető állománycsökkenés mintha a nyolcvanas évek elején megtorpant volna.

Megjelenése

A hímek 2 méteresre, a nőstények 1,5 méteresre nőhetnek. A hímek testtömege 185–275 kilogramm között van, míg a nőstények testtömege csak 30–50 kilogramm. A hímek nemcsak jóval nagyobbak a nőstényeknél, de bundájuk a nyakszirtjükön, vállukon jóval vastagabb is. A bőr alatti zsírréteg jó hőszigetelő, ezenkívül áramvonalas formát kölcsönöz az állatnak, így megkönnyíti az úszást is. A fókaborjú sötét színezetű.

Életmódja

A nőstények borjaikkal szüntelenül vándorolnak, a hímek viszont „otthon ülők”. A hím és a nőstény egymástól független életet él. Tápláléka túlnyomórészt halak.

Szaporodása

A hímek 5, a nőstények 3 éves korban válnak ivaréretté. A párzási időszak június és július között van. A vemhesség egy évig tart, melynek végén egyetlen borjú születik. A fókaborjakat születésük után az a veszély fenyegeti, hogy a harcoló hímek agyonnyomják őket, mivel a borjadzó helyeken csak szűkösen férnek el az állatok. Táplálékszerzéskor a nőstények napokig elhagyják borjaikat. Az elválasztás 3 hónap után történik meg.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
North American Mammals: Callorhinus ursinus [1]

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap