Állszíjas pingvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Állszíjas pingvin
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Csoport: Austrodyptornithes
Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes)
Család: Pingvinfélék (Spheniscidae)
Alcsalád: Spheniscinae
Nem: Pygoscelis
Wagler, 1832
Faj: P. antarcticus
Tudományos név
Pygoscelis antarcticus
(Forster, 1781)
Szinonimák
  • Aptenodytes antarctica J.R. Forster, 1781
  • Pygoscelis antarctica
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Állszíjas pingvin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Állszíjas pingvin témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Állszíjas pingvin témájú kategóriát.

Az állszíjas pingvin vagy kantáros pingvin (Pygoscelis antarcticus) a madarak (Aves) osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.[1]

Kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állszíjas pingvin a Pygoscelis nembe tartozó három élő faj egyike. Mitokondriális és nukleáris DNS-bizonyítékok arra utalnak, hogy a madárnem 38 millió évvel ezelőtt vált el más pingvinektől; 2 millió évvel az Aptenodytes pingvinnem ősei után. Másfelől, az Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) mintegy 19 millió éve vált le a neme más tagjaitól, míg a szóban forgó állszíjas pingvin és a szamárpingvin (Pygoscelis papua), körülbelül 14 millió éve váltak ketté.[2]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a pingvinfaj az Antarktiszon, a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteken, a Deception-szigeten, a Déli-Orkney-szigeteken, a Déli-Shetland-szigeteken, a Bouvet-szigeten és a Balleny-szigeteken költ, a tengereken telel. Becslések szerint, körülbelül 16 millió példány van ebből a pingvinfajból.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testmagassága 68 centiméter, testtömege 5–6 kilogramm; a testtömeg 3 kilogrammosra is lecsökkenhet a szaporodási időszak végére.[3] A hím méretben és testsúlyban nagyobb a tojónál.[4][5] Feje teteje, állán egy csík, a háta és a szárny külső része fekete, míg arcrésze, a szárny belső része, melle és hasa fehér. A rövid csőre fekete; az erős lábai rózsaszínűek és úszóhártyásak. A pingvin fehér-fekete színezete az álcázást szolgálja a vízben. Ha a vízben figyeljük meg, felülről a fekete háta beleolvad a tengerfenék sötétjébe, míg ha alulról nézzük a világos hasi része a napfényességét használja ki.[6]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krillt, kalmárokat és egyes halfajokat eszik; ezeket a parttól akár 80 kilométeres távolságban is kifoghatja. A jéghideg vizet is jól tűri, mivel testét vastag hájréteg és sűrű érhálózat fedi. Tollazata is sűrű.[6]

A pingvinek közül ezt a fajt tartják a legagresszívabbnak. Átlag élettartama 15-23 év között van.[7]

Természetes ellenségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőtt állszíjas pingvin legfőbb természetes ellensége a leopárdfóka (Hydrurga leptonyx). A falklandi tokoscsőrűek (Chionis alba) és barna halfarkasok (Stercorarius antarctica) megeszik az állszíjas pingvin tojásokat és a fiatal pingvineket. Ezek mellett a fülesfókafélék (Otariidae), a kardszárnyú delfinek (Orcinus orca), egyes cápák és egyéb ragadozók is kiveszik részüket a számuk ritkításában.

A vízben kecses a mozgása

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fészkét kövekből építi a hómentes földre. A tojó 2 tojást tojik, és felváltva költ a hímmel, egymást 5–10 naponként váltják fel. 37 nap kotlás után kelnek ki a fiókák. 20-30 napig a fészekben ülnek, aztán pedig úgynevezett „óvodába” tömörülnek. A fiókáknak 50–60 napos vedlés után nő ki a felnőtt tollazatuk.

Felnőtt két fiókával

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Chinstrap penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]