Szamárpingvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szamárpingvin
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Csoport: Austrodyptornithes
Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes)
Család: Pingvinfélék (Spheniscidae)
Alcsalád: Spheniscinae
Nem: Pygoscelis
Wagler, 1832
Faj: P. papua
Tudományos név
Pygoscelis papua
(Forster, 1781)
Szinonimák
  • Aptenodytes papua J.R. Forster, 1781
Elterjedés
Az elterjedési területe (a zöld a P. p. papua elterjedési területe, a sárga pedig a P. p. ellsworthi-é, míg a vörös a költőterületeket jelzi)Az elterjedési területe (a zöld a P. p. papua elterjedési területe, a sárga pedig a P. p. ellsworthi-é, míg a vörös a költőterületeket jelzi)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szamárpingvin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szamárpingvin témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szamárpingvin témájú kategóriát.

Kolónia a Carcass-szigeten

A szamárpingvin (Pygoscelis papua) a madarak (Aves) osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.[1]

Kifejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állszíjas pingvin a Pygoscelis nembe tartozó három élő faj egyike. Mitokondriális és nukleáris DNS-bizonyítékok arra utalnak, hogy a madárnem 38 millió évvel ezelőtt vált el más pingvinektől; 2 millió évvel az Aptenodytes pingvinnem ősei után. Másfelől, az Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) mintegy 19 millió éve vált le a neme más tagjaitól, míg a szóban forgó szamárpingvin és az állszíjas pingvin (Pygoscelis antarcticus), körülbelül 14 millió éve váltak ketté.[2]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manapság 2 alfaját ismerik el:

  • Pygoscelis papua ellsworthi - a kisebbik
  • Pygoscelis papua papua - a nagyobbik

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Antarktiszon, Argentínában, Ausztráliában és a környező szigeteken költ, a tengereken telel.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos testhossza 80 centiméter, de 51-90 centiméter között is mozoghat (a császárpingvin (Aptenodytes forsteri) és a királypingvin (Aptenodytes patagonicus) után a szamárpingvin a harmadik legnagyobb élő pingvinfaj).[3][4] A hím maximális testtömege, vedlés előtt 8,5 kilogramm, míg minimális testtömege a szaporodási időszak elején 4,5 kilogramm. A tojó akár a hím, vedlés előtt a legnehezebb, 8,2 kilogrammot nyom, míg kotláskor 4,5 kilogrammra csökken a súlya.[5] Az északi madarak átlagban 700 grammal és 10 centiméterrel nehezebbek, illetve magasabbak, mint a délebben élő fajtársaik. A déli szamárpingvin testhossza 75-80 centiméter.[6] Igen gyors úszó, 36 km/órával is képes úszni.[7]

Feje, háta és szárnya fekete, hasa fehér, lába narancssárga. Jellegzetes ismertetője az a fehér sáv, amely a tarkón keresztül az egyik szemtől a másikhoz vezet.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hideg vízben keresi halakból (Patagonotothen-fajok, Thysanopsetta naresi, déli kék tőkehal (Micromesistius australis)), kalmárokból (Loligo gahi, Gonatus antarcticus, Onykia ingens), rákokból (Munida gregaria), főleg krillekből álló táplálékát.

Legfőbb ellensége a leopárdfóka (Hydrurga leptonyx), a fülesfókafélék (Otariidae) és a kardszárnyú delfin (Orcinus orca). A szárazföldön a kifejlett madárnak nincsen ellensége, a fiókákat és a tojást a halfarkasfélék (Stercorariidae) veszik célba. A Déli-Shetland-szigetekhez tartozó György király-szigeten, a kutatók megfigyelték, amint a területért folyó harcokban, halfarkasok szamárpingvineket sebesítettek meg.[8]

A szamárpingvin 18 évig is élhet.

Víz alatt
és felett

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 3–4 éves korban éri el. Évente egyszer költ. A költési szezon késő tavasszal van. A fészekalj 2 nagy, piszkosfehér tojásból áll. A kotlás 36 napig tart. Nagy költőtelepeken fészkel. Tojásaikra és fiókáira nagy veszélyt jelentenek a halfarkasok és vészmadarak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BirdLife International: 'Pygoscelis papua'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006.). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. Hozzáférés ideje: 2008. március 21.  
  3. ADW: Pygoscelis papua: Information
  4. http://ourworld.compuserve.com/homepages/peter_and_Barbara_Barham/GENTOO.htm
  5. Gentoo penguin videos, photos and facts - Pygoscelis papua - ARKive
  6. Antarctica fact file wildlife, gentoo penguins
  7. BBC Nature - Gentoo penguin videos, news and facts
  8. February 2014 observation and photo report by Robert Runyard, translator for INACH (Chilean Antarctic Institute).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gentoo penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]