Zugi-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zugi-tó
Risch Zugersee.JPG
Országok Svájc
Hely Közép-Svájc
Elsődleges források Lorze
Elsődleges lefolyások Lorze
Hosszúság 13.7 km
Szélesség 4.6 km
Felszíni terület 38.41 km2
Legnagyobb mélység 198 m
Víztérfogat 3.18 km3
Tszf. magasság 413 m
Elhelyezkedése
Zugi-tó  (Svájc)
Zugi-tó
Zugi-tó
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 47° 04′ 44″, k. h. 8° 28′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 44″, k. h. 8° 28′ 48″
Karte Zugersee.png

A Zugi-tó Közép-Svájcban 413 méter tengerszint feletti magasságban található; területe 38,41 km², legmélyebb pontja 198 méter. 13,7 kilométeres legnagyobb hosszúságával és 4,6 kilométeres maximális szélességével Svájc 10. legnagyobb tava. A legszűkebb részen – Chiemen és Lothenbach között – a partok 1000 méterre vannak egymástól.

A tó híres naplementéiről: a Zugi-tó északnyugati oldalán (Zug városával szemben) nincsenek hegyek, így a horizont szabad és a nap naplementekor szó szerint beleereszkedik a tóba. Ez a természeti jelenség Svájcban ritka, ugyanis a legtöbb tónál a látóhatárt hegyhátak vagy hegyláncok takarják.

A tó északkeleti partján fekszik Zug, Zug kanton székhelye, délen a Schwyz kantonhoz tartozó Arth. A tó legnagyobb része (24,32 km²) a zugi kantonhoz, délen 11,67 km² terület Schwyz kantonhoz és egy kis rész nyugaton (2,42 km²) a luzerni kantonhoz tartozik. A tó fő forrása és levezető folyója a Lorze, ami csak egy rövid szakaszon folyik át a tó északi oldalán: Zugtól nyugatra ömlik a tóba és 1,5 kilométerrel arrébb Chamnál kifolyik belőle. A tavat az erdős Chiemen félsziget két medencére osztja: délen található a mély és hegyekkel övezett (Rigi és Rossberg nyúlványai) felső medence (Obersee), északon pedig a sekély és széles Untersee.

Ökológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zugi-tó a 20. század elejéig oligotróf[1], vagyis tápanyagszegény volt, de a gyorsan növekvő eutrofizáció[2] következtében hosszú ideig Svájc egyik legjobban terhelt tavai közé tartozott. Még napjainkban is erős tápanyagterhelésnek van kitéve, bár a víz minősége fokozatosan javul. A magas foszfortartalom az algák túlzott elszaporodásához vezet a tó vizének felső rétegeiben; ezek aerob[3] bomlása oxigénhiányt okoz a víz alsó rétegeiben. Az Obersee átlagon felüli mélysége ezt a folyamatot még inkább elősegíti, mivel ott a víz hosszabb ideig van elzárva az atmoszférától. Napjainkban a rossz vízminőség oka, hogy a víz hosszú ideig van a vízmedencében és a Lorze helyzeténél fogva (csupán másfél kilométeren keresztül folyik át a tavon) nem tudja biztosítani a megfelelő vízkeveredést. A 3,18 km³ víztartalmú tóban a víz átlagos tartózkodási ideje 14,5 év.

A víz magas foszfortartalmát régebben a foszfátot tartalmazó mosószerek okozták, amit a szennyvízcsatornán keresztül szűrés nélkül engedtek a tóba. A helyzet javítása érdekében a zugi önkormányzat 1953-ban egy kétlépcsős szennyvíztisztító létesítményt épített, amit 1968-ban kiegészítettek egy harmadik szűrési szinttel, ami már a foszfátokat is ki tudja szűrni a szennyvízből. A tó partján lévő többi település viszont továbbra is szűretlenül engedte a szennyvizet a tóba, ezért 1969-ben a zugi kanton egy vizekről szóló törvényt (Gesetz über die Gewässer, GewG) hozott, amely szerint a tó körül található teljes csatornarendszert egy vezetékkel kötötték össze és a szennyvizet egy regionális szennyvíztisztítóba (Schönau) vezették. Az utóbbi időben a mezőgazdaságban a megnövekedett műtrágya-használat során a föld kimosásával újból nagy mennyiségű foszfor került a tóba.

Növényzet és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zugi-tó, háttérben a Rigi-hegység

A Zugi-tóban jelenleg 31 halfajtát, 1 körszájú halfajtát és 4 rákfajtát tartanak számon, köztük étkezési halakat, mint pisztráng, szemling (Zuger Rötel), sügér és csuka. A 20. század folyamán a kifogott hal mennyisége jelentősen csökkent[4], de a bevezetett intézkedésekkel ez a szám enyhén emelkedett: a vízminőség javítása mellett, mesterségesen nevelnek étkezési halakat „hal-keltető-berendezésekben”, majd kitelepítik őket és óvják a halak természetes ívási helyeit is.

A Zugi-tó partvidéke nagy részben beépített. A nádállomány a 20. század elején jelentősen csökkent, ma már csak az északi és északnyugati parton nő a nád. A sekély vizek egy részén alga, moha, haraszt és zsurló nő. Az elpusztult növények bomlásával a parti és sekély vizű részek lassan feltöltődnek és tőzeg képződik.

Hajóforgalom a Zugi-tavon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első gőzhajó hajózási társaságot a zugi-tavon 1851 alapították. Egy évvel később került vízre az első gőzkerekes hajó, a „Rigi”. A hajózási társaságot 1960-ban átkeresztelték Gesellschaft in Schifffahrtsgesellschaft für den Zugersee (SGZ) névre. Ma a flotta 4 hajóból áll: MS Zug, MS Rigi, MS Schwyz és MS Schwan.

6666-6667huesat - Rigi - Zugersee.JPG

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az oligotróf vizekre a nagyon tiszta, átlátszó víz, gyér alga- és vízinövény állomány, valamint szintén gyér zooplankton- és halállomány jellemző. Az éves iszapképződés elenyésző, ezeknek a tavaknak az alja többnyire a nagy szervesanyag-tartalmú üledékrétegtől mentes. [1]
  2. Az eutrofizáció a növényi tápanyagok, különösen nitrogén- és/vagy foszforvegyületek vízben való feldúsulását jelenti, ami algák és magasabb rendű növényi életformák növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel megzavarja a vízi szervezetek összességének együttélése során kialakult egyensúlyi helyzetet, valamint nem kívánt irányban változtatja meg a szóban forgó víz minőségét. Az eutrofizáció olyan folyamat, amely a növényi szervezetek szaporodásához teremt ideális feltételeket, aminek következtében ezek egyedszáma a többi, korábban ott jellemző élőlényéhez viszonyítva aránytalanul megnőhet. Az eutrofizáció jellemzője, hogy az egyedszám növekedése a fajszám csökkenésével jár együtt, azaz jelentősen csökken a biodiverzitás (biológiai változatosság). A fajszám csökkenése pedig a rendszer labilitását növeli. [2]
  3. Aerob (görög szó): a levegő oxigénjének jelenlétét igénylő; aerob baktériumok, csak oxigéntartalmú környezetben tenyésző baktériumok; aerob bomlás, oxigén jelenlétében történő szerves bomlás
  4. Például a pisztrángok esetében 1990-ben 120 000 kg pisztráng került a hálóba, 2007-ben már csak 2637 kg[3]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]