Zsilinszky Győző

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsilinszky Győző
Született1890. szeptember 6.
Nagycétény
Elhunyt1979. február 17. (88 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaerdőgazdálkodási mérnök
Sablon • Wikidata • Segítség

Zsilinszky Győző István Ferenc (Nagycétény, 1890. szeptember 6.[1] – 1979. február 17.[2]) főerdőmérnök, a rozsnyói püspöki uradalom igazgatója, erdőtanácsos.

Élete[szerkesztés]

Apja Zsilinszky István (1854–1927) magyar királyi postamester,[3] majd tanító,[4] anyja Renda Krisztina (1852–1922).[5]

Középiskoláit Nyitrán végezte. 1909-ben érettségizett,[6] majd a Selmeci Akadémiára 1909-ben iratkozott be és 1917-ben végezte el,[7] de valószínűleg csak 1920-ban szerzett erdőmérnöki oklevelet és ballagott Sopronban.[8] Az első világháborúban az orosz, olasz, román és francia fronton harcolt és mint tartalékos tüzérfőhadnagy szerelt le. Kitüntetései: bronz vitézségi érem, Signum Laudis, Károly-csapatkereszt, háborús emlékérem.

Pályáját Besztercebányán a magyar királyi erdőigazgatóságnál kezdte, de a csehszlovák államfordulat után azonnali hatállyal elbocsátották. 1921-1932 között az Andrássy-uradalom erdőmérnöke volt Krasznahorkaváralján.[9]

A magyarság érdekében fontos megbízatásokat vállalt a két világháború között. Az 1932-ben alakuló csehszlovákiai magyar vadászirók céhe intézőbizottságának, és a szakirodalmi bizottságának krasznahorkaváraljai tagja volt.[10] 1933-tól a rozsnyói püspöki uradalom igazgatója lett. Feleségével aktívan részt vállalt a rozsnyói katolikus akció színházi munkájában.[11] 1933-tól a rozsnyói katolikus Karitász világi elnöke,[12] a rozsnyói Vadászati Védegylet elnöke,[13] illetve a rozsnyói vitézi szék megbízott őrmestere volt.[14] 1937-ben többed magával részt vett a berlini vadászati kiállításon, ahol vadkanagyara bronz érmet ért el.[15] A Gömöri Felső Sajóvölgyi Társulat alelnöke volt.[16]

1941-től a családjával Miskolcon élt, a Miskolci Erdőigazgatóságon lett erdőtanácsos. 1943-ban egy műszaki törzs parancsnokságával bízták meg, mely a frontközeli út- és vasúthálózat kijavításával foglalkozott. 1944-ben tartalékos (mérnök) főhadnaggyá nevezték ki.[17] 1944. november 15-én nyugati irányba vezényelték őket, s ennek következtében a családját is magával vitte. Több megálló után Sankt Pöltenben esett alakulatával szovjet fogságba. Családja 1945 április végén hazajutott, de ő valószínűleg a romániai foksányi fogolytáboron keresztül Valgába, Észtországba került.

1946. augusztusában tért haza legyengülve. Újra a Miskolci Erdőigazgatóságnál alkalmazták, majd 1949-ben Mátészalkára helyezték. Fél évvel később B-listázták és elbocsátották. Visszatért Miskolcra, ahol a Miskolci Tervező Irodában helyezkedett el nyugdíjba vonulásáig.

A miskolci Mindszenti temetőben nyugszik. Felesége Litassy Irén, fia ifj. Győző vasokleveles kanadai erdőmérnök,[18] lányai Eleonóra, Gabriella és Irén. Lóránd fia halála és Győző születése után hálából a krasznahorkaváraljai Mindenszentek római katolikus templomnak Szent Teréz-szobrot adományozott.

Művei[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
  • 1933-ban a Rimaszombati Vadásztársaság és a Vadászlap szerkesztőségének vadászestjén tartott felolvasást.[19]
  • 1934-ben a Rozsnyói Művelődési Egyesületben tartott előadást.[20]
  • 1935 Naše polovníctvo. Bratislava (társszerző)[21]
  • 1935 Vystrojenie a ubytovanie poľovníka. In: Cyprián Čech - František Vodička - Viliam Záborský (ed.): Naša zverina. Bratislava

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ familysearch.com
  2. ↑ Gyászjelentése
  3. ↑ Pozsonyeperjes (Magyarország tiszti cím- és névtára 4, 192 (1884); 5, 235 (1886); 6, 235 (1887)); majd 1887-től Nagycétény (A Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára 1887/1, 7 (szeptember 15.)
  4. ↑ Nagyfödémesen, majd Pozsonyeperjesen (Komlóssy Ferenc 1896: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története. Esztergom, 230, 479) és Krasznahorkaváralján hunyt el (Dunántúl 17/229, 7 (1927. október 9.)).
  5. ↑ Elhalt testvére: Arpadin Erzsébet Anna (1893-1895) familysearch.org Nagycétényi r. k. születési anyakönyv 1893/16.
  6. ↑ 1910 A selmeczbányai Kir. kath. főgimnázium Értesítője az 1909-1910. tanévről. Selmecbánya, 50.
  7. ↑ Rácz Józsefné 1996: Az 1879-1918 között Selmecbányán végzett (bizonyítványukat záradékoltatott) erdészek névsora. Erdészettörténeti Közlemények 28.
  8. ↑ Illyés Benjamin: Az első valétálás Sopronban. Erdészeti Lapok 2013.
  9. ↑ Brutovszky Erzsébet: Kis Szent Teréz-szobor. [2019. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
  10. ↑ Prágai Magyar Hírlap 1932. július 29., 2.
  11. ↑ PMH 1935. december 5., 10.
  12. ↑ PMH 1933. szeptember 10., 9; PMH 1937. március 14., 8; PMH 1938. február 17., 8.
  13. ↑ PMH 1935. április 25., 7; PMH 1936. február 23, 12.
  14. ↑ 1940 Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve.
  15. ↑ PMH 1937. november 27., 6.
  16. ↑ 1940 Halászat XLI/8, 70.
  17. ↑ 11. számú Honvédségi Közlönyv 1944. március 14., 217 (hibás születési hely)[1] Archiválva 2019. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
  18. ↑ Tiszteletdiplomások, 20.
  19. ↑ Prágai Magyar Hirlap 1933. február 17., 8.
  20. ↑ Prágai Magyar Hirlap 1934. március 4., 10.
  21. ↑ Felvidéki vadásznyelv és szellemiség – 2.

Források[szerkesztés]

  • 2019 Nagycétény szülöttei I. Zsilinszky Győző. Cétényke IX-1, 19.
  • 1940 Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv Budapest, 548.
  • Brutovszky Erzsébet: Kis Szent Teréz-szobor
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zsilinszky_Győző&oldid=26960789”