Végleshutakálnok
Végleshutakálnok (Vígľašská Huta-Kalinka) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Gyetvai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1773 | ||
Polgármester | Jozef Tuček | ||
Irányítószám | 962 25 | ||
Körzethívószám | 045 | ||
Forgalmi rendszám | DT | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 320 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 22 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 559 m | ||
Terület | 16,20 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 29′ 29″, k. h. 19° 16′ 45″48.491389°N 19.279167°EKoordináták: é. sz. 48° 29′ 29″, k. h. 19° 16′ 45″48.491389°N 19.279167°E | |||
Végleshutakálnok weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Végleshutakálnok témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Végleshutakálnok (szlovákul: Vígľašská Huta-Kalinka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban. Végleshuta és Végleskálnok egyesítése. 2011-ben 365 lakosából 332 szlovák volt.
Fekvése
Nagyszalatnától 10 km-re délkeletre fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már a hallstatt-korban éltek itt emberek. A község területe 1424-ig királyi birtok volt, ekkor Luxemburgi Zsigmond a véglesi uradalmat, melyhez a község területe is tartozott Cillei Borbála királynénak adta. Ezután hol királynéi, hol nemesi birtok volt.
A mai település két korábbi községből, Végleshuta és Végleskálnok 1926-os egyesítéséből keletkezett.
Végleshuta a 18. század első felében keletkezett a véglesi uradalom területén egy üveghuta körül, mely a 19. század közepén szűnt meg. Táblaüveget, palackokat, poharakat, üvegkorsókat gyártottak itt. A falut 1773-ban "Vigles Huta" néven említik először. Közelében a 18. század végére még három másik település, Kálnok, Klokocs (vagy újabb nevén Hegyhát) és Sztosok (a későbbi Dombszög) alakult ki. 1828-ban 87 házában 651 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint " Stebnik Huta, és Végles Huta. Két Orosz faluk Sáros Várm. földes Urai G. Aspermont, és Hutkai Uraságok, fekszenek a’ Makoviczai Uradalomban, javaik tsekéllyek, határjaiknak 1/4 része jobbatska." [2]
Fényes Elek szerint " Végleshuta, Zólyom m. tót f., Nógrád vármegyében szélén: 649 kath., 2 evang. lak. Kat. paroch. templom. Ut. p. N.-Szalatna."[3]
Végleskálnok a 18. században keletkezett, 1828-ban 30 háza és 230 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, de sokan az Eszterházi birtokon vagy a határában lévő kénbányában dolgoztak.
Vályi András szerint "KALINA. vagy Kalinka. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Végles Hutához közel, és annak filiája, határja soványas." [2]
Fényes Elek szerint "Kalinka, Zólyom m. tót falu, Végleshuta mellett: 79 kathol., 151 evang. lak. Sovány-hegyes határ. Birja a kamara. Ut. p. Nagy-Szalatna. Van itt egy igen nevezetes kir. kénkőbánya, melly Schweiczer Gábor főkamaragróf parancsolatjára nyittatott meg. A kénkő érczek apró darabokra zuzatván olvasztó kemenczében olvasztatnak meg. Az olvasztott kén, ismét tüz által megtisztitatik, s midőn a kénkő tisztán vörös szinben folyik; azon részből pedig, melly meg nem sürüdik, kénkővirág lesz. Tizenkét hónap alatt tiszta kén 2220 mázsa állithatik elő, mellynek ára, mázsánként 7 fr. 20 kr.; 16280 p. forint."[3]
1910-ben Végleshutának 838, Végleskálnoknak 303, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.
2001-ben 382 lakosából 361 szlovák volt.
Nevezetességei
Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1802-ben épült.
Híres emberek
- Itt született Stanislav Barabáš filmrendező.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.