Vukovics Géza
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Vukovics Géza | |
| Született | 1928. november 12. Szabadka |
| Elhunyt | 2007. Újvidék |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | publicista, esszéíró, műfordító, lapszerkesztő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vukovics Géza (Szabadka, 1928. november 12. – Újvidék, 2007.) publicista, esszéíró, műfordító, lapszerkesztő. Barátai körében rendszerint csak Cagi néven volt ismert.
Élete
Az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, majd az újvidéki Tanárképző Főiskola magyar–orosz szakán végzett 1957-ben. Már 1948-tól a Magyar Szó munkatársa volt, később a művelődési rovat szerkesztője lett. 1961-ben útjára indította a Kilátót, a Magyar Szó irodalmi és művészeti mellékletét. 1967 és 1973 között az egyetlen magyar nyelvű vajdasági napilap első demokratikusan megválasztott főszerkesztője lett. Újságíró kollégái választották meg, ellenszavazat nélkül.
Két ciklusban tagja volt a Híd szerkesztőbizottságának.
Elismerések
Két legjelentősebb szakmai elismerése az 1981-es Bazsalikom Műfordító Díj és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll-díja, melyet 2005-ben vett át Budapesten. Két további elismerését 1989-ben kapta: Újvidék város októberi díját és munkásságáért az újságírói Életműdíjat.
Munkássága
Önálló kötete, válogatott tárcáinak gyűjteménye Varázsszem címmel jelent meg 1988-ban, majd pedig a Villanások című publicisztikagyűjteménye látott napvilágot 2003-ban. Kalapis Zoltánnal az Újságírók kézikönyvét írta meg 1989-ben.
1989-től nyugállományba vonult azzal, hogy továbbra is írt az újvidéki Magyar Szónak, tárcarovatát sohasem szakította meg a lapnál. A gyerekek kedvence volt a Napsugár című mellékletben. A legkisebbek írásaihoz írt értékelést és biztató szavakat. Törődött az utánpótlással, az újságíró iskolák több szemeszterén át tartott előadásokat az újságírói műfajokról.
Az egyik legfelkészültebb, komolyzenei tudással rendelkező szakírója volt az újvidéki magyar szerkesztőségnek. Gyakran leült, hogy papírra vessen egy-egy dallamsort, ami a fején éppen átfutott. Ezeket gyakran meg sem őrizte, hanem otthagyta a papírdarabkákat az asztalon. Fiatalabb korában verseket zenésített meg, és a Magyar Szó zártkörű kis ünnepségein elő is adta őket.
Írói és szerkesztői tevékenységére, saját bevallása szerint, nagy hatással voltak Kosztolányi Dezső és Csáth Géza.
Szülőföldjéhez és a népéhez való viszonyulásában maradandó nyomot hagyott benne a tény, hogy édesapját kivégezték 1944-ben.
