Vinil-klorid

Vinil-klorid
IUPAC név	Klór-etén
Más nevek	Klór-etilén
Azonosítók
CAS-szám	[75-01-4]
PubChem	6338
SMILES	C=CCl
Tulajdonságok
Kémiai képlet	C2H3Cl
Moláris tömeg	62,498 g/mol
Megjelenés	Színtelen gáz
Sűrűség	2,86 kg/m3 (gáz, 0 °C) 0,970 g/cm3 (folyadék, forrásponton)
Olvadáspont	- 153,7 °C
Forráspont	-13,4 °C
Oldhatóság (vízben)	Gyakorlatilag oldhatatlan, 1,1 g/l (20 °C)
Gőznyomás	3,343 bar (20 °C)
Veszélyek
EU osztályozás	Mérgező (T), Nagyon gyúlékony (F+), rákkeltő
R mondatok	R45, R12
S mondatok	S53, S45
Lobbanáspont	-78 °C
Öngyulladás hőmérséklete	415 °C
LD50	500 mg/kg (patkány, szájon át)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa)

A vinil-klorid (vagy monoklór-etilén) egy szerves vegyület, az etilén klórtartalmú származéka (H₂C=CHCl). Színtelen, szagtalan, nagyobb koncentrációban édeskés szagú, narkotikus hatású gáz, mérgező tulajdonságú. Vízben igen kevéssé oldódik, de etanol és dietil-éter jól oldja. Gyakorlati jelentősége nagy, nagy mennyiségben használják fel PVC gyártására.

Kémiai tulajdonságai

Fény vagy hevítés hatására polimerizálódik, PVC-vé alakul. Gyúlékony gáz, meggyújtva elég, égésekor hidrogén-klorid és nyomokban foszgén keletkezik.

Előállítása

A vinil-kloridot a legnagyobb mennyiségben etilénből kiindulva állítják elő. Az etilént klór addíciójával 1,2-diklór-etánná alakítják. Ebből hevítés hatására hidrogén-klorid lép ki (elimináció) és vinil-kloriddá alakul.

$\mathrm{CH_2Cl{-}CH_2Cl \rightarrow CH_2{=}CH{-}Cl + HCl}$

Egy másik eljárás szerint acetilénből higany(II)-klorid katalizátor jelenlétében állítják elő hidrogén-klorid addíciójával.

$\mathrm{CH{\equiv}CH + HCl \rightarrow CH_2{=}CH{-}Cl}$

Felhasználása

A vinil-klorid polimerizációjával PVC-t (poli-(vinil-klorid)) állítanak elő, ami fontos műanyag. A PVC-hez különböző lágyítókat adnak, így különböző keménységű műanyagok készíthetők. PVC-ből készülnek fóliák, csövek, padlóburkolatok és számos használati tárgy.

Veszélyei

A vinil-klorid mérgező tulajdonságú. Keringési zavarokat idézhet elő, a máj és a lép károsodását okozhatja. Májrákot okozhat hosszabb behatás esetén.

Források

• Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
• Furka Árpád: Szerves kémia
• Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai.
• Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp Vegyészeti Lexikon, 1984 Műszaki Könyvkiadó, ISBN 963-10-4749-0