Vinil-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vinil-klorid
Vinyl-chloride-2D.png Vinyl-chloride-3D-vdW.png
IUPAC-név Klór-etén
Más nevek Klór-etilén
Kémiai azonosítók
CAS-szám 75-01-4
PubChem 6338
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C2H3Cl
Moláris tömeg 62,498 g/mol
Megjelenés Színtelen gáz
Sűrűség 2,86 kg/m3 (gáz, 0 °C)[1]
0,970 g/cm3 (folyadék, forrásponton)[1]
Olvadáspont - 153,7 °C[1]
Forráspont -13,4 °C[1]
Oldhatóság (vízben) Gyakorlatilag oldhatatlan, 1,1 g/l (20 °C)[1]
Gőznyomás 3,343 bar (20 °C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás Mérgező (T),
Nagyon gyúlékony (F+)[2],
rákkeltő
R mondatok R45, R12[2]
S mondatok S53, S45[2]
Lobbanáspont -78 °C[1]
Öngyulladási
hőmérséklet
415 °C[1]
LD50 500 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A vinil-klorid (vagy monoklór-etilén) egy szerves vegyület, az etilén klórtartalmú származéka (H2C=CHCl). Színtelen, szagtalan, nagyobb koncentrációban édeskés szagú, narkotikus hatású gáz, mérgező tulajdonságú. Vízben igen kevéssé oldódik, de etanol és dietil-éter jól oldja. Gyakorlati jelentősége nagy, nagy mennyiségben használják fel PVC gyártására.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fény vagy hevítés hatására polimerizálódik, PVC-vé alakul. Gyúlékony gáz, meggyújtva elég, égésekor hidrogén-klorid és nyomokban foszgén keletkezik.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vinil-kloridot a legnagyobb mennyiségben etilénből kiindulva állítják elő. Az etilént klór addíciójával 1,2-diklór-etánná alakítják. Ebből hevítés hatására hidrogén-klorid lép ki (elimináció) és vinil-kloriddá alakul.

\mathrm{CH_2Cl{-}CH_2Cl \rightarrow CH_2{=}CH{-}Cl + HCl}

Egy másik eljárás szerint acetilénből higany(II)-klorid katalizátor jelenlétében állítják elő hidrogén-klorid addíciójával.

\mathrm{CH{\equiv}CH + HCl \rightarrow CH_2{=}CH{-}Cl}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vinil-klorid polimerizációjával PVC-t (poli-(vinil-klorid)) állítanak elő, ami fontos műanyag. A PVC-hez különböző lágyítókat adnak, így különböző keménységű műanyagok készíthetők. PVC-ből készülnek fóliák, csövek, padlóburkolatok és számos használati tárgy.

Veszélyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vinil-klorid mérgező tulajdonságú. Keringési zavarokat idézhet elő, a máj és a lép károsodását okozhatja. Májrákot okozhat hosszabb behatás esetén.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
  • Furka Árpád: Szerves kémia
  • Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai.
  • Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp Vegyészeti Lexikon, 1984 Műszaki Könyvkiadó, ISBN 963-10-4749-0

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i A vinil-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 15. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A vinil-klorid (ESIS)