Veér András
| Veér András | |
| Született | 1939. július 23. Győr |
| Elhunyt | 2006. január 9. (66 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Orvostudományi Egyetem (–1964) |
| Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 12. igazgató főorvosa | |
| Hivatali idő 1986 – 2002 | |
| Előd | Tariska István |
| Utód | Nagy Zoltán |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Veér András (Győr, 1939. július 23. – Budapest, 2006. január 9.), orvos, ideg- és elmegyógyász.
Szakmai pályája[szerkesztés]
1964-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Két évig katonaorvos volt, majd 1967-től a SOTE Pszichiátriai Klinika gyakornoka, tanársegédje és adjunktusa. 1981-től az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet pszichiátriai osztályvezető főorvosa, 1983-tól főigazgatóhelyettese, 1986-tól főigazgató főorvosa az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetté (OPNI) átalakult intézménynek.
A Pszichiátriai Szakmai Kollégium tagja. 1988-ban megalakított a Magyar Orvosi Kamarát, melynek 1989-től 1991-ig első elnöke volt.
1993-ban a Demokratikus Charta szóvivője. 1994-től 1998-ig a Népjóléti Minisztériumban a mentálhigiénia miniszteri biztosa, 1997–1998-ban a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság elnöke, 2002-ben a miniszterelnök tanácsadója, majd miniszteri biztosként felügyelte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, az Alkohológiai Intézetet és a kábítószer-problémákat. 2003 közepétől az Országos Személyügyi Kollégium vezetője.
Veér András a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben találta meg Toma Andrást, a Szovjetunióban raboskodó utolsó magyar hadifoglyot, akit 2000. augusztus 11-én hazahozatott Magyarországra.
Politikai, közéleti szerepvállalása[szerkesztés]
1992–1996-ig a Köztársaság Párt alelnöke, ügyvezető alelnöke, 1993–95-ben a Demokratikus Charta szóvivője. 1994-ben a Köztársaság Párt, 1998-ban a Szabad Demokraták Szövetsége, 2002-ben a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje.
1997–98-ban az Országos Gyermekvédő Liga elnöke, 2000-től a Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
Több könyvében is szót emelt a szcientológia ellen.
Emlékezete[szerkesztés]
Halála után tiszteletére alapították meg a Veér András Alapítványt, amely a Veér András-díjat osztja ki a lelki egészség ügyéhez kiemelkedő erőfeszítésekkel hozzájáruló honfitársainknak. Az első díjazott (2006-ban) Topolánszky Ákos református lelkész volt.[2][3] 2007-ben Anginé Szántó Ibolya művészetterapeuta,[4] 2008-ban pedig Kerényi Mária, a Zöld Kakas Mentálhigiénés Líceum alapítója nyerte el a kitüntetést.[4] 2009-ben Iványi Gábor lelkész volt a díjazott.[4] 2010-ben Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója kapta a díjat.[4][5]
Művei[szerkesztés]
- A kábítószer kihívása (1992)
- Bolondok (űr)hajója – a szcientológia titkai, avagy: a Föld a Naprendszer elmegyógyintézete? (1999) ISBN 9630390760
- Magyarország a szcientológia (pók)hálójában (2000) ISBN 9789630030359
- Az alkoholizmus: népbetegség (2000)
- Alternatív drogstratégia (2000)
- A dohányzás rabságában (2000)
- Fortuna szekerén…: Szerencsejáték-kultúra a magyar társadalomban és a játékszenvedély-betegség. Animula, (2000)
- A halál enciklopédiája (2001)
- A szcientológia mocsarában: dokumentumok és következtetések (2001) Veér András, Erőss László. ISBN 963-00-6506-1
- A magyar beteg (2002)
- Tébolykeringő (2002)
- 22 év a Lipótmezőn (2003)
Források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 20.)
- ↑ [1][halott link]
- ↑ [2]
- ↑ a b c d Lélekemelő pszichiátriai magazin, 2011. február (III. évfolyam 1. szám), p. 26.
- ↑ [3]