Vastaggallyú körte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vastaggallyú körte
Pyrusnivalis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Almaformák (Maloideae)
Nemzetség: Körte (Pyrus)
Faj: P. nivalis
Tudományos név
Pyrus nivalis
Jacq.
Szinonimák
  • P. communis ssp. nivalis
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vastaggallyú körte témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vastaggallyú körte témájú kategóriát.

A vastaggallyú- vagy gyapjaskörte (egyéb elnevezéseit lásd lent) (Pyrus nivalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjába és az almaformák (Maloideae) alcsaládjába tartozó Magyarországon őshonos fafaj.

Kipusztulással fenyegetett, védett növény.

A vadkörtével (P. pyraster) könnyen hibridizálódik, állandósult hibridjük az osztrák körte (fekete-, sózókörte) (P. x austriaca). Sok más fajjal együtt felhasználták a nemes körte (P. communis) kialakításában.

Egyes kutatók szerint Magyarországon nem a P. nivalis található meg, hanem a P. n. ssp. orientalis nevű alfaj.[2]

Egyéb elnevezései:

  • hókörte
  • molyhos körte

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alacsony, közepes termetű, maximum 15 méter magasra növő fa. Törzse többnyire egyenes, hamar elágazó, kérge főleg hosszan repedezett, szürkés színezetű.[3] Koronája gömbölyded, ágai erősek, felfelé állók. Vesszeje vastag, 6–10 mm átmérőjű, barna, molyhos, később kopaszodó. Tövisei ritkán vannak, rügyei szártól elállók, barnák, molyhosak.

Tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat.

Levelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Levelei szórt állásúak, lándzsás, visszás tojásdad alakúak, vagy elliptikusak, hosszuk 4–9 cm. Épszélűek, vagy a csúcsnál finoman fűrészesek. A fiatal levelek mindkét oldalukon fehéresen molyhosak, felül később kopaszodók, a fonák molyhos marad. A levélnyél rövid, fehéren molyhos.

A lombfakadás a virágzással egy időben, áprilisban történik. Ősszel a levelek vérvörösre színeződnek.

Virágok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vastaggallyú körte virága

Virágai sátorozó fürtökben nyílnak a leveles rövidhajtásokon, fehérek, erősen gyapjasak.

Termés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almatermése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, hossza 25–40 mm, éretten sárga színű. A kocsány a terméssel egyező hosszúságú, vagy hosszabb. A magok 4–6 mm hosszúak, lapított tojásdad alakúak, barnásfeketék.

Termése augusztus-szeptemberben érik és hullik, íze nem olyan fanyar, mint a vadkörtéé.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előfordulása félkultúr területeken, száraz tölgyesek szélein, mezsgyéken, felhagyott szőlőkben jellemző.

Környezeti igényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meleg- és fényigényes, a szárazságot közepesen jól tűri (xerofil, xeromezofil).

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép- és dél-európai elterjedésű, szubmediterrán jelleggel, dombvidéki, középhegységi faj. Magyarországon szórványosan a Zempléni-hegységben, a Cserháton, a gyöngyösi Sárhegyen, a Dunazug-hegységben, a Balaton-felvidéken és a Nyugat-Dunántúlon található meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Gencsi László - Dr. Vancsura Rudolf. Dendrológia. Budapest: Mezőgazda Kiadó. ISBN 963 81 6008 X (1992) 
  • Dr. Bartha Dénes. Magyarország fa- és cserjefajai. Budapest: Mezőgazda Kiadó. ISBN 963 9239 02 X (1999)