U–546

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. október 11., 15:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Német tengeralattjárók a második világháborúban kategória eltávolítva (a HotCattel))
U–546
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályIXC/40 típus
Pályafutása
ÉpítőDeutsche Werft AG, Hamburg
Megrendelés1941. június 5.
Építés kezdete1942. augusztus 6.
Vízre bocsátás1943. március 17.
Szolgálatba állítás1943. június 2.
Szolgálat vége1945. április 24.[1]
Honi kikötőLorient
SorsaElsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás1120 T felszínen
1232 T víz alatt
Hossz76,76 m
Szélesség6,86 m
Merülés4,67 m
Maximális merülési mélység230 m
HajtóműMAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db
SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség19 csomó felszínen
7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság25 620 km felszínen
117 km víz alatt
Fegyverzet6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm)
Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)

Legénység48-56[2]
SablonWikidataSegítség

Az U–546 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. június 5-én. A hajót 1943. június 2-án állították szolgálatba. A tengeralattjáró egy hadihajót süllyesztett el.[3]

Pályafutása

Az U–546 1944. január 26-án a norvégiai Marvikenből futott ki első útjára Paul Just kapitány irányításával. Az Atlanti-óceán északi részén vadászott szövetséges hajókra. Február 16-án egy Sunderland típúsú repülőgép rátámadt a búvárhajóra. A legénység egy tagja elesett, és a dízelmotorok és megsérültek, de az U–546 folytatni tudta a küldetést.[4]

A tengeralattjáró második harci küldetésére 1944. június 15-ére indult, célja az Atlanti-óceán középső része volt. Százötven napos útján Mauritániáig hajózott. Az odavezető úton, június 20-án az U–546-ot felfedezte egy amerikai tengeralattjáró-vadász csoport Funchaltól nyugatra. Az U–546 torpedót lőtt ki az egyik kísérő hordozóra, de nem találta el. A szövetségesek mélységi bombákkal támadták a búvárhajót három órán át, de a tengeralattjárónak sikerült megszöknie.[5]

Utolsó útján, 1945. április 24-én az U–546 megpróbálta megtámadni a USS Bogue amerikai hordozót az Atlanti-óceán északi részén. Az egyik kísérő hadihajó, a USS Frederick C. Davis felfedezte a tengeralattjárót, és megkezdte a felkészülést az akcióra, közben azonban torpedótalálatot kapott. A romboló kettétört, orra és fara is kiemelkedett a vízből, majd elsüllyedt. A legénységből 113 ember meghalt, 82 túlélte a támadást.[6]

Az amerikai rombolók – USS Flaherty, USS Neunzer, USS Chatelain, USS Varian, USS Hubbard, USS Janssen, USS Pillsbury és USS Keith – megkezdték a tengeralattjáró üldözését, és mélységi bombákkal megsemmisítették. A német tengerészek közül 26 meghalt, 33 túlélte a támadást.[3]

Kapitány

Név Kezdőnap Zárónap
Paul JUst 1943. június 2. 1945. április 24.

Őrjáratok

Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Marviken 1944. június 26. Lorient 1944. április 23.
Lorient 1944. június 15. Flensburg 1944. november 11.
Kiel 1945. március 11. 1945. április 24.

* A tengeralattjáró nem érte úti célját, elsüllyesztették

Elsüllyesztett hajó

Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt
1945. április 24. USS Frederick C. Davis (DE 136)*  Egyesült Államok 1200

* Hadihajó

Jegyzetek

Források