Utassy Loránd
| Utassy Loránd | |
 | |
| Született | 1897. április 18.[1] Budapest[2] |
| Meghalt | 1974. június 3. (77 évesen)[1] Budapest[2] |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Állampolgársága | magyar |
| Fegyvernem | tüzérség |
| Szolgálati ideje | 1917–1946 |
| Rendfokozata | vezérőrnagy |
| Csatái | |
| Kitüntetései | Virtus et Fraternitas Medal |
| Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Utassy Loránd témájú médiaállományokat. | |
Utassy Loránd (Budapest, 1897. április 18. – Budapest, 1974. június 3.)[3] magyar honvéd ezredes, okleveles közgazda, diplomata, 1943–44 között a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium hadifogoly ügyekért felelős osztályának vezetője.
Életpályája
Apja Utassy Béla, földbirtokos, gazdálkodó volt. Anyja neve Blaskovich Carola.
Utassy a Ludovika Akadémiát végezte el, 1915-ben avatták tüzérhadnaggyá.[4] Az első világháború alatt a tüzérségnél, majd Horthy fővezérségén szolgált 1919-ben. 1921 és 1928 között a müncheni magyar konzulátuson dolgozott, majd a Honvédelmi Minisztériumban volt állása. A Keleti Akadémia hallgatója volt 1920-ban. 1928. február 15-én a Magyar Természettudományi Társulat rendes tagja lett. 1931. május 15-én okleveles közgazda címet szerzett.
, 1941. április 19-én , 1942. május 6-án viszszaindult Magyarországra, 1942. május 15-én Lisszabonba érkezett és onnét május végén érkezett meg Magyarországra, 1942. április 1.: "végleg, rang fenntartás nélkül mellőzve",
1937-ben londoni katonai attasénak nevezték ki, és innen akkreditálták washingtonba és Mexikóba ais.[3] 1941 júniusában Nagy-Britanniából az Amerikai Egyesült Államokba utazott. 1941. december 12-én, Magyarországnak az Egyesült Államok elleni hadüzenete nyomán internálták az Amerikai Egyesült Államokban.
1942 áprilisban ezredessé nevezték ki, és ugyanebben az évben hazatért. Ezt követően a magyar katonai hírszerzésen szolgált. 1943-ban Baló Zoltán felmentését követően Utassy a Honvédelmi Minisztérium 21. osztály (hadifogolyügyek) vezetője lett. Ennek az osztálynak elsődleges feladata a Magyarországra menekült lengyel katonák lefegyverzése és internálása volt a genfi egyezmények szabályai szerint.
1944. október 13-án Malinovszkij marsallal tárgyalt kormányzói megbízatással. 1944. október 16-án a hatalomra került nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidára vitték, innen a bajorországi Dachauba hurcolták. Perbe fogták, de felmentették. 1945 augusztusában tért haza, átvették az új magyar hadseregbe és vezérőrnaggyá léptették elő.
1946-ban nyugdíjba vonult. 1947-ben megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendje lovagkeresztjét. 1951-ben lefokozták, családi vagyonát elkobozták, majd június 29-én családjával együtt Mezőberénybe telepítették ki, de néhány hét elteltével átköltözhettek Szarvaskútra, saját szőlejének présházába, amely az 1953-ig tartó kitelepítés helyszíne lett.
1974-ben halt meg, 77 éves korában. A Farkasréti temetőben nyugszik.
1990-ben rehabilitálták, felmentették az ellene felhozott vádak alól, és helyreállították tábornoki rangját.[3][5]
2019. június 19-én Andrzej Duda lengyel elnök a Virtus et Fraternitas kitüntetést adományozta Utassy Lorándnak, post mortem.[5] A kitüntést unokája, Utassy Loránd vette át Varsóban.[6][7]
Kitüntetései 1945-ig, viselési sorrendben
- Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1942. december 1.),
- Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal,
- Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme (1931),
- Bronz Vitézségi Érem,
- Károly-csapatkereszt,
- Tiszti Katonai Szolgálati Jel II. osztálya,
- Erdélyi Emlékérem,
- Német Sas Rend II. osztályú érdemkeresztje (1938),
- brit Koronázási Emlékérem (1937),
- osztrák Háborús Emlékérem kardokkal,
- bolgár Háborús Emlékérem
Jegyzetek
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16127/16221.htm, Utassy Loránd, 2017. október 9.
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
- ↑ a b c Nemzeti Örökség Intézete - Utassy Loránd, újlaki (angol nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Utassy Loránd, újlaki. [2019. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Grzegorz Łubczyk: W rocznicę wybuchu wojny. Pamięć o Antallu, Baló i… Utassym (lengyel nyelven) pp. 6. [2019. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 15.)
- ↑ a b Poznaj odznaczonych medalem Virtus et Fraternitas! - Instytut Pileckiego (lengyel nyelven). instytutpileckiego.pl. [2019. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Soltvadkerti katonatiszt varsói kitüntetése (magyar nyelven). VIRA, 2019. június 21. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Mrozek Witold: Pierwsi nagrodzeni przez polskie "Yad Vashem" (lengyel nyelven). wyborcza.pl, 2019. június 19. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
Források
- ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 238–240. o. ISBN 978-615-5465-61-1
Kapcsolódó információk
- Utassy Loránd (MEK-OSZK). Magyar Életrajzi Lexikon (mek.oszk.hu). (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- Dokumentumfilmmel köszönték meg a világháborús segítséget a lengyelek. mandiner.hu, 2012. október 24. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- MTI: Magas lengyel kitüntetésben részesült egy lengyelmentő egykori magyar ezredes. Magyar Nemzet (magyarnemzet.hu), 2019. június 19. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- 1897-ben született személyek
- 1974-ben elhunyt személyek
- Budapesten született személyek
- Magyar katonai felderítők
- Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban
- Magyar katonai attasék
- A Magyar Királyság katonái a második világháborúban
- A francia Becsületrend magyar kitüntetettjei
- A Károly-csapatkereszt kitüntetettjei