Utassy Loránd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Utassy Loránd
Született1897. április 18.[1]
Budapest[2]
Meghalt1974. június 3. (77 évesen)[1]
Budapest[2]
SírhelyFarkasréti temető
Állampolgárságamagyar
Fegyvernemtüzérség
Szolgálati ideje1917–1946
Rendfokozatavezérőrnagy
Csatái
KitüntetéseiVirtus et Fraternitas Medal
IskoláiMagyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Utassy Loránd témájú médiaállományokat.

Utassy Loránd (Budapest, 1897. április 18. – Budapest, 1974. június 3.)[3] magyar honvéd ezredes, okleveles közgazda, diplomata, 1943–44 között a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium hadifogoly ügyekért felelős osztályának vezetője.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Utassy Béla, földbirtokos, gazdálkodó volt. Anyja neve Blaskovich Carola.

Utassy a Ludovika Akadémiát végezte el, 1915-ben avatták tüzérhadnaggyá.[4] Az első világháború alatt a tüzérségnél, majd Horthy fővezérségén szolgált 1919-ben. 1921 és 1928 között a müncheni magyar konzulátuson dolgozott, majd a Honvédelmi Minisztériumban volt állása. A Keleti Akadémia hallgatója volt 1920-ban. 1928. február 15-én a Magyar Természettudományi Társulat rendes tagja lett. 1931. május 15-én okleveles közgazda címet szerzett.

, 1941. április 19-én , 1942. május 6-án viszszaindult Magyarországra, 1942. május 15-én Lisszabonba érkezett és onnét május végén érkezett meg Magyarországra, 1942. április 1.: "végleg, rang fenntartás nélkül mellőzve",

1937-ben londoni katonai attasénak nevezték ki, és innen akkreditálták washingtonba és Mexikóba ais.[3] 1941 júniusában Nagy-Britanniából az Amerikai Egyesült Államokba utazott. 1941. december 12-én, Magyarországnak az Egyesült Államok elleni hadüzenete nyomán internálták az Amerikai Egyesült Államokban.

1942 áprilisban ezredessé nevezték ki, és ugyanebben az évben hazatért. Ezt követően a magyar katonai hírszerzésen szolgált. 1943-ban Baló Zoltán felmentését követően Utassy a Honvédelmi Minisztérium 21. osztály (hadifogolyügyek) vezetője lett. Ennek az osztálynak elsődleges feladata a Magyarországra menekült lengyel katonák lefegyverzése és internálása volt a genfi egyezmények szabályai szerint.

1944. október 13-án Malinovszkij marsallal tárgyalt kormányzói megbízatással. 1944. október 16-án a hatalomra került nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidára vitték, innen a bajorországi Dachauba hurcolták. Perbe fogták, de felmentették. 1945 augusztusában tért haza, átvették az új magyar hadseregbe és vezérőrnaggyá léptették elő.

1946-ban nyugdíjba vonult. 1947-ben megkapta a francia Becsületrend lovagkeresztjét. 1951-ben lefokozták, családi vagyonát elkobozták, majd június 29-én családjával együtt Mezőberénybe telepítették ki, de néhány hét elteltével átköltözhettek Szarvaskútra, saját szőlejének présházába, amely az 1953-ig tartó kitelepítés helyszíne lett.

1974-ben halt meg, 77 éves korában. A Farkasréti temetőben nyugszik.

1990-ben rehabilitálták, felmentették az ellene felhozott vádak alól, és helyreállították tábornoki rangját.[3][5]

2019. június 19-én Andrzej Duda lengyel elnök a Virtus et Fraternitas kitüntetést adományozta Utassy Lorándnak, post mortem.[5] A kitüntetést unokája, Utassy Loránd vette át Varsóban.[6][7]

Házassága és gyermeke[szerkesztés]

Budapesten, 1938. április 4-én feleségül vette a zalai ősrégi nemesi származású gyömörei és teölvári Gyömörey Borbála (Budapest, 1897. április 18. – Budapest, 1974. június 3.) kisasszonyt, akinek a szülei Gyömörei és teölvári Gyömörey György (1873–1949), Zala vármegye főispánja, országgyűlési képviselő, okleveles gépészmérnök, földbirtokos, megyebizottsági tag, és károlypatyi Károlyi Róza (1881-1953) voltak. Az apai nagyszülei gyömörei és teölvári Gyömörey Vince (1835-1917), Zala vármegye főjegyzője, királyi törvényszéki elnök, a "Zala Megyei Gazdasági Egyesület" tagja,[8] földbirtokos és klobusiczi Blaskovics Izabella (1845-1913) voltak.[9] Utassy Loránd és Gyömörey Borbála frigyéből született:

  • dr. Utassy Béla. Neje: Pazár Eszter.

Kitüntetései 1945-ig, viselési sorrendben[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16127/16221.htm, Utassy Loránd, 2017. október 9.
  2. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  3. ↑ a b c Nemzeti Örökség Intézete - Utassy Loránd, újlaki (angol nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Utassy Loránd, újlaki. [2019. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Grzegorz Łubczyk: W rocznicę wybuchu wojny. Pamięć o Antallu, Baló i… Utassym (lengyel nyelven) pp. 6. [2019. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 15.)
  5. ↑ a b Poznaj odznaczonych medalem Virtus et Fraternitas! - Instytut Pileckiego (lengyel nyelven). instytutpileckiego.pl. [2019. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Soltvadkerti katonatiszt varsói kitüntetése (magyar nyelven). VIRA, 2019. június 21. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. ↑ Mrozek Witold: Pierwsi nagrodzeni przez polskie "Yad Vashem" (lengyel nyelven). wyborcza.pl, 2019. június 19. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. ↑ Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 314. o.
  9. ↑ Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I kötet. Heraldika kiadó. 503. o.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 238–240. o. ISBN 978-615-5465-61-1  

Kapcsolódó információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Utassy_Loránd&oldid=26918144”