| Szerzett érmek |
 |
Jamaica színeiben |
| Atlétika |
| Olimpiai játékok |
|
arany
|
2008, Peking
|
100 m
|
|
arany
|
2008, Peking
|
200 m
|
|
arany
|
2008, Peking
|
4 × 100 m váltó
|
|
arany
|
2012, London
|
100 m
|
|
arany
|
2012, London
|
200 m
|
|
arany
|
2012, London
|
4 × 100 m
|
| Világbajnokság |
|
ezüst
|
2007, Oszaka
|
200 m
|
|
ezüst
|
2007, Oszaka
|
4 × 100 m váltó
|
|
arany
|
2009, Berlin
|
100 m
|
|
arany
|
2009, Berlin
|
200 m
|
|
arany
|
2009, Berlin
|
4 × 100 m váltó
|
|
arany
|
2011, Tegu
|
200 m
|
|
arany
|
2011, Tegu
|
4 × 100 m váltó
|
| Junior világbajnokság |
|
arany
|
2002, Kingston
|
200 m
|
|
ezüst
|
2002, Kingston
|
4 × 100 m váltó
|
|
ezüst
|
2002, Kingston
|
4 × 400 m váltó
|
| Ifjúsági világbajnokság |
|
arany
|
2003, Sherbrooke
|
200 m
|
|
Usain St. Leo Bolt (Trelawny, 1986. augusztus 21. –) olimpiai és világbajnok jamaicai rövidtávfutó, a 100 és a 200 méteres síkfutás világcsúcstartója.
2002-ben a kingstoni junior világbajnokságon minden idők legfiatalabb aranyérmese volt. 2004-ben ő volt az első junior, aki 20 másodpercen belül futotta a 200 métert. A felnőttek közé 2007-ben robbant be, először megdöntötte a 37 éve fennálló jamaikai rekordot, majd az oszakai világbajnokságon ezüstérmet szerzett 200 méteren Tyson Gay mögött. 2008. május 3-án 9,76 mp alatt futotta le a 100 métert egy jamaicai versenyen, akkor ez volt a világ második legjobb ideje ezen a távon, a honfitárs Asafa Powell után. 2008. május 31-én, élete ötödik felnőtt 100 méteres versenyén megdöntötte Powell világcsúcsát egy 9,72 másodperces idővel.[1]
A pekingi olimpiára a 100 és a 200 méter fő favoritjaként érkezett. A 100 m-es döntőben 9,69-es idővel megdöntötte saját világcsúcsát,[2] tette ezt úgy, hogy az utolsó métereket széttárt karokkal, kiengedve futotta le biztos győzelme tudatában, mindezt ráadásul kioldódott cipőfűzővel[3] és hátszél nélkül. 200 méteren megdöntötte Michael Johnson atlantai világcsúcsát 19,30-as idővel, több mint fél másodpercet verve mindenkire. Ezzel ő lett az első atléta, aki egy olimpián világcsúccsal nyerte meg mindkét sprintszámot.
A 4 × 100-as váltóban Jamaica fölényesen győzött új világcsúcsot futva, miután a nagy rivális Amerikai Egyesült Államok elrontotta a váltást, és kiesett az elődöntőben.
Usain Bolt 9,58 mp-es, kimagasló világcsúccsal nyerte a férfi 100 méteres síkfutást a 2009-es berlini atlétikai világbajnokságon (a szintén általa tartott addigi rekordot több mint egy tized másodperccel megdöntve). Az amerikai Tyson Gay 9,71-dal lett második, a szintén jamaicai Asafa Powell 9,84-dal harmadik. A 200 méteres síkfutást is világcsúccsal nyerte, a korábbi rekordján 11 század másodpercet javítva, 19,19-es eredménnyel. A fölényét jelzi, hogy a 2. helyezett panamai Alonso Edward 62 századmásodperccel mögötte, 19,81-dal ért célba. A harmadik helyen az amerikai Wallace Spearmon végzett 19,85-dal.
A 2012-es londoni olimpián 9,63-as időeredménnyel első helyezett lett a 100 méteres síkfutásban. 200 méteren 19,32-es idővel szintén első helyen végzett, így ő az egyetlen, aki meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét 100 és 200 méteren is. Honfitársaival, Yohan Blake-el, Nesta Carterrel és Michael Fraterrel világcsúccsal nyerték a férfi 4 × 100 m-es síkfutást.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
A férfi 100 méteres síkfutás olimpiai bajnokai |
|
|
|
|
|
A férfi 200 méteres síkfutás olimpiai bajnokai |
|
|
|
|
|
A férfi 100 méteres síkfutás világbajnokai |
|
|
|
|
|
A férfi 200 méteres síkfutás világbajnokai |
|
|
|
|