USS Winston S. Churchill (DDG 81)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(USS Winston S. Churchill (DDG-81) szócikkből átirányítva)
USS Winston Churchill (DDG 81)
USS-WINSTON-CHURCHILL-DDG-81.png
USS Winston S. Churchill (DDG-81)
Hajótípus Romboló
Üzemeltető Amerikai Haditengerészet
Hajóosztály Arleigh Burke osztály
Pályafutása
Építő Bath Iron Works
Megrendelés 1995. január 6.
Építés kezdete 1998. nájus 7.
Vízre bocsátás 1999. augusztus 17.
Szolgálatba állítás 2001. március 10.
Szolgálat vége várhatóan 2036[1]
Sorsa Aktív szolgálatban
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 7134 (teljes terhelés esetén 9515 t)
Hossz 155,3 m
Árbocmagasság 20 m
Merülés 9,4 m
Hajtómű

4 db General Electric LM2500-30 gázturbina egyenként 27 000 LE (20 000 kW) teljesítménnyel

két, ötlapátos, állítható propeller
Teljesítmény 100 000 LE (75 000 kW)
Sebesség 30 csomó (56 km/h) felett
Hatótávolság 4400 tengeri mérföld (8900 km) 20 csomó (37 km/ó) sebesség mellett
Fegyverzet

Mk 41 típusú függőleges rakétaindító rendszer 1 x 32 és 1 x 64 cellával (összesen 96 db rakéta)

1 x 5 hüvelykes (127 mm) Mk-45 Mod 4/62cal (7,8 m csőhosszú) ágyú 2 x 20 mm-es Phalanx radarirányítású rakétavédelmi géppuska 2 x 25 mm-es M242 Bushmaster ágyú 4 x 12,7 mm géppuska

2 db Mark 32 hármas torpedóvető cső (hat db Mk-46 vagy Mk-50 torpedóval)
Repülőgépek 2 db SH-60 Seahawk helikopter a fedélzeten kialakított hangárban

Legénység 380 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz USS Winston Churchill (DDG 81) témájú kategóriát.

Az USS Winston Churchill (DDG 81) egy irányított rakétákkal felszerelt romboló, az Amerikai Haditengerészet által üzemeltetett Arleigh Burke osztály egysége. Az osztályt Arleigh Burke tengernagyról nevezték el, aki a második világháború egyik leghíresebb amerikai rombolóparancsnoka volt, míg a Winston Churchill névadója Winston Churchill (1874 - 1965) brit miniszterelnök.

A Winston Churchill az Arleigh Burke osztály 31 egysége, a Flight IIA elnevezésű sorozat tagja, de a Winston Churchill-t (és ezután az összes új hajót) az 5 hüvelykes (127 mm) Mk-45 hajóágyú új változatával szerelték fel, aminek a csöve 62 kaliber (7,8 m) hosszú volt és hatótávolsága elérte a 32 km-t.

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Winston Churchill szárazdokkban, a Maine állambeli Bath Iron Works hajógyárában. Az első nagyjavításra 2002 augusztusában került sor, a hajó szolgálatba állítása után, az ún. Post Shakedown Availability során korszerűsítették a hajó felszereléseit, elektronikai rendszereit és a legénység szálláskörletét.

A Winston Churchill-t 1995. január 6-án rendelte meg a haditengerészet az építést végző Bath Iron Works hajóépítő vállalatnál. A hajó gerincét 1998. május 7-én fektették le, és 1999. április 17-én bocsátották vízre. A hajó vízre bocsátási és névadási ceremóniáján részt vett Lady Soames, Winston Churchill lánya és Mrs. Janet Cohen, az akkori amerikai hadügyminiszter felesége. A Churchill első parancsnoka Michael T. Franken sorhajókapitány (jelenleg ellentengernagy) volt.[3]

A Winston Churchill 2001. március 10-én állt szolgálatba és a haditengerészet jelenlegi tervei szerint 2036-ig lesz aktív. Az amerikai haditengerészet hajói közül a Churchill az egyetlen, amelyen a Brit Királyi Haditengerészet egyik tisztje állandó jelleggel szolgálatot teljesít.[4] Emellett a Churchill az egyetlen hajó, amelyen az amerikai haditengerészeti lobogó mellett a brit haditengerészeti lobogót is felhúzzák.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Winston Churchill nagy sebességel hajózik a La Manche-csatorna vizein. A képen jól kivehető az amerikai és a brit haditengerészeti lobogó - az amerikai hadihajók közül egyedül a Churchill húzza fel mindkettőt egyszerre.

A hajót Winston Churchill brit miniszterelnökről nevezték el és jelenleg ez az egyetlen hajó az amerikai haditengerészetben, amelyet egy nem-amerikai személyről neveztek el.

1995. november 29-én Bill Clinton amerikai elnök nagy-britanniai látogatása során jelentette be, hogy a haditengerészet egyik hajóját az egykori miniszterelnök, tiszteletbeli amerikai állampolgár Churchill után nevezik el. 1975 óta nem került sor arra, hogy külföldiről nevezzék el az amerikai haditengerészet egyik hajóját, és összesen négy amerikai hadihajó viselte brit állampolgár nevét.

Jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Winston Churchill az Arleigh Burke osztály Flight IIA sorozatú hajói közül az első, amelyet az Mk-45 127 mm-es ágyú hosszú csövű változatával (Mod 4.) szereltek fel. A változtatást azért hajtották végre, hogy megnöveljék az ágyú hatótávolságát (amely így eléri a 36 km-t) hagyományos lövedékekkel, illetve képessé tegyék a korszerű, megnövelt hatótávolságú irányított lövedékek (Extended Range Guided Munitions, ERGM) kilövésére. Az ERGM lövedékek hatótávolsága eléri a 110 km-t. Az ágyú beszerelése után számos tesztet kellett elvégezni annak felderítésére, hogy a hajó szerkezete kibírja-e az ERGM lövedékek kilövésekor fellépő megnövelt erőhatásokat.

2002-ben az első nemzetközi kiküldetés után a Churchill visszatért a Bath Iron Works szárazdokkjába, ahol egyrészt az ilyenkor esedékes nagyjavítást végezték el, másrészt korszerűsítéseket is elvégeztek. Utóbbi keretében átkonfigurálták a harci információs központot (Combat Information Center), korszerűsítették a passzív ellenintézkedési-álcázási rendszert (Passive Countermeasure System) és a haditengerészeti tűzvezető rendszert (Naval Fires Control System, NFCS), valamint számos kisebb javítást, korszerűsítést a hajó parancsnoki, vezérlési, információs és kommunikációs berendezéseiben.

Haditengerészeti szolgálata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lutjens legénységének tiszteletadása a szeptember 11-i terrortámadások után. 2011. szeptember 14.
Egy Tomahawk cirkálórakéta kilövése 2003-ban a Churchill hátsó fedélzetén található függőleges kikövőállásból. A kép két szélén jól láthatók még a hátsó helikopterhangárok ajtói és közöttük a helikopterek le- és felszállását irányítók szolgálati helyének ablakai.

Szolgálatba állítása után nem sokkal, 2001. május 14-én a Churchill Florida partjai mentén víz alatti robbantási teszt alanya volt. A teszt során több, különböző távolságú víz alatti robbantást hajtottak végre, egyenként 7 tonna robbanóanyag felhasználásával. A kísérlet célja az volt, hogy adatot gyűjtsenek a robbanásoknak a hajótestre gyakorolt hatásából és a hajótest ellenállóképességéről (a kísérletre nem sokkal az USS Cole elleni bombatámadás után került sor). A teszt során a Churchill csak kisebb sérüléseket szenvedett.[6] 2001. szeptember 14-én, a szeptember 11-i terrortámadások után 3 nappal a német FGS Lütjens (D185) hadihajó a Churchill-hez közel hajózott és a német tengerészet azzal mutatták ki együttérzésüket, hogy felsorakoztak a hajó fedélzetén, egyikük pedig egy We Stand By You ("Veletek vagyunk") feliratú zászlót tartott.[7]

2003 januárjában a Winston Churchill az USS Theodore Roosevelt (CVN-71) repülőgép-hordozó által vezetett hajó-harccsoport tagjaként részt vett az Operation Iraqi Freedom hadműveletben, amelynek során számos Tomahawk cirkálórakétát lőtt ki. 2003 májusában tért vissza Norfolkba.

2005. augusztus 22-én a Churchill összeütközött az USS McFaul (DDG-74) rombolóval Florida partjai mentén. A két hajó csak kisebb sérüléseket szenvedett, és a fedélzeten lévők közül senki sem sérült meg. A két hajó saját erejéből tudott visszatérni a norfolki haditengerészeti támaszpontra, hogy kijavítsák a károkat.

2006. január 22-én a Winston S. Churchill az Indiai-óceánon végzett járőrözés közben elfogott egy feltételezett kalózhajót, miközben a szomáliai kalózkodás elleni nemzetközi hadműveletben vett részt.[8]

2001. szeptember 26-án az Ádeni-öbölben a Churchill egy motorhibás hajóval találkozott. Miután sikertelen kísérletet tettek a hajó motorjának kijavítására, a Churchill vontatókötélre vette a mozgásképtelen hajót és Szomália felé vontatta. Szeptember 27-én egy másik hajó élelmiszerszállítmányt vitt a hajó 85 utasának, azonban azok egyszerre rohanták meg a hajó egyik oldalát, amely aztán oldalára billent és elsüllyedt. A Churchill végül 61 utast tudott csak kimenteni, akiket Szomáliába szállított.[9]

További képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az USS Winston Churchill (DDG-81) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. globalsecurity.org DDG-51 ship list
  2. DDG-51 Arleigh Burke - Flight IIA
  3. Navy.mil
  4. Kennedy, Harold: USS Churchill Shows Off High-Tech Gear. National Defense. NDIA, 2001. April. (Hozzáférés: 2012. április 19.) „She also is the only U.S. Navy ship to have a British Royal Navy officer permanently assigned as a member of the ship’s company. Lieutenant Angus Essenhigh, RN, of Portsmouth, England, is serving as ship’s navigator during his two-year tour of duty.”
  5. Thomas Howard, Effingham grófja a brit korona odaadó híve volt, aki a háború során inkább semleges álláspontot képviselt. elutasította a brit parlament törekvését, hogy újabb adókat vessen ki az amerikai gyarmatokra azok parlamenti képviselete nélkül, de ugyanígy neheztelte, hogy az amerikai polgárok fegyvert fogtak a brit korona ellen. Ld: Feldhake, Hilda Engbring. The Lords Effingham and the American colonies. Effingham, Ill. : Effingham County Bicentennial Commission (1976) 
  6. http://www.globalsecurity.org/military/agency/navy/ddg-81.htm
  7. United States Navy: This is an e-mail from an Ensign stationed aboard the ship during the UK deployment, 2001. [2005. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. március 15.)
  8. Headquarters, United States Central Command (2006-01-22). "Suspected Pirates Captured Off Somali Coast". Press release. Elérés: 2006-12-15.
  9. Tragic end to US rescue bid off Somali coast”, BBC News, 2010. szeptember 28. 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz USS Winston S. Churchill (DDG 81) témájú médiaállományokat.