Tóth Ilona (1956-os elítélt)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 29., 18:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
Tóth Ilona
Domonkos Béla: Tóth Ilona emlékmű, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Orvosszálló, Miskolc
Domonkos Béla: Tóth Ilona emlékmű, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Orvosszálló, Miskolc
SzületettTóth Ilona Gizella
1932. október 23.[1]
Cinkota
Elhunyt1957. június 28. (24 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorvostanhallgató
Iskolái
KitüntetéseiMagyar Örökség díj (2010)
Halál okaakasztás
SírhelyeÚj köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Ilona témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az 1956-os forradalmat követő megtorlás során kivégzett orvostanhallgatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Tóth Ilona (egyértelműsítő lap).
Emléktáblája a nevét viselő csepeli szakorvosi rendelőintézet falán. (Budapest XXI. ker., Görgey Artúr tér 8.)
Fájl:Tóth Ilona fényképe egyetemi indexéből.jpg
Tóth Ilona fényképe egyetemi leckekönyvéből (eredetije a Tóth Ilonka Emlékházban található; Bp. XVI. ker., Állás u. 57.)
Tóth Ilonka Emlékház Cinkotán, 1162 Budapest, Állás u. 57.
A Tóth Ilona-per tárgyalótermének rekonstrukciója a Tóth Ilonka Emlékházhoz tartozó konferencia- és oktatóközpontban. (A per első fokon a Fővárosi Bíróságon zajlott)

Tóth Ilona (Árpádföld, 1932. október 23. – Budapest, 1957. június 28.) szigorló orvos, akit az 1956-os forradalom után kivégeztek. Személye az 1956 utáni megtorlások egyik szimbolikus alakja. Szülőháza ma emlékhelyként működik és kiegészül egy konferencia-teremmel, illetve a bírósági perének tárgyalóterméhez hasonlóan berendezett helyszínnel.

Élete

A ma Budapesthez tartozó Cinkota később Árpádföldként ismert részén született. 1951-ben érettségizett a Teleki Blanka Általános Leánygimnáziumban, ahol ő volt a DISZ-titkár. Felvették az orvostudományi egyetemre. A forradalom előtt a Szövetség utcai kórházban[3] volt belgyógyászati gyakorlaton. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt 1956. október 23-án részt vett a diáktüntetésen. Október 25-én jelentkezett ápolónőnek a Szövetség utcai kórházba, ahol azonban nem tudtak munkát adni neki, így átküldték a Péterfy utcai kórházba, ahol az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett. November 1-jétől a kórház kisegítő részlegének vezetője lett. November 11-e után bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, röpcédulákat készített és részt vett az Élünk című folyóirat szerkesztésében.

November 20-án társaival együtt letartóztatták, majd szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték, és 1957. június 28-án felakasztották.

A vád állítása, miszerint 1956. november 18-án Gyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc segítségével, mint a Domokos utcai, szükségkórházzá átalakított részleg vezetője orvosi eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval és szívszúrással) megölte Kollár István[4] rakodómunkást,[5] mert az Államvédelmi Hatóság tagjának vélték, a rendszerváltás után egy időre politikai felhangokat sem nélkülöző viták kereszttüzébe került. Az üggyel foglalkozó történészek és kutatók egy része azon a véleményen van, hogy Tóth Ilonát koncepciós perben ítélték el, mert nem követett el (vagy nem ő követte el a) gyilkosságot, bár az akkori események pontos menetét utólag lehetetlen teljes biztonsággal rekonstruálni.[6][7][8][9] Tóth Ilona és társai perükben azt vallották, hogy elkövették a gyilkosságot, sőt részletesen (bár nem teljesen egybehangzóan) elő is adták, miképp történt. A beismerő vallomásokat azonban a történészek többsége szerint kényszer hatására, és/vagy más személyek fedezése érdekében tehették. Ellentétes állásponton van Eörsi László, aki szerint Tóth Ilona vallomása őszinte volt, és ha voltak is enyhítő körülmények, ténylegesen részt vett az emberölésben.[10]

Bírósági felülvizsgálat

A Legfelsőbb Bíróság Tóth Ilona testvérének kérésére 1990-ben felülvizsgálta a bírósági eljárást, de a semmissé nyilvánítás iránti kérelmet elutasította. Tíz évvel később a 2000. évi CXXX. törvény elrendelte, hogy a különböző 1956-57-ben alkotott jogszabályok alapján rögtönbíráskodásban, gyorsított eljárásban illetve népbírósági tanács előtti eljárásban „a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt” történt elmarasztaló ítéleteket az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nyilvánítsa semmissé.[11] Ennek alapján 2001-ben a Fővárosi Bíróság a Tóth Ilona elleni 1957-es eljárást semmisnek nyilvánította.[12]

Emléke

Tóth Ilona szigorló orvos síremléke.
(Budapest, Új köztemető: 301-es parcella)

2001-ben szülőföldjén, a XVI. kerületben a Déli harangszó Baráti Kör kezdeményezésére posztumusz díszpolgárrá választották.[13][14] Életnagyságú mellszobra – Domonkos Béla alkotása – szintén ez év novemberétől a budapesti Nagyvárad téren áll, a SOTE elméleti tömbjének bejáratánál.[15][16] Dunakeszin és Diósdon utcát,[17] Miskolcon 2006-ban orvosszállót neveztek el róla.[18] Budapest XVI. kerületében 2008. június 27-én, az Állás utca–Zöldséges utca kereszteződésében a saroktelek, ahol a SOTE előtti mellszobrának másik példánya áll, a Tóth Ilonka tér nevet kapta.[19]

2005-ben dr. Körmendy Béla akadémikus és felesége létrehozta a Tóth Ilona Alapítványt, azzal a céllal, hogy minden évben Tóth Ilona-díjban részesüljön a Kárpát-medence egy megfelelő nemzettudattal rendelkező, kiváló szakmai és tanulmányi eredményeket elérő orvostanhallgatója. Az emlékdíj plakettjét Győrfi Lajos szobrászművész tervezte.[20]

Kihallgatásáról és kivégzéséről Döbrentei Kornél Szoboravatás címmel költeményt írt.[21]

2016-ban a varsói Teatr Polski és a budapesti Nemzeti Színház műsorára tűzte Szilágyi Andor Tóth Ilonka című színdarabját.[22] Ugyanebben az évben a XVI. kerületi önkormányzat 125 millió forintos ráfordítással emlékházzá alakította Tóth Ilona szülőházát.[23][24]

Jegyzetek

  1. ↑ Tóth Ilona Gizella, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15905.htm
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  3. ↑ Erzsébetváros megemlékezett az 1956-os forradalomról, breuerpress.com
  4. ↑ 1956. Mégis, kinek az emlékezete?, rubicon.hu
  5. ↑ „Madzag lesz b… meg!” – mégis bűnös Tóth Ilona?, 24.hu
  6. ↑ Kiss Réka – M. Kiss Sándor: A csalogány elszállt. Tóth Ilona tragikuma Archiválva 2009. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. Kairosz Kiadó, Budapest 2007.
  7. ↑ Jobbágyi Gábor: Néma talp - Tóth Ilona, az orvosi kar mártírja. Kairosz Kiadó, Budapest 2006. Részletek online: I., II., III.
  8. ↑ Elutasítás és újabb panasz - A legfőbb ügyészhez fordultak az ’56-os mártírt dehonesztáló előadás miatt[halott link], Magyar Nemzet Online, 2007. április 28.
  9. ↑ Kivégzés hamis tényállítás alapján, Nemzeti Jogvédő Alapítvány, 2007. április 1.
  10. ↑ Eörsi László: Tóth Ilona - A valóság és a mítosz, Beszélő, 2002. június
  11. ↑ 2000. évi CXXX. törvény az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról
  12. ↑ A Kende Péter-szindróma[halott link]
  13. ↑ A Kulturális és Sport Bizottság a 245/2001. (III. 13.) KT határozata (ksb_2001.zip); Bizottsági dokumentumok: Kulturális és Sport Bizottság (2000-)
  14. ↑ 2001. október 9-én (kedden) 9.00 órakor a Bp. XVI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal (Bp. XVI. ker. Havashalom u. 43. szám fszt. 18.) hivatalos helyiségében megtartott 23. számú képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve, bp16.hu
  15. ↑ Halottainkra emlékezünk, Magyar Nemzet 64. évfolyam 255. szám - 2001. november 2. (online: adtplus.arcanum.hu)
  16. ↑ Tóth Ilona mellszobra a SOTE előtt. [2014. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 24.)
  17. ↑ Google térkép: Dunakeszi, Tóth Ilona utca és Diósd, Tóth Ilona utca
  18. ↑ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház honlapja. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
  19. ↑ Tóth Ilonka tér Árpádföldön [halott link]
  20. ↑ Tóth Ilona Díj és Emlékérem felvidékieknek
  21. ↑ Szoboravatás | Magyar Irodalmi Lap. www.irodalmilap.net. (Hozzáférés: 2019. június 14.)[halott link]
  22. ↑ Tóth Ilonka | Nemzeti Színház. nemzetiszinhaz.hu. [2017. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 18.)
  23. ↑ Emlékházat kap Tóth Ilona Magyar Nemzet Online
  24. ↑ Átadták a Tóth Ilonka Emlékházat, magyarforradalom1956.hu

Források

További információk

  • A Tóth Ilona-vita, mult-kor.hu 2002. május 12.
  • A Kádár-rendszer bosszúja: Tóth Ilona letartóztatása, fn.hu 2007. november 20.
  • Szakolczai Attila: A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata[halott link], idi.btk.pte.hu
  • Bemutatták a Tóth Ilonka című darabot a Nemzetiben, magyarforradalom1956.hu
  • http://www.helytortenet16.hu/toth-ilonka-emlekhaz/
  • Obersovszky Gyula: Tóth Ilona, a magyar Jeanne d'Arc; Codex Print, Bp., 1999
  • Jobbágyi Gábor: A néma talp. Tóth Ilona az orvosi kar mártírja; Püski, Bp., 2002
  • Eörsi László: Mítoszok helyett – 1956; Noran, Bp., 2003
  • Jobbágyi Gábor: "Ártatlan vagyok". Ismeretlen dokumentumok, emlékképek Tóth Ilonáról; Magyar Ház, Bp., 2007 (Magyar Ház könyvek)
  • Kiss Réka–M. Kiss Sándor: A csalogány elszállt. Tóth Ilona tragikuma; Kairosz, Bp., 2007
  • M. Kiss Sándor: Csalogányvadászok. Három tételben a Tóth Ilona ügyről, 1956–1966–1989. Kádár Jánostól – Kádár Jánosig; Éghajlat, Bp., 2015
  • Eörsi László: "Rendkívüli idők, rendkívüli cselekmények". Tóth Ilona és Mansfeld Péter története és mítosza; szerzői, Bp., 2016
  • Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata; BFL, Bp., 2016 (Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tóth_Ilona_(1956-os_elítélt)&oldid=23824076”