Turócbéla
| Turócbéla | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Bélagyulafalva |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Turócbéla
Pozíció Szlovákia térképén
| |
 é. sz. 49° 00′ 18″, k. h. 18° 58′ 09″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 18″, k. h. 18° 58′ 09″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Turócbéla témájú médiaállományokat. | |
Turócbéla (1899-ig Bella, szlovákul Belá) Bélagyulafalva településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. 2001-ben Bélagyulafalva 1217 lakosából 1208 szlovák volt.
Fekvése
Turócszentmártontól 12 km-re délkeletre fekszik.
Története
Turócbéla területén már a kőkorszaktól kezdve éltek emberek, a korai bronzkorból pedig a puhói vár népéhez tartozó temető maradványait tárták fel itt. 1282-ben "Villa Bela" néven említik először. 1353-ban "Bela", 1535-ben "Byela", 1554-ben "Bella" alakban említik. 1425-től 1848-ig Blatnica uradalmához tartozott, majd a 19. században a Révay és Velics családok birtoka volt. 1557-ben 38 családja volt. 1720-ban 58 volt a családok száma. 1787-ben 144 házában 951 lakos élt. 1828-ban 136 háza volt 1201 lakossal. Lakói erdei munkákkal, szénégetéssel, fuvarozással, kézművességgelé foglalkoztak. 1890 és 1910 között közülük sokan kivándoroltak a tengerentúlra.
Fényes Elek szerint "Béla, népes tót falu, Thurócz vármegyében, Sz. Mártontól keletre 1 mfd. 763 kath. lak., 1098 evang., 36 zsidó lak. Határa szép kiterjedésű, erdeje nagy s benne sok vad találtatik: legelője felette hasznos. Lakosai közt sok olajjal kereskedik. Béla nevű patakja több fűrész- és lisztmalmokat hajt. F. u. a Blatniczai uradalom. Ut. p. Thurócz-Zsámbokrét."[1]
1910-ben 912, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.
Nevezetességei
- Isten báránya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű, a 17. században reneszánsz stílusban építették át.