Tulassay Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tulassay Tivadar
Koranyi szakkoli rektor tulassay tivadar crop.jpg
Tulassay Tivadar a Korányi Frigyes Szakkollégiumban
Született 1949. január 18. (65 éves)
Galánta
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
gyermekgyógyász,
nefrológus,
egyetemi tanár

Tulassay Tivadar (Galánta, Csehszlovákia, 1949. január 18. –) magyar orvos, gyermekgyógyász, nefrológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1995 és 2000 között a Semmelweis Egyetem általános és klinikai rektorhelyettese, 2003–2012 között az egyetem rektora.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, ahol 1974-ben szerzett általános orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel. Diplomájának megszerzése után egy évig a Csepel Vas- és Fémművek üzemorvosa volt, majd a SOTE II. Számú Gyermekgyógyászati klinikáján lett gyakornok, itt szerzett gyermekorvosi szakképesítést 1978-ban. 1992-ben neonatológus, 1999-ben hipertonológus, 2002-ben nefrológus szakorvosi képesítést szerzett.

1978-ban az egyetem I. Számú Szülészeti-Nőgyógyászati Klinika Perinatális Intenzív Centrumában kapott tanársegédi állást, majd 1983-ban átkerült az I. Számú Gyermekgyógyászati Klinikára, ahol később osztályvezetőként dolgozott, majd 1992-ben megkapta tanszékvezetői, ill. egyetemi tanári kinevezését. Közben 1985 és 1986 között tanulmányutat tett a berlini Humboldt Egyetemen. 1990-ben a SOTE Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettesévé választották, amely tisztséget 1995-ig viselt, amikor az egyetem általános és klinikai rektorhelyettese lett. 2003. július 1-jén vette át a Semmelweis Egyetem rektori pozícióját. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1983-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. 1994-ben habilitált. Az MTA I. Számú Klinikai Bizottságának lett tagja. 1997 és 2001 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselője volt, majd 2001-ben az akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává választották. 2000-ben a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium elnökévé választották. 2006-ban felvették a német Leopoldina Természettudományi Akadémia tagjai közé.

Tudományos pályája mellett a közéletben is részt vesz: a konzervatív Professzorok Batthyány Köre tagja. 2000 és 2002 között a Nemzeti Egészségügyi Tanács elnöke volt. 2005-től annak feloszlásáig az Orbán Viktor által létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület tagja volt.

Schmitt Pál doktori címének visszavonása kapcsán a Nemzeti Erőforrás Minisztérium részéről történő bizalomvesztésre hivatkozva mandátumának lejárta előtt három hónappal lemondott hivataláról, amit a miniszter nem fogadott el.[1][2][3] Tulassay az egyetemen marad professzorként és az I. számú gyermekgyógyászati klinika vezetőjeként.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területei a folyadék- és elektrolitháztartás szabályozásának vizsgálata, a koraszülöttek veseműködésének tanulmányozása, a folyadék- és elektrolitszabályozásban szerepet játszó hormonok vizsgálata, a pitvari natriuretikus peptid és egyéb vazoaktív hormonok vizsgálata, a vaszkuláris patológia rizikótényezői.

Elsőként írta le a légzészavarban szenvedő újszülöttek veseelégtelenségének okait. Az 1980-as években az úgynevezett atrialis natriuretikus peptid (ANP, egy idegrendszeri peptid) szabályozó szerepét kutatta, e témakörben leírta az intravaszkuláris tér és az ANP-aktivitás egyes változásait emberben. A nátrium-homeosztázis szabályozásának endokrin vizsgálata közben sikerült igazolnia a szomatosztatin peptid (amely egy receptor) egyes addig nem ismert hatásait. Az 1990-es évek második felében az emberi vörösvértesteken végzett kísérletekben bizonyította, hogy a transzporterfehérjék jelentős aktivitásváltozást mutatnak egyes betegségekben (például az inzulinfüggő cukorbetegségben vagy a cisztás fibrózisban). E kutatásaiban többek között a nátrium/hidrogén antiport meghatározást alkalmazta. Munkatársaival elsőként sikerült igazolnia, hogy a Na/K/ATP-ase (nátrium-kálium-ATP-áz enzim) aktivitása az újszülöttek érettségével arányosan változik. Ez magyarázat lehet arra, hogy a koraszülöttek digoxin-érzékenysége miért eltérő az érettebb csecsemőkétől.

Egy másik vizsgálatsorozat kapcsán kimutatta, hogy a koraszülötteknél már fiatal felnőttkorban kimutathatók olyan jelek, melyek felhívják a figyelmet a gyakori krónikus betegségek, így a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség vagy a csontritkulás kialakulására. Ez azért fontos megfigyelés, mert ezek a betegségek egészséges életmóddal megelőzhetőek.

A 2000-es években több vizsgálat kapcsán munkatársaival a koraszülötteket fenyegető heveny szövődményekre hajlamosító tényezőket kutatta. Több olyan génvariánst azonosított, ami egy adott gyermeknél emelheti vagy csökkentheti a kockázatot.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Orvosi Hetilap Markusovszky-díja (1988)
  • Petényi Géza-díj első fokozata (1988)
  • Batthyány-Strattmann László-díj (1999)
  • Koós Aurél-díj (2001)
  • Belga Királyság Koronarendjének parancsnoka (Commandeur de L’Ordre de la Couronne, Albert II, Roi des Belges) (2002)
  • a Köztársaság Elnökének Érdemérme (2003)
  • dr. Szabó György orvostudományi díj (Hemingway Alapítvány díja) (2003)
  • Kerpel-Fronius díj (2006)
  • Törökbálint díszpolgára (2007)
  • Markusovszky Emlékplakett (2008)
  • Gábor Dénes-díj (2008)
  • Józsefváros díszpolgára (2009)
  • Virginia Apgar-díj (2009)
  • MOGYE (Marosvásárhely) Honoris causa díja (2009)
  • Prima díj (2010)
  • Magyar Örökség díj (2014)[4]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koraszülöttek patológiás veseműködése (kandidátusi értekezés, 1983)
  • Atrial Natriuretic Peptide in Plasma of Volume-Overloaded Children with Chronic Renal Failure (társszerző, 1985)
  • Hormonal Regulation of Water Metabolism in Children with Nephrotic Syndrome (társszerző, 1987)
  • A pitvari nátriuretikus peptid és egyéb vazoaktív hormonok szabályozó szerepe a folyadék- és elektrolitháztartásban (akadémiai doktori értekezés, 1989)
  • Renal Vascular Disease in the Newborn (társszerző, 1998)
  • Renal Insufficiency and Acute Renal Failure (társszerző, 1998)
  • Magas vérnyomás csecsemő és gyermekkorban (1999)
  • Humán gyomornyálkahártya savtermelő képességének közvetlem meghatározása gasztroszkópia során vett biopsziás mintákból (társszerző, 2000)
  • Kis születési súlyú fiatal felnőttek mellékvesehormonjainak vizsgálata és ezek összefüggése a szénhidrát-anyagcsere és a cardiovascularis rendszer egyes paramétereivel (társszerző, 2000)
  • Variance of ACE and ATI Receptor Gene does not Influence the Rist Neonatal Acute Renal Failure (társszerző, 2001)
  • Gender-specific association of vitamin D receptor polymorphism combinations with type 1 diabetes mellitus (társszerző, 2002)
  • Sex differences in the alterations of Na+,K+-ATPase following ischaemia-reperfusion injury in the rat kidney (társszerző, 2004)
  • Increased mucosal expression of Toll-like receptor (TLR)2 and TLR4 in coeliac disease (társszerző, 2007)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tulassay Tivadar témájú médiaállományokat.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1328–1329. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1131. old., ISSN 1787-288X