Tui

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tui
Tui on flax.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Corvida
Öregcsalád: Meliphagoidea
Család: Mézevőfélék (Meliphagidae)
Alcsalád: Meliphaginae
Nemzetség: Epthianurini
Nem: Prosthemadera
Gray, 1840
Faj: P. novaeseelandiae
Tudományos név
Prosthemadera novaeseelandiae
(Gmelin, 1788)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tui témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tui témájú kategóriát.

Egy régi ábrázolás egy kifejlett és egy fiatal tuiról

A tui (Prosthemadera novaeseelandiae) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó Prosthemadera nem egyetlen faja.

A fajt majdnem minden nyelven a maori eredetű nevén ismerik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tui Új-Zéland endemikus madárfaja. A szigetország több szigetén is honos, így költ az Északi-szigeten, a Déli-sziget nyugati és déli részén, a Stewart-szigeten. Ezen kívül előfordul a Kermadec-szigetek közé tartozó Raoul-szigeten és az Auckland-szigeteken, ahol az ott szintén előforduló csengőmadárral együtt a legdélebbi képviselője a mézevőféléknek. Egy elkülönült alfaja él az Új-Zélandhoz tartozó Chatham-szigeteken, mely mára veszélyeztetetté vált.

Az erdők lakója. Hegyvidékeken egészen 1200 méteres tengerszint feletti magasságig megtalálható. A gyümölcsültetvényeken és kertekben is megjelenik.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Poé (Prosthemadera novaeseelandiae novaeseelandiae) - Új-Zéland és az Auckland-szigetek
  • Prosthemadera novaeseelandiae chathamensis - Chatham-szigetek
  • Prosthemadera novaeseelandiae kermadecensis - Kermadec-szigetek

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím testhossza 32 centiméter, a tojóé 27 centiméter. A legnagyobb mézevő madarak közé tartozik. Karcsú teste és hosszú, kihegyesedő farka van. Színezete sötétbarna, majdnem fekete. Napfényben azonban testének jelentős része zöldes vagy kékes fényben csillog. Különös ismertetőjele a nyaka körül levő fehér tollgallér és a nyakán levő kis fehér tollfodor.

A tui hangja jellegzetes, éles és igen erős. Éneke nagyon összetett, az új-zélandiak szerint a legszebben éneklő madár.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire magányosan a fákon keresgéli rovarokból és nektárból álló táplálékát. Megeszi a bokrokon és kerti fákon lévő gyümölcsöket is, mellyel károkat is okoz. A mézevők többségével ellentétben nem túl agresszív faj. Előszeretettel társul más madarakkal, így pápaszemes madarakkal, a rokon csengőmadárral és a szintén endemikus óriás gyümölcsgalambbal is.

A tui igen intelligens faj, majdnem annyira eszes, mint a papagájok.

Portré
Tui táplálkozás közben

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magas fák ágvillájába gallyakból, levelekből és kéregből készíti csésze alakú fészkét, melyet fűvel, mohával, zuzmóval néha tollakkal bélel ki. A tojó 2-4 tojást rak, melyeket egymaga költ ki 14 nap alatt. Közben a hím egy közeli fán ül és hangosan énekel. A kikelés utáni első négy napban az anya eteti a fiókákat nektárral és apró rovarokkal. Később a hím is segít az etetésben. A fiatal madarak három hét múlva repülnek ki a fészekből.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európaiak megjelenése után a betelepített emlős ragadozók és a szintén betelepített pásztormejnó (Acridotheres tristis) miatt (mely részben táplálék- részben fészekkonkurense) a tui nagyon megritkult. Később azonban jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, így kivételes endemikus fajként ma sem fenyegeti semmilyen veszély. A külvárosi kertekben is megtalálta életfeltételeit.

Az új-zélandiak nagyon kedvelik a tuit. Ez volt az első faj, amelyik megkapta az „év madara” címet Új-Zélandon 2005-ben.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]