Tommaso Campanella
| Tommaso Campanella | |
 | |
| Született | Giovan Domenico Campanella 1568. szeptember 4.[1][2] Stilo[3][4] |
| Elhunyt | 1639. május 21. (70 évesen)[1][2][5][6][7] Párizs[8][4] |
| Álneve | Settimontano Squilla |
| Állampolgársága | itáliai |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Padovai Egyetem |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Tommaso Campanella témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tommaso Campanella témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tommaso Campanella (Stilo, Calabria, 1568. szeptember 5. – Párizs, 1639. május 31.) olasz filozófus, domonkos-rendi szerzetes.
Életútja
Nápolyban és Cosenzában tanult filozófiát. Ez utóbbi helyen, ahol az ottani akadémia alapítójának, Bernardino Telesiónak tanai még életben voltak, Campanella eltért az arisztotelészi skolaszticizmustól. Szabadelvű nyilatkozataiért s azon gyanúból, hogy részt vett az ellene szőtt összeesküvésben, a spanyol kormány 1599-ben elfogatta és kínoztatta. 27 évig maradt fogságban, míg végül VIII. Orbán pápa az alatt az ürügy alatt, hogy mint eretneket megbüntesse 1626-ban kiszabadította. Erre a látszat kedvéért a római inkvizíció börtönébe zárták, de 1629-ben tekintélyes évi járadékkal szabadon bocsátották és VIII. Orbán pápa bizalmas embere lett. Minthogy a spanyolok újból üldözni akarták, 1634-ben Franciaországba menekült, ahol Párizsban nagy kitüntetéssel fogadták. Szám szerint 82 irata a filozófia, természettudomány, asztronómia, asztrológia, orvostan, teológia, dogmatika, etika és államtudományok körébe tartozik. Iratai legnagyobb részét a börtönben készítette, de azért külföldön is ismeretesekké lettek azok, mert a szász Tobias Adami, aki a börtönben ismerkedett meg vele, kinyomtatta azokat Németországban. Hasonló történt a fogságbán írt kanzonáival és szonettjeivel, melyeket Adami Scelta d'alcune poesie filosofiche di Septimontano Squilla címen adott ki. Ezek egy részét Herder németre is lefordította. Védelmezvén a katolicizmust és papizmust (Monarchia Messie, Aix, 1633 és Discors, i della libertá e deMa felioe suggestione allo stato 'ecclesiastico, u. o. 1633), megnyerte a pápa kegyét. Mint a pápai világuralom védelmezője a Civitas solis-ban hevesen polemizált Machiavellivel, aki a független; olasz nemzeti állam-eszméje mellett küzdött. Campanella összes műveit Alessandro Ancona adta ki Opere di Tommaso Campanella címen (2 köt. Torino 1854). Művei közül felemlítendők: De sensu rerum et magia (Frankfurt, 1620, 2. kiad. Párizs, 1636); Atheismus triumphatus, nec non de gentilismo non retinendo (Párizs, 1636, 2. kiad. 1638); Civitas solis és Philosophia epilogistica realis (Frankfurt, 1623, a kettő külön-külön Utrecht, 1643).
Filozófiája
Campanella filozófiai nézetei részben Telesio szenzualizmusán alapulnak. Isten kétféleképpen nyilatkoztatta ki magát: először a természetben másodszor a Bibliában; az elsőn alapul a filozófia, a másikon a hit. Campanella filozófiája némiképp hasonlít Descartes-éhoz, és Kantéhoz; felfogása, hogy a szubjektum a megismerés alapja az egész világegyetemre nézve hogy a megismerés dolgában érzékeinkre vagyunk korlátozva és hogy az érzésekben aktív és passzív (szubjektív és objektív) momentum van. A világegyetem létrejöttét Campanella az újplatonikus felfogás szerint az istenség emanáciájának vallja. Kedvenc tana Campanellának, hogy a dolgok általában lélekkel bírnak s erre alapozza az ösztönökre, jóslásokra és mágikus viszonyokra vonatkozó nézeteit.
Magyarul
- Napállam és politikai aforizmák; ford., bev. Lányi Margit, versford. Erdődy János; Phőnix, Bp., 1942 (Klasszikus írások)
- Giordano Bruno – Galilei – Campanella; tan. C. Ionescu Gulian, Ion Banu, ford. Jánosházy György, Kiss Géza; Tudományos, Bukarest, 1952
- A napváros / Vitás kérdések a legjobb köztársaságról; ford., bev., jegyz. Sallay Géza; Kriterion, Bukarest, 1970 (Téka)
- A Napváros; ford., előszó, jegyz. Sallay Géza; 2. átdolg. kiad.; Nippon, Bp., 1996 ISBN 9638535652
Jegyzetek
- ↑ a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28.
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2016. november 11.)
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információ
- Kováts Gyulaː Civitas solis. A közösség és a nevelés kérdései Tommaso Campanella utópiájában; Istituto Italiano, Bp., 1943
