Tic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tic (tikk) kényszeres cselekvés - egy kényszerbetegség -, melynek motorikus és vokális formája különíthető el. Megjelenhet célszerűnek tűnő vagy célszerűtlen mozgás(sor) formájában. A tic-ek nagymértékben akaratlanok, ugyanakkor alávethetők bizonyos mértékű akaratlagos irányításnak: néhány percre, esetleg néhány órára elnyomhatók. A tic-ek visszatartása kényelmetlen, megerőltető érzésekkel jár; a betegtől koncentrációt, erőfeszítést igényel. Sok érintett nem szívesen tartja vissza a tic-jeit hosszú időre, mivel azután az elnyomott tic-ek nagyon erősen jelentkeznek: mintha a visszatartás alatt felhalmozódnának, utána „kitikkelés” formájában kiürülnének. A Tourette-szindróma jellemző neurológiai tünete a motorikus és vokális tic egyidejű fennállása a betegnél. A betegség 10-12 éves korban elég erősen mutatkozik, utána visszahúzódik, gyakran teljesen elmúlik.

Motorikus tic-ek

Motorikus (mozgásos) tic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A motorikus tic-ek akaratlanul fellépő, általában rövid és szabálytalan mozgások. Leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak (pl.: hunyorgás, grimaszolás, orrhúzogatás, szemgolyó elfordítás, fejrángatás). Motoros tic előfordulhat a vállakban, karokban is (pl.: akaratlan vállfelhúzogatás, karforgatás, ujjgörcsölés). Ritkábban a tic a törzsben és a lábakban jelentkezik (pl.: lábdobogás, testgörbítgetés, testhajlítgatás). Az izommozgástól függően megkülönböztethető egyszerű és összetett motorikus tic.

Egyszerű motorikus tic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon rövid, szinte észrevétlen kényszeres mozgások. Gyakran annyira enyhe formában jelentkeznek, hogy azokat egyszerű egyéni jellegzetességnek vagy idegességnek tartják. (pl.: szemhunyorítás, pislogás, váll húzogatása).

Összetett motorikus tic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összetett motoros tic-ek egymástól jól megkülönböztethető, meghatározott lefolyás szerint egymást követő, több izomcsoportot érintő mozgások akaratlan végrehajtása (pl.: szökdécselés, ugrálás, guggolás, furcsa kar-, vagy törzsmozdulatok tárgyak szagolgatása, az orr érintgetése). Néhány összetett motorikus ticnek jellegzetessége miatt speciális elnevezése van:

Echopraxia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberek mozgásainak, gesztusainak, cselekvéseinek átvétele és/vagy utánzása.

Kopropraxia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos obszcén tartalmú mozdulatok megtétele (pl.: a középső ujj felfelé mutatása, a saját nemi szerv vagy környékének megérintése).

Érintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tárgyak vagy emberek kényszeres megérintése, gyakran csak rövid kopogtatás, ritkábban a másik ember mellének, fenekének, nemi szervének vagy környékének hosszas érintése.

Vokális (hangadásos) tic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vokális tic jellemzője egy–egy hang, hangsor, szó, zaj ismétlődő, kényszeres kibocsátása.

Egyszerű vokális tic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű vokális tic-ek rövid hangadások vagy a felső légutakon képződő hangszerű jelenség - zaj - önkéntelen kibocsátása (pl.: szipogás, lihegés, torokköszörülés, visszatérő köhögés (megfázás hiányában), sipítás, kacarászás, dünnyögés, dörmögés, röfögés, ugató, nyivákoló hangok kiadása, visítás, ordítás).

Összetett vokális tic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyzethez nem illő szavak, mondatok kimondása; mások szavainak, mondatainak ismétlése. Néhány összetett vokális ticet megkülönböztetnek jellegzetessége alapján:

Echolália[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más emberek szavainak, mondatainak különösebb ok nélküli ismételgetése.

Palilália[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beteg saját maga által kiejtett szavakat, szótagokat, mondatrészeket ismétel; erősebb formája dadogáshoz hasonlít. Alkalmanként egyfajta beszédblokk alakul ki.

Koprolália[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A társadalomban kevéssé elfogadott, obszcén tartalmú szavak akaratlan, heves kiejtése. Ritkán fordul elő - de előfordulásakor - gyakran komoly társasági problémákat okoz.

A tikkelés okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kialakulásának pontos oka még ismeretlen. A képalkotó berendezések - agyi elektronikus aktivitást mérő magspintomográfia, PET, SPECT - segítéségével végzett legújabb tudományos vizsgálatok az agy egyes területeinek - a törzsdúcok, a bazális ganglionok és az agykéreg - funkcionális elváltozását mutatják ki. A homloklebeny aktiválása révén a bazális ganglionok és az agykéreg motorikus kontrolljának hiányossága átmenetileg akaratlagosan kiegyenlíthető. A tünetegyüttesért jelenleg elsősorban az agy neurotranszmitterei közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé. Különösképpen a dopamin (túlsúly) és a szerotonin (alulműködés) egyensúlyáról van szó. Megfigyelések szerint fiúkban gyakrabban jelentkezik, mint lányokban. Megfigyeltek családi halmozódást is: a tikkelés gyakoribb azokban a családokban, ahol a közeli rokonság körében előfordult, poligénes öröklődésű, de a pontos öröklésmenete még nem tisztázott.

A tikkelés gyógyítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betegek egy része nem igényel gyógyszeres kezelést, mivel tüneteik nem okoznak életvezetésükben súlyosabb nehézséget. A tikkelés a legtöbb esetben jól kezelhető, járóbeteg-rendelés keretében megoldható, de ez függ a tic-ek erősségétől, a tikkelés kiváltó okától is. Magatartásterápiák, lazítótechnikák elsajátítása, koncentrációs tréning, gyógyszeres kezelés - neuroleptikumok adása - segíthet a betegség kezelésében. A tünetek orvoslására nincs egységes gyógyszer, ezért az orvosnak és a betegnek a tünetek csökkentése és a gyógyszerekkel járó mellékhatások elkerülése között kell kompromisszumot kötnie. Rendszerint olyan mértékig igyekeznek csökkenteni a tüneteket, hogy azok már elviselhető, könnyen kezelhető életvitelt tegyenek lehetővé. A tikkelés tökéletes eltüntetésére általában nem lehet számítani.

Tikkeléssel járó kórképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]