Thury Lajos
Thury Lajos (Budapest, 1896. augusztus 11. – New York, 1989. szeptember 15.) magyar író, újságíró, Thury Zoltán fia, Thury Zsuzsa és Thury Erzsébet fivére, Sándor Kálmán író sógora. Ifj. Thury Zoltán apja.
Élete [szerkesztés]
1914-ben kezdte hírlapírói munkásságát a Pesti Naplónál. Az első világháborúban volt katona, majd két évre hadifogságba került. Miután hazatért, Az Est c. lapnak, 1925-től 1936-ig a Magyarságnak 1936-tól pedig az Esti Újságnak volt munkatársa. 1947-1948-ban a Magyar Nemzet tördelőszerkesztőjeként dolgozott. 1925-ben a Nyugat közölte első irodalmi művét, A bunda c. elbeszélését. Holtomiglan-holtodiglan c. regényével 1933-ban elnyerte az Athenaeum-díjat, a Nemzeti Színház 1935-ben mutatta be Új vár c. színdarabját. Regényeit 1942-től 1944-ig a Százezrek Könyve sorozatban publikálták. 1948 júniusában Magyarországról Ausztriába távozott, később Svájcban telepedett le. 1951 és 1953 között a Szabad Európa Rádió m. osztályának volt a helyettes vezetője Münchenben. Írásai megjelentek a Hungaria, az Új Hungaria, a Magyar Holnap és az Amerikai Magyar Világ c. lapokban. A Szabad Európa Rádió munkatársként ment ki Amerikába. 1985-től novelláit és emlékezéseit az Új Látóhatár c., Münchenben megjelenő folyóiratban publikálta.
További munkái [szerkesztés]
- A halál játékai (regény, Bp., 1929);
- Csillagok (regény, Bp., 1946);
- Fekete Berthold (regény, New York, 1977).
