Tajvan földrajza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 23° 46′, k. h. 121° 0′

A NASA műholdfelvétele Tajvan szigetéről
A Rìyuètán
A Siouguluan folyó Hūalián megyében
Pagoda a Tàilǔgé Nemzeti Parkban

Tajvan egy közepes méretű szigetcsoport Kelet-Ázsiában, keresztül halad rajta a Ráktérítő. Közigazgatásilag a vitatott politikai státuszú Kínai Köztársasághoz tartozik. Területe 35 980 km².[1] Hozzá tartoznak a Kinmen-, Matsu- és Penghu-szigetek.

Tajvan szigetének nagy része (70%-a[2]) hegyvidéki jellegű, kétszáznál is több, 3000 méternél magasabb hegy található rajta.[3]

Tartalomjegyzék

Kialakulása és geológiai jellemzői [szerkesztés]

A tajvani szigetcsoport körülbelül 4–5 millió évvel ezelőtt alakult ki egy geoszinklinálisból és egy szigetív része, mely Kína felé néz. Tajvan az eurázsiai lemez és a fülöp-szigeteki lemez szélén helyezkedik el. A fülöp-szigeteki lemez az eurázsiai lemeznek ütközik, aminek következtében Tajvan felszíne emelkedik. Ennek következtében gyakoriak a földrengések, különösen a sziget keleti részén.[2]

Domborzat [szerkesztés]

A szigetet északról a Kelet-kínai-tenger, keletről a Filippínó-tenger, délnyugatról a Dél-kínai-tenger határolja. Észak-déli irányban körülbelül 400 km hosszan terül el, szélessége a legszélesebb ponton 145 km. A sziget az ország területének 99%-át adja, a maradék egy egy százalék több kisebb szigetet jelent. Tajvan keleti része erdős hegyvidék, mely a szigetnek körülbelül kétharmadát foglalja el, nyugat felé síkság terül el. A szigeten több mint kétszáz, 3000 méter feletti magasságú hegycsúcs található. Legmagasabb pontja a Yùshān-hegy (más néven a Jáde-hegy), mely 3952 méter magas. Ezen kívül az 1000 méternél magasabb hegyek a sziget területének 31%-át teszik ki. A szigeten alvó illetve kihunyt vulkánok is találhatóak, az itt fakadó meleg vízű források évente több ezer turistát vonzanak.[3]

Tajvan keleti oldalán fut végig a Központi-hegység (中央山脈, zhōng yāng shān mò), mely az ország fő vízgyűjtő területe is egyben. Tőle északnyugatra terül el a Xue-hegység (雪山山脈 xuě shān shān mò). A Központi-hegységtől délnyugatra húzódik a Jáde-hegység (玉山山脈, yù shān shān mò), mely a legmagasabb pontjáról kapta a nevét. Tőle nyugatra terül el az Alishan-hegység (阿里山山脈, ā lǐ shān shān mò) 1000–2000 méteres csúcsokkal, a Központi-hegységtől keletre pedig a Keleti-parti-hegység húzódik. A sziget legnagyobb síksága a Jianan-síkság (嘉南平原, jiā nán píng yuán), mely a megművelhető fölterület 12%-át adja. Az összes megművelhető földterület Tajvanon 23%.[3]

Vízrajz [szerkesztés]

Tajvanon 151 folyó és patak található. A leghosszabb folyó a Zhuoshui (187 km), a legnagyobb vízgyűjtő területtel pedig a Gaoping folyó rendelkezik. A folyók többsége a hegyvonulat fő iránya miatt vagy keleti, vagy nyugati irányban ömlik a tengerbe.

A tavak többsége a sziget nyugati oldalán fekszik, a legtöbbjüket víztározóként is használják. A legnagyobb tó a Rìyuètán, mely nyolc négyzetkilométer területű és 30 méter mély.[3]

Éghajlat [szerkesztés]

Tajvan szubtrópusi éghajlatú ország, a nyarak hosszúak és párásak, a telek rövidek és enyhék. Az átlaghőmérséklet télen 15 és 20 fok között mozog, nyáron 28 fok. Az éghjalatra hatással van a kelet-ázsiai monszun, ami jelentős csapadékot hoz októbertől egészen márciusig, főképp a sziget északkeleti részére, míg a középső és a déli területeken a tél általában napos. A nyári monszunidőszak során májustól júniusig a sziget déli részén esik többet az eső, míg az északi rész viszonylag száraz marad. Tajvanon gyakoriak az erős szelek, évente három-négy alkalommal tájfunok is kialakulnak. A csapadék éves átlagmennyisége 2500 mm. A legszárazabb Tajvan szigetén a novembertől februárig tartó időszak.[3]

Éghajlati adatok 1977–2008[3]
Város Éves átlaghőm.
(°C)
Januári átlaghőm.
(°C)
Júliusi átlaghőm.
(°C)
Átlagcsapadék
(mm)
Esős napok
száma
Tajpej 22,9 16,1 29,5 2412,9 165
Jilong 22,6 15,9 29,3 3758,3 199
Gaoxiong 25 19,2 29,1 1832 90

Források [szerkesztés]

  • Worldatlas: Taiwan. WorldAtlas.com. (Hozzáférés: 2011. január 3.)
  • GIO: Geography. 2009 Yearbook, Government Information Office. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
  • NTNU: The Geology of Taiwan. National Taiwan Normal University. (Hozzáférés: 2011. január 8.)

Külső hivatkozások [szerkesztés]