Sóvidék
A Sóvidék (németül: Salzgebiet) a Székelyföld kistája, mely a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyében található. Nevét a geológiai harmadkorban az Erdélyi-medencét borító tengerből visszamaradt sóhegyekről kapta.
Fekvése[szerkesztés]
A Kis-Küküllő felső szakasza mentén, a Görgényi-havasok és a Hargita-hegység nyugati oldalán található.
Története[szerkesztés]
A vidék az erdélyi sóbányászat központja, mely már ősidők óta lakott hely. Területén bronzkori, római, és avar kori leleteket tártak fel.
A római időkben Sóvárad határában már egy erőd, vagy vár (castrum) állt, amely valószínűleg az itteni sóbányák védelmére épült.
A rómaiak után a Sóvidék csak a 13. század elején kezdett újra benépesedni az ide letelepített telegdi székelyek által. Más vélemények szerint a székelyek sokkal korábban megjelentek Sóvidéken, mint ahogy az egész Székelyföldön, erre utalnak egyértelműen a régészeti ásatások. Sófalva első templomának alapjai az 1200-as évekből származnak, de más településeken is fellelhetők a korai római katolikus templomok. A környék lakossága a vidék legfontosabb ásványkincsét, a sót egészen 1562-ig szabadon bányászhatta.
A nagyobb városoktól távolabb elhelyezkedő Sóvidék nagy részét régen erdők borították, és az itteni lakosság fő foglalkozása kezdetek óta a rideg állattenyésztés volt, melyről már a 16. századból is maradtak fenn adatok.
Az állattenyésztés mellett az ember nem járta erdőkben hamuzsírfőzéssel, salétromkészítéssel, fafeldolgozással foglalkoztak. A hamuzsír az üveggyártás egyik alapanyaga volt. Kiégetésére bükkfát és cserfát használtak (erdőkiélés). Nagy hagyománya volt a gyufagyártásnak is (Parajd. A Sóvidék legrégibb települése Sóvárad, melynek neve a 13. században egy határfelosztásban tűnt fel először.
Nevét 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említette sacerdos de Varad néven. A település a Várad nevet valószínűleg a római időkben itt emelt castrum (vár) után kaphatta.
Legfontosabb települései[szerkesztés]
- Alsósófalva
- Atyha
- Békástanya (egyesek helytelenül Békástelep néven nevezik)
- Felsősófalva
- Fenyőkút
- Illyésmező
- Kalonda
- Korond
- Pálpataka
- Parajd
- Sóvárad
- Szováta
Egyesek a tágabb értelemben vett Sóvidékhez sorolják még a következő, néprajzi szempontból részben rokon településeket:
Források[szerkesztés]
- Tófalvi Zoltán: A só és vidéke
- Pávai István: A Sóvidék népzenéje – The Folk Music of Sóvidék. Hagyományok Háza – MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest, 2016. A DVD-ROM mellékleten: 3460 folklóradat, 2500 hangfelvétel (fonográftól a digitális technikáig), 1450 kottás és szöveges népdallejegyzés, 124 videóklip (némafilmtől a digitális technikáig), 195 fotó, 334 archív dokumentumoldal, sokszempontú polihierarchikus, multimédiás adatbázis.
- Pávai István: Egy népdal átalakulása a Sóvidéken. Művelődés 1977/1. 57–59.
- Pávai István: Egy kvintváltó dallam átalakulásai. Ethnographia 1982/4. 554–560.
- Sófalvi András: Sóvidék a középkorban. Fejezetek a székelység középkori történelméből; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2005 (Múzeumi füzetek. Haáz Rezső Múzeum)
- Sófalvi András - SÓVIDÉK A KÖZÉPKORBAN - Székelyudvarhely, 2005
- Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv
- Sóvidéki turizmus
További információk[szerkesztés]
- parajdi Incze Lajos: A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe; Amerikai Magyar Szépmíves Czéh, Astor, 1984
- Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete; MNÉA–Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 1992 (A Magyar Népi Építészeti Archívum kiadványai)
- Ferenczi István: Sóvidéki várainkról; Firtos Művelődési Egylet, Korond, 1994 (Hazanéző könyvek)
- Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népi fazekasság; Mentor, Marosvásárhely, 1996
- Barabás László: Forog az esztendő kereke. Sóvidéki népszokások; szerk. Nagy Pál, szöveggond. Szőcs Katalin; Mentor, Marosvásárhely, 1998
- Madar Ilona: A Sóvidék vallásosságáról; szerk., szöveggond. Markó Enikő; Mentor, Marosvásárhely, 1998
- Gub Jenő: Háziállataink dicsérete. Sóvidéki etnozoológia; Firtos Művelődési Egylet, Korond, 1999 (Hazanéző könyvek)
- Kacsó Tibor: Beszél a Sóvidék; szerzői, Paks, 2001
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei. Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történetéből; szerzői, Székelyudvarhely, 2002
- Józsa András: A Sóvidék és fürdői. Korond – Parajd – Szováta; Firtos Művelődési Egylet, Korond, 2002 (Hazanéző könyvek)
- Márton Béla: Fából faragott díszítmények a Sóvidéken; Szovátai Városi Múzeum, Szováta, 2002
- Gub Jenő: Természetismeret és néphagyomány a székely Sóvidéken; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2003
- Madar Ilona: A Sóvidék földművelése; Mentor, Marosvásárhely, 2003 (A Kriza János Néprajzi Társaság könyvtára)
- Horváth István: A székely sóbányászat rövid története; 3. bőv. kiad.; Parajdi Sóbánya, Praid, 2004
- 111 vers a Sóvidékről; vál. Katona Éva, ill. Páll Lajos; Kriterion, Kolozsvár, 2010
- Pünkösdvárás a Sóvidéken. Parajdi tésztaversenyek; szerk. Demeter Zoltán; DZL, Vecsés, 2015
.svg){kind=small}