Szojuz–10
| Szojuz–10 | |
 |
|
| Repülésadatok | |
| Hívójel | Granyit (Гранит) |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1971. április 23. 23:54:06 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 32 |
| Leszállás | |
| ideje | 1971. április 23. 23:54:06 UTC |
| helye | 50° É, 72° K |
| Időtartam | 1 nap 23 óra 44 perc 54 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 209 / 258 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,1 perc |
A Szojuz–10 (7K-OKS) (oroszul: Союз 10) szovjet háromszemélyes, személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó.
Tartalomjegyzék |
Küldetés [szerkesztés]
Feladat volt az első űrhajósokat a Szaljut–1 űrállomásra szállítani, hogy az üzembe helyezést és az első műszaki próbát elvégezhessék.
Jellemzői [szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1971. április 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 208 kilométer, az apogeuma 246 kilométer volt. Az űrállomás megközelítése érdekében apró pályamódosító manővert kellett végrehajtani. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. A napelemszárnyakat még meghagyták. Összesen 1 napot, 23 órát, 44 percet és 5 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 32 alkalommal kerülte meg a Földet.
A Szojuz–10 szerkezeti felépítését tekintve azonos a Szojuz–4-el, azonban néhány nagyobb átalakítást végeztek rajta. Az orbitális egységet úgy alakították ki, hogy a hermetikus összekapcsolódás után belső átszállást tett lehetővé. Az automatika az átszállónyílás hermetikusságát, illetve elektrónikus kapcsolódását is ellenőrizte. Megszüntették az űrsétához szükséges zsilipelési rendszert. Az űrrandevú rádióberendezését az orbitális kabinba helyezték. Tartalék étel és víztartályokat helyeztek el, meghatározták a regenerációt biztosító eszközök valamint a hőszabályzó helyét. A leszálló egységben helyet alakítottak ki a kutatási anyagok, eszközök biztonságos Földet érésére.
A repülés első napján megközelítette a Szaljut–1 űrállomást, kipróbálták a közelítő rendszert valamint az új összekapcsoló egységet. Biztosnságo kapcsolat esetén az átjáró nyílások kinyitásával lehetett az űrállomásra bemenni. Alvás után április 24-én folyamatos közelítést végeztek, az összekapcsolódást kézi vezérléssel oldották meg. Technikai okok miatt nem sikerült az űrállomás ajtajának kinyitása, ezért földi parancsra 5,5 órás együttrepülés után leválasztották az űrhajót.
Április 25-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karagandi városától 120 kilométerrel északnyugatra értek Földet.
Személyzet [szerkesztés]
- Vlagyimir Satalov parancsnok
- Alekszej Jeliszejev pilóta
- Nyikolaj Rukavisnyikov fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet [szerkesztés]
- Alekszej Arhipovics Leonov parancsnok
- Valerij Nyikolajevics Kubaszov pilóta
- Pjotr Ivanovics Kologyin fedélzeti mérnök
Források [szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Szojuz–9. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- Szojuz–9. astronet.ru. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- Szojuz–9. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- Szojuz–9. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- Szojuz–9. svengrahn.pp.se. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- Szojuz–9. mcse.hu. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
