Szojuz–12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–12
Repülésadatok
Hívójel Ural (Урал)
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1973. szeptember 27.
12:18:16 UTC
Starthely Bajkonur, 1. sz. indítóállás
Keringések száma 31
Leszállás
ideje 1973. szeptember 29.
11:33:48 UTC
Időtartam 1 nap 23 óra 15 perc 32 mp
Űrhajó tömege 6720 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 306 / 348 km
Pályahajlás
Föld körül 51,0°
Periódus
Föld körül 91 perc

A Szojuz–12 (oroszul: Союз–12) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szojuz–11 balesete miatt újratervezett, kétszemélyesre átalakított Szojuz 7K–T űrhajó első, személyzettel végrehajtott tesztrepülése volt. Gyakorolták a kézi és az automatikus irányítást, az újszerű manőverező képességet (stabilitás, helyzetmeghatározás, pályaváltoztatás). A két nap alatt népgazdasági, csillagászati, meteorológiai, földkutatási, halászati, orvos és biológiai megfigyelést végeztek.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda (OKB–1), most RKK Enyergija. Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1973. szeptember 27-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység alappályája 88,6 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 194 km, az apogeuma 249 km volt.

Az orbitális egység módosított pályája 91 perces, 51 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 306 km, az apogeuma 348 km volt. Hasznos tömege 6720 kg. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 11 órát, 33 percet és 48 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 31 alkalommal kerülte meg a Földet.

Kialakították (fel- és leszálláskor) a szkafanderek önálló életfanntartó funkcióit, függetlenítve a parancsnoki egységtől. A szkafander a világűrben tárolóhelyen van rögzítve. Leszerelték a napelem szárnyakat, megnövelt teljesítményű akkumulátorok szolgálták az energiát. Önálló repülési ideje maximálisan 48 óra lett (űrállomáshoz csatlakozva megnövelt idővel rendelkezett). A próbarepülés során az űrhajó nem rendelkezett összekapcsoló egységgel. A berepülés sikeres volt, folytatódhatott az űrállomás-program.

Szeptember 29-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karaganditól 400 kilométerrel délnyugatra értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mentő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–12. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  • Szojuz–12. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  • Szojuz–12. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 10.)

Elődje:
Koszmosz–573

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Koszmosz–613