Vaszilij Grigorjevics Lazarev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vaszilij Grigorjevics Lazarev
Született
1928. február 23.
Elhunyt
1990. december 31. (62 évesen)
Moszkva
Foglalkozása orvos
pilóta
űrhajós

Vaszilij Grigorjevics Lazarev dr. (orosz: Васи́лий Григо́рьевич Ла́зарев) (Porosino, 1928. február 28.Moszkva, 1990. december 31.) szovjet orvos-űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaratovi orvostudományi egyetemen 1952-ben szerzett katonaorvosi, gyógyszerész diplomát. Néhány évig tisztiorvosként dolgozott. Pilótaképzését követően 1954-től repülőtiszt. 1964. május 26-tól részesült űrhajóskiképzésben. Összesen 1 napot, 23 órát, 15 percet és 32 töltött a világűrben. 1975-ös sérülését csak Leonyid Iljics Brezsnyevhez írt kérelme után ismerték el, megkapva az űrbónusz után járó kártérítést. 1985. november 27-én köszönt el az űrhajósoktól.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szojuz–12 parancsnoka. Fő feladat az újratervezett Szojuz űrhajó tesztrepülése volt.

Szojuz-program keretében indulva a Szaljut–4 űrállomásra, a hordozórakéta végfokozatának hibája miatt félbeszakították a startot. Maradandó sérülést szenvedett egy felfüggesztővel történő ütközésnél valamint a leszálláskor fellépő magas gyorsulástól.

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Voszhod–1 orvos űrhajós. A szovjet űrprogram első többszemélyes űrrepülése.

Szojuz–9 parancsnok. Akkoriban rekordhosszúságú (2,5 hetes) küldetésen tanulmányozták a hosszú időtartamú űrrepülés következményeit.

Szojuz–17 a tartalék személyzet parancsnoka. Az űrhajó vitte fel a Szaljut–4 űrállomás első személyzetét.

Szojuz T–3 parancsnok. Ez volt a 13. repülés a Szaljut–6 űrállomásra.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését. Viselhette az űrhajós jelvényt. Egyszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet..

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]