Szmirnai fülbemászó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szmirnai fülbemászó
Forficula 1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Fülbemászók (Dermaptera)
Család: Fülbemászófélék (Forficulidae)
Nem: Forficula
Faj: F. smyrnensis
Tudományos név
Forficula smyrnensis
(Linnaeus, 1767)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szmirnai fülbemászó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szmirnai fülbemászó témájú kategóriát.

A szmirnai fülbemászó (Forficula smyrnensis) a rovarok (Insecta) osztályába, fülbemászók (Dermaptera) rendjébe és a fülbemászófélék (Forficulidae) családjába tartozó, Magyarország területén újonnan megjelent faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy elterjedésű faj, Kirgizisztántól és Iraktól a Kárpát-medencéig fordul elő, felölelve ezzel Dél-Európát és Délnyugat-Ázsiát. Elsősorban a talajszinten, kövek alatt fordul elő, de éjjel fényre is repül és lomkoronaszintről is gyűjtötték már.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az imágó feltűnő színezetű, a csápok 1. 2. és a harmadik íz tövi fele narancssárga, a további csáp-ízek barnák. A szemek feketék, az ajak- és állkapcsi tapogatók, valamint a torszelvények narancssárgák. A fedőszárnyak feketék, 1-1 fehér folttal, ugyanilyen színezetű a kinyúló hátsó szárny is. A potroh színezete vörösesbarna, a fejnél sötétebb árnyalatú. A fartoldalékok (cercusok) színe a potrohhal megegyező, a hímeknél a vége feketébe hajlik. A hímek cercusai hosszúak és karcsúak, tövük széles. Közvetlenül a tövük után felfelé görbülnek, majd enyhe ívben lefelé. A nőstények cercusai jóval rövidebbek és karcsúbbak.

A hímek mérete valamivel nagyobb, 16-25 mm, a nőstények 14-20 mm nagyságúak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nappal mind az imágó, mind a lárva rejtőzködik, fakérgek alatt, a talaj repedéseiben, vagy egyéb szűk helyen általában csoportosan. Rendszerint szürkületkor élénkül meg, ilyenkor keresi táplálékát is. Minkét ivar képes a repülésre, bár ez nem gyakori jelenség. Táplálkozását tekintve mindenevő, gyümölcsöket, kisebb rovarokat, szerves törmeléket egyaránt elfogyaszt. Védekezés során először menekülni igyekszik, érintésre azonban fenyegetően a támadó felé fordítja fogóit, illetve bűzmirigyéből kellemetlen szagú váladékot bocsát ki.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzás előtt általában a hím csápjaival tapogatja a nőstényt, de fordítva is előfordulhat. Azután, hogy kölcsönösen egymás fejét tapogatják, a hím 90°-kal elcsavarja potrohát és a nőstény alá hátrál úgy, hogy az ivarszervek érintkezésbe kerüljenek. A párzás többször is megismétlődhet és hőmérséklettől függően 20-100 perces hosszúságú is lehet.

A párzás után a nőstény a talaj felszínére készített sekély mélyedésbe helyezi átlagosan 40 darab sárga színű tojásdad petét. A petékből átlagosan 11 nap után kelnek ki a fiatal lárvák, melyeket a nőstény még 3-11 napig őriz. A lárvák 4 fejlődési stádium után, 26-78 nap alatt érik el kifejlettségüket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]