Szivák Imre

Szivák Imre
Az 1880-as években (Ellinger Ede felvétele)
Született	1849. szeptember 8. Kiskunfélegyháza
Elhunyt	1912. március 20. (62 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus jogász
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.) magyarországi parlamenti képviselő (1885. január 26. – 1892. január 4.) magyarországi parlamenti képviselő (1896. január 13. – 1906. február 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.) magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1912. március 20.)
Halál oka	öngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Szivák Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szivák Imre (Kiskunfélegyháza, 1849. szeptember 8. – Budapest, 1912. március 20.) jogi doktor, országgyűlési képviselő, az ügyvédi kamara elnöke.

Élete

Jogi tanulmányainak befejezése után, 1872-ben a Jász-Kun kerületek törvényhatóságánál aljegyzővé, 1875-ben pedig szülőföldjén országgyűlési képviselővé választották meg. 1878-ban a boszniai okkupáció és az Ausztriával való kiegyezés miatt a Szabadelvű Pártból kilépett és az 1877–78-as delegációban is mint az ellenzék tagja vett részt; az 1878. évi választásoknál az akkori egyesült ellenzékhez csatlakozott, azonban kisebbségben maradt és csak később, mint a Szabadelvű Párt tagja választatott meg újra Csongrádon hétszer, Fehértemplomban pedig négyszer.

A Házban a közigazgatási és igazságügyi kodifikáció kérdéseiben vett tevékeny részt, különösen mint az igazságügyi bizottság előadója szerkesztette 1889-ben az örökjogi törvényjavaslatról szóló kódex jelentőségével bíró jelentést, ő tette meg a politikai harcok bevezetését képező ismert határozati javaslatát az állami anyakönyvek behozatala iránt. Pest megye, majd a főváros törvényhatósági bizottságának s a vallás és tanulmányi alap ellenőrző bizottságának kinevezett tagja volt. Előadója volt a házközösségi törvényjavaslatnak, szerkesztette a ház feliratát az 1848-as törvények szentesítését megünneplő törvényjavaslat elfogadása alkalmával; mint az Erzsébet királyné emlékéről szóló törvényjavaslat előadója, ő tartotta a ház gyászülésén az emlékbeszédet, tevékeny részt vett a parlamenti reform művében, mint a kúriai bíráskodási törvény előadója és az összeférhetetlenségi törvény legelső javaslatának egyik kidolgozója az albizottságban. A numizmatikai társulat tiszteletbeli elnöke volt. Elnöke volt a mentelmi bizottságnak és tagja a választási törvény reformja ügyében egybehívott szaktanácskormánynak. Az ügyvédi kamarának 1902-től 1912-ig elnöke.

A Szabadelvű Pártból több társával kilépve, az új disszidensek pártját alkották meg, akikkel aztán a régi disszidensek (Andrássy Gyula gróffal, mint vezérrel) később az alkotmánypártot alapították. Az 1906. évi választások alkalmával Orczyfalván választották meg Boku Sevér román nemzetiségi ellenében. A mentelmi és az igazságügyi bizottság tagja volt.

Szivák mint jogász azokkal az aktuális kérdésekkel foglalkozott, amelyeket a haladó jogfejlődés vetett napirendre, vagy amelyek a jövő reform feladatát képezték. Részt vett Csemegi Károllyal és Fayer Lászlóval a Magyar Jogászegylet megalapításában, amelynél a pénztárnoki tisztséget 18 évig töltötte be. Az 1875. évi fúzió után sorra kerülő jogi természetű törvényhozási alkotásokban főképp a közigazgatás reformja kérdésében fejtett ki beszédeivel és cikkeivel nagyobb tevékenységet; ugyanezen időszakban erősebb irodalmi mozgalmat indított a bagatell eljárás ügyvédellenes irányzata ellen. A különleges jogrendszerek közül sokat dolgozott a jászkunok redempcionális birtokviszonyai, majd a határőrvidéki házközösségek kérdéseiben. Később törvényjavaslatot dolgozott ki a hazai gyógyfürdőket szolgáló kisajátítási jogról, majd a műemlékek védelmét célzó Lex Pacca-ról tett közzé tanulmányt.

Az 1880-as években az örökjogi törvényjavaslatnak volt előadója és erről szerkesztett jelentése nagyobb formában jelent meg és hatással volt az újabb fejlődésre. Részt vett az összeférhetetlenségi törvény javaslatának megszerkesztésében. Majd előadója volt a kúriai bíráskodásról szóló javaslatoknak. Az ügyvédi kérdésekben a Házban és a Szabadelvű Párt körében erős mozgalmat indított, főképpen az ügyvédi nyugdíj mellett és az új perrendtartásnak ügyvédellenes intézkedései ellen; ez irányban is többször felszólalt. Részt vett a választói jog reformjára vonatkozó törvényhozási előmunkálatokban. Hatályosan közreműködött, mint országgyűlési képviselő és az ügyvédi kamarának és az országos ügyvédi kongresszusnak elnöke, az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítésén, ami aztán az 1908. évi 40. törvénycikkel biztosítva 1909. január 1-jén életbe lépett és ennek elnökévé is az ország ügyvédsége őt választotta meg. Ez időtájt tüntette ki ő felsége a Szent István-rend kiskeresztjének adományozásával. 1910-től munkapárti programmal volt képviselő.

Főbb művei

• Országgyűlési képviselőválasztás és curiai bíráskodás codexe... Közjogi anyaggyűjtemény. Budapest, 1901
• Az alkotmányjogi biztosítékokról. (Állambíróság stb.) Politikai és közjogi tanulmány. Athenaeum, Budapest, 1906

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Gyászjelentése

További információk

• A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Budapest, 1930. Europa ny.
• Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, 2010
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Budapest, Pallas-Révai, 1893-1904
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub
• Urbán Miklósné: Életrajzi lexikon. = Kiskunfélegyháza helyismereti könyve. 2. kiad. Kiskunfélegyháza, 1999. Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, 1999