Szerkesztő:Pallor/Cikkek/Magyar országgyűlési képviselő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

magyarországi parlamenti képviselő (Q17590876)


Magyarországi parlamenti képviselő vagy - félreérthetőbben - magyar országgyűlési képviselő tágabb értelemben az a személy, aki a Magyar Országgyűlés munkájában annak létrejötte, vagyis 1290 óta[1] felhatalmazás (felkérés, követutasítás stb.) alapján szavazati joggal részt vesz. Szűkebb értelemben azokat tekintjük magyar országgyűlési képviselőnek, akik a népképviseleti országgyűlés megszületése, vagyis 1848 óta[2] választott képviselőként az országgyűlés vagy nemzetgyűlés - 1945-ig az alsóház - törvényalkotó munkájában szavazati joggal részt vettek vagy vesznek.

Kialakulása[szerkesztés]

Kezdetben a király tanácsadó testületek (tanácsok) meghallgatásával gyakorolta törvényhozási jogát. A tanácsok részvételét a törvényalkotási folyamatban I. István magyar király dekrétumai első könyvének 7. fejezetében rögzíti. A 13. századtól - első ízben 1290-ben, III. András uralkodása alatt - ülésezett az országgyűlés, és vett részt dekrétum megalkotásában. Kezdetben az országgyűlésen minden szabad ember megjelenhetett, később már csak a nemesség joga volt részt venni a gyűléseken.[3] Az országgyűlés tehát kiváltságos csoportokon keresztül az ország akkori politikai erőinek egészét jelenítette meg.[4] IV. Béla magyar király uralkodása idején már szórványosan előfordult, hogy a nemesség egyes tagjai nem közvetlenül, hanem közvetetten, követ útján vettek részt a tanácskozáson és a szavazáson, majd a mohácsi vész után a követküldés állandó lett.[3] A szabad királyi városok - melyek 1445-től vettek részt az országgyűlés munkájában, s eleinte csupán tanácskozási joggal - kezdettől fogva követeket küldtek.[1]

Az Országgyűlés 1608-ban vált kétkamarássá, és lett alsó- és felsőház (karok és rendek), korabeli szóhasználattal: alsótábla és felsőtábla. II. Lipót magyar király 1790-ben mondta ki, hogy a törvények alkotása, alkalmazása és eltörlése a királyt és az Országgyűlést együttesen illeti meg.[3] 1848-ban kiterjesztették a választójogot, az Országgyűlés székhelyét Pozsonyból Pestre helyezték, és választókerületeket alakítottak ki.[2] A főrendiház saját maga nyilvánította ki reformjának szükségességét, a főispánok beemelésével kiegyensúlyozottabbá vált a szerepe, nevét - első ízben - a polgári átalakulást érzékeltetendő főrendiházról felsőházra változtatta.[5]

Az első világháborút követően 1918 november 16-án a képviselőház kimondta önmaga feloszlatását, illetve a főrendiház tanácskozásainak berekesztését, így a 70 éve, 1848-ban kezdődött népképviseleti Országgyűlés működése ismét megszakadt. Károlyi Mihály és köre az úgynevezett Magyar Nemzeti Tanács létrehozásáról döntöttek, mely az új köztársaság törvényhozó szerve lett, azonban a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása miatt képviselőválasztásra már nem került sor. A tanácsköztársaság időszakában kezdetben a Forradalmi Kormányzótanács, majd a Tanácsok Országos Gyűlése látta el a törvényhozói feladatokat, ez utóbbiba azonban nem közvetlen választással kerültek be a tagok, hanem a helyi tanácsokból a fővárosi, járási és megyei tanácsokba delegáltak küldötteket.[6] Az 1920 és 1926 közötti két ciklusban ún. nemzetgyűlés működött, mivel a felsőház összehívására csak ezt követően kerülhetett sor. 1927-től (a választások 1926 decemberében zajlottak[7]) ismét összeült az Országgyűlés alsó- és felsőháza. Noha az 1939-ben kezdődő ciklus végét eredetileg 1944-ben határozták meg, a második világháború miatt választások kiírására nem került sor. Az úgynevezett Ideiglenes Nemzetgyűlés már 1944 decemberében megalakult, de a "nyilasnak" nevezett országgyűlésnek (Törvényhozók Nemzeti Szövetsége) még 1945-ben Sopronban volt ülése.[8] A törvényhozói feladatokat az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokig az Ideiglenes Nemzetgyűlés látta el. 1947-től pedig a mai napig az Országgyűlés folyamatosan működött.

A képviselői megnevezések változása[szerkesztés]

rendi országgyűlés (1608-1848)
felsőház
a magyar főrendiház tagja		 alsóház
magyarországi országgyűlési követ
Országgyűlés (1848-1918)
felsőház
a magyar főrendiház tagja		 alsóház
magyarországi parlamenti képviselő
Tanácsok Országos Gyűlése (1919)
a Tanácsok Országos Gyűlésének tagja
Nemzetgyűlés (1920-1926) és Országgyűlés (1926-1945)
felsőház
a magyar felsőház tagja		 alsóház
magyarországi parlamenti képviselő
Ideiglenes Nemzetgyűlés (1944–1945)
az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja
Országgyűlés (1945–napjainkig)
egykamarás országgyűlés
magyarországi parlamenti képviselő

Behívott képviselők[szerkesztés]

Az 1939–1944. évi országgyűlés képviselőinek sajátos csoportját alkották az úgynevezett "behívott képviselők". Ezeket a képviselőket az első (1938), majd a második bécsi döntés (1940) következtében visszatért területek lakosságának parlamenti képviseletére behívással juttatták mandátumhoz. Erre a megoldásra azért volt szükség, mivel a visszatért területeken - az idő rövidsége miatt - az 1939 május 25-26-én tartott választás időpontjáig választói névjegyzéket összeállítani, és így érvényes képviselőválasztást megrendezni nem lehetett. Az első 16 felvidéki képviselő még az 1935–1939 közötti országgyűlési ciklusban érkezett, majd létszámuk a későbbiekben kiegészült további 10 felvidéki, 10 kárpátaljai, 51 erdélyi, és 26 délvidéki képviselővel. Az összes behívással feltölthető mandátum 125 volt, de csak 113 képviselőt igazoltak, a többi helyet nemzetiségek számára tartották fenn, akiket azonban - legalábbis a románokat - politikai okból végül nem hívták be. [9]

A behívás intézményét Teleki Pál miniszterelnök nevéhez kötik, de öngyilkosságát követően utóda, Bárdossy László is támogatta az elképzelést. A behívásokat lehetővé tevő jogszabályok évről évre jelentek meg (Felvidék és Kárpátalja: 1939, Erdély: 1940, Délvidék: 1941), kettejük gondolkodásmódja csak abban tért el, hogy Bárdossy inkább a magyarországi pártstruktúrába (elsősorban a kormánypártba, a Magyar Élet Pártjába) kívánta terelni az érkező képviselőket.[10] A behívott képviselők személyére a miniszterelnök tett javaslatot, így nem véletlen, hogy a honatyák elsősorban kormányt erősítették, vagy közvetlen párttagsággal, vagy olyan párthoz való csatlakozással, amelyik többnyire a Magyar Élet Pártjával szavazott együtt. A behívottak között ellenzéki képviselő mindössze hét volt, párton kívüli pedig szintén hét. Ugyanakkor a képviselők felismerték, hogy szülőföldjük érdekeit leginkább a saját, regionális politikai szervezetük frakciójának megalakításával tudják leginkább képviselni, így felülreprezentáltak voltak az olyan pártok, mint a Felvidéki Magyar Párt vagy az Erdélyi Párt, de létrejött olyan formáció is, mint az Erdélyi Magyar Képviselők Pártonkívüli csoportja.[11][9]

Pótképviselők[szerkesztés]

A pótképviselők olyan személyek, akiket már az általános országgyűlési választáskor kijelöltek, képviselővé azonban csak akkor váltak, ha az adott választókerület képviselője valamilyen okból nem látta el többé a feladatát: elhunyt, lemondott vagy megfosztották képviselői mandátumától. A pótképviselői intézmény előnye, hogy nem kell hónapokat váni egy megüresedett mandátum betöltésére, vagyis a választókerület képviselete folyamatos. Nem kell továbbá új, időközi választást kiírni, kampányolni, a pótképviselő a törvényhozási ciklus bármely szakaszában leteheti a képviselői esküt. A hazai országgyűlések történetében többször is bevezették a pótképviselő intézményét - igaz, az erre vonatkozó szabályok jelentősen eltértek.

Az 1983-as választási törvényben - amely az 1985–1990 közti, utolsó pártállami országgyűlési ciklusra vonatkozott - úgy határoztak, hogy azok a képviselőjelöltek, akik a szavazatok legalább huszonöt százalékát megszerezték, automatikusan pótkéviselővé váltak (a mandátum betöltéséhez, tehát a tényleges képviselői mandátum megszerzéséhez ötven százalékra volt szükség).[12][13] Ehhez értelemszerűen szükség volt kettős jelölésre, vagyis hogy valóban választani lehessen, amire az 1949-es kommunista hatalomátvétel óta nem volt példa. Ezt az 1985-ös választáson annyira komolyan vették, hogy amelyik választókörzetben nem volt legalább két jelölt, ott pótválasztást kellett tartani. Az 1985–1990 közötti magyar országgyűlési képviselők listájából kiderül, hogy 19 esetben volt szükség pótképviselők behívására, a rendszerváltás előtt visszahívottak pótképviselői közül azonban többen is visszautasították, a mandátumot, ezért 1988-90-ben több helyütt is időközi választást kellett tartani.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Parlamenti jog: Az országgyűlés működése, feladat- és hatáskörei, kapcsolódó intézmények. Budapest: országgyűlés Hivatala. 2022. 44. o.  
  2. ↑ a b „Egy ember szól, de milliók nevében!” Az első magyar népképviseleti országgyűlés (1848) megnyitásáról. Nemzetikönyvtár blog (2018. február 17.) (Hozzáférés: 2022. június 4.)
  3. ↑ a b c Madzsar József (szerk.): Társadalmi lexikon. Budapest: Népszava. 1928. 553. o.  
  4. ↑ Tisztelt Ház!: A magyar országgyűlések története 1848-1998. Budapest: Puskás Tivadat Távközlési Technikum. 1998. 7. o.  
  5. ↑ A felsőház rendszabályai. (hely nélkül): Landerer és Heckenast. 1848. 0. o.  
  6. ↑ Tisztelt Ház!: A magyar országgyűlések története 1848-1998. Budapest: Puskás Tivadat Távközlési Technikum. 1998. 98–115. o.  
  7. ↑ Ignácz Károly: Választói magatartás 1926-ban. Múltunk, 1. sz. (2018) 87–134. o. (fizetős hozzáférés)
  8. ↑ A Törvényhozók Nemzeti Szövetsége Sopronban tartott üléseinek jegyzőkönyvei. (hely nélkül): Országgyűlési Levéltár. 1944–1945.  
  9. ↑ a b Mikó Imre: A magyar országgyűlés. Hitel, 12. sz. (1943) 753–754. o.
  10. ↑ Összmagyar gondolat regionális köntösben: Az Erdélyi Párt története 1940 és 1944 között. Trianoni Szemle, V. évf. 1–4. sz. (2013. június) 76. o.
  11. ↑ Bárdi Nándor: A múlt, mint tapasztalat: A kisebbségből többségbe került erdélyi magyar politika szemléletváltása 1940–1944 között. Limes, XIX. évf. 2. sz. (2006) 44. o.
  12. ↑ Smuk Péter: Az Országgyűlés funkcióinak fejlődéstörténete - 1985-1990. Jog, állam, politika, I. évf. 3. sz. (2009) 36–65. o.
  13. ↑ Iharos Csaba: Társadalmi vita a választójogi törvénytervezetről. Útközben, 4. sz. (1983) 46. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Pallor/Cikkek/Magyar_országgyűlési_képviselő&oldid=25846774”