Madzsar József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Madzsar József (Budapest, 1876. március 12.Kotlasz, Szovjetunió, 1940. szeptember) orvos, társadalomtudós, kommunista politikus, szociálpolitikus.

Tartalomjegyzék

Életrajza [szerkesztés]

A budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomája után rendelőt nyitott. 1905 után folyóiratok munkatársaként cikkeket írt a darwinizmus népszerűsítése témakörben. Egyik szervezője volt az antialkoholista mozgalomnak. 1912-től 1914-ig Szabó Ervin barátsága révén a Városi Könyvtárban vállalt munkát. 1914-ben a fővárosi tiszti főorvosi hivatalban végzet munkájával lerakta az anya- és csecsemővédelem alapjait. A politikai életben az ekkortájt alakult Radikális Párt elnöke lesz. A polgári forradalom idején népjóléti minisztériumi államtitkár, majd a Tanácsköztársaság idején ezt a munkát folytatta mint népbiztos. 1920 után ismét magánpraxist folytatott, 1921-1924 között emigrációban élt, majd hazatért és belépett az MSZDP-be. A pártból baloldali magatartása miatt 1931-ben kizárták. 1931-1935 között az illegális kommunista párt tagja lett, eközben előadásokat tartott és szemináriumokat vezetett. Többször letartóztatták, végül először Csehszlovákiába majd végül a Szovjetunióba emigrált. A sztálini önkény azonban nem kegyelmezett, hiszen 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, majd koncepciós per keretében halálra ítélték és kivégezték.

Főbb művei [szerkesztés]

  • A szeszes italok hatása az utódokra (Budapest, 1905)
  • Darwinizmus és Lamarckizmus (Budapest, 1909)
  • A jövő nemzedék védelme és a háború (Budapest, 1916)
  • A meddő Budapest (Budapest, 1916)
  • Az ember származása és a származástan vázlata (Budapest, 1918)
  • A kapitalizmus belső ellentmondásai (Társadalmi Szemle, 1931. június)
  • Madzsar József válogatott írásai (válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a bibliográfiát összeállította Kárpáti Endre, Budapest, 1967)

Forrás [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]