Szerkesztő:Einstein2/Munka6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A csíkszeredai városháza, amely az egykori vármegyeháza épületében kapott helyet

Csíkszereda díszpolgári címét 1917-től kezdődően adományozták oda egyes személyeknek kisebb-nagyobb kihagyásokkal egészen napjainkig. A lista a megyei jogú város díszpolgári kitüntetéssel rendelkező személyeit tartalmazza vezetéknév szerinti ábécésorrendben. A város díszpolgári címének első viselője Karl Litzmann volt.

A cím története[szerkesztés]

Az első díszpolgár[szerkesztés]

Karl Litzmann 1916-ban

Csíkszereda díszpolgári elismerését legelső alkalommal 1917 júniusában adták át egy bizonyos személynek. A település első díszpolgára a „brzeziny-i oroszlán”-ként ismert Karl Litzmann (1850–1936), az első világháború brandeburgi születésű porosz katonatisztje és gyalogsági tábornoka, későbbi náci tisztviselő és politikus lett, akinek 1917. június 20-án adományozták oda ezt a kitüntetést. A német katona így fogalmazott az 1926–1928-ban alkotott Lebenserinnerungen (’Életem emlékei’) címet viselő emlékirataiban a csíkszeredai tartózkodásának befejezésével és a díszpolgársági címének megszerzésével kapcsolatban:[1]

[…] Mert tartózkodásunk Csíkszeredában – amely városnak most teljesen kibontakozott nyári bája – véget ért. Július 10-én késő este érkezett a császári és királyi legfelsőbb katonai parancsnokság parancsa, miszerint stábommal a császári és királyi 3. hadsereg rendelkezésére bocsátanak. 11-én délben elindultunk Kelet-Galícia irányába.

Jól éreztük magunkat Csíkszeredában, és a lakosság, személy szerint a főispán, nem szívesen vette, hogy el kell válnunk. A város megválasztott díszpolgárává. Ez volt a harmadik alkalom, hogy ilyen kitüntetésben részesültem. Két város előzte meg a magyar vármegyeszékhelyet, Eifelstadt Mayen, ahol az első hadiszállásom volt a felvonulási területen 1914-ben és Rheisenberg városa, märkisch-i szülőföldemről. […]

– Karl Litzmann: Lebenserinnerungen. II. kötet. Berlin: R. Eisenschmidt Kiadó. 1928.
Bács Béla János fordítása[1]

A Csíki Lapok címet viselő közgazdasági és társadalmi hetilapnak még aznapi száma hírül adta a díszpolgári cím adományozásának tényét. Az újsághír ugyanabban a számban jelent meg, amelyikben IV. Károly magyar király (1887–1922) második csíkszeredai látogatásáról is beszámoltak. Litzmannt Csíkszereda városának képviselő-testülete választotta meg a település díszpolgárává. A közgyűlés Ujfalusi Jenő akkori polgármester elnöklete alatt zajlott le. A gyűlésen Gyalókay Sándor főispán és Fejér Sándor alispán is méltatták a hadvezért. A cikkben így írnak:[1]

Litzmann tábornok Csíkszereda díszpolgára
Csíkszereda város képviselőtestülete, Ujfalusi Jenő dr. polgármester elnökletével, ma délután megtartott közgyülésében Litzmann Károly [Karl Litzmann] gyalogsági tábornokot, a cserfalombbal ékesitett „Pour le merite” legmagasabb rendjel tulajdonosát és a határainkat védő német hadcsoport vitéz parancsnokát egyhangúlag Csíkszereda város díszpolgárává választotta. A közgyülésen Gyalókay Sándor főispán és Fejér Sándor alispán méltatták a kiváló hadvezérnek Csíkvármegye történelmében szerzett elévülhetetlen érdemeit. […] Nemcsak a nagynevű tábornokot, hanem magunkat tiszteljük meg, mondotta többek között Gyalókay főispán, ha őt városunk díszpolgárává egyhangú lelkesedéssel választjuk meg. A népes közgyülés kitörő lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta el az indítványt, és nyomban elhatározta, hogy a díszpolgári oklevelet legközelebb ünnepélyesen küldöttségileg fogja átadni a város legelső díszpolgárának. […]
Csíki Lapok, 1917. június 20.[1]

Csíkszereda városának küldöttsége alig négy nappal a közgyűlést és megválasztást követően, 1917. június 24-én át is nyújtotta Karl Litzmann-nak a település díszpolgárságát igazoló oklevelét. Az átadási eseményen dr. Ujfalusi Jenő is köszöntőt mondott az ünnepelt tiszteletére. Az átadást ünnepi ebéd követte, amelyre az újonnan kitüntetett Litzmann hívta meg a környék elöljáróit a vármegyeháza – a mai városháza – épületének déli szárnyában elhelyezkedő „étkező helyiségekbe”. A leves után Gyalókay Sándor, Csík vármegye főispánja pohárköszöntővel méltatta a díszpolgárt. A Csíki Lapok hetilap június 27-ei száma tudósított az átadási ünnepségről, idézte Litzmann szövegét, részletesen közölte a katonatiszt oklevelének leírását, valamint kitért az ünnepi ebéd részleteire is:[1]

[Litzmann beszéde:] »Igazán örülök, hogy polgártársuk lettem – mondta a maga során magyar nyelvű beszédében a tábornok – és biztosítom önöket, hogy városunk boldogulását szívemen fogom viselni.« [A díszpolgárságot igazoló oklevél leírása:] Sűrű cserlevéllel borított oszlopok haladnak fel két oldalt s keresztezik a fehér lapot alul és felül. […] A kettős sorban haladó oszlopok […] úgy vannak vezetve, hogy ott felül 2 kisebb, alul 3 nagyobb területet hagyjanak szabadon. Ezen területekbe valóban Isten áldotta művészi kézzel rajzolta be tollal a művész a vasúti indulóházat, a Kossuth Lajos-utca egy részét, a vármegyeházát, a város általános látképét és a főgimnázium épületét, míg felül az indulóház és az utca részletet ábrázoló képek között Csíkszereda városnak színes címerpaizs rajza helyeztetett be. [Az ünnepi ebéd leírása:] A vármegyeháza fényképével díszített ízléses étlap a következő jókkal kecsegtetett, u. m.: ökörfarkleves s hozzá pezsgő, azután, marhacomb vadlével, karaj és pityókafőzelék, piskóta göngyöleg (a hogy a csíkszeredaiak mondják: rolát (a roulárd-ból) izzel; fekete kávé. A hús és főzelékekhez fehér »Enkirchher« nevezetű bor szolgáltatott fel, a feketekávéhoz különböző pálinkafélék.
Csíki Lapok, 1917. június 27.[1]

Az 1918-as díszpolgár[szerkesztés]

Rohr Ferenc 1911-ben lovassági tábornoki rangjában

A település díszpolgári címének adományozására második alkalommal 1918 márciusában került sor, amikor dentai báró Rohr Ferenc (Franz Freiherr Rohr von Denta; 1854–1927) katonatiszt, tábornok, császári és királyi tábornagy, első világháborús hadvezér, a magyar honvédség 1913–1914 közötti főparancsnoka kapta meg ezt a kitüntetést. Az erdélyi szász származású magyar katonát 1918. március 9-én napon a város képviselő-testülete egyik közgyűlésének alkalmával választotta meg díszpolgárnak. A közgyűlésen dr. Ujfalusi Jenő, Csíkszereda polgármestere elnökölt. Az ünnepségen Rohr Ferenc számára díszoklevelet is adományoztak. A Csíki Lapok március 13-ai száma tudósít a közgyűlés és a megválasztás részleteiről:[2]

Szombaton délután Csíkszereda város képviselőtestülete Újfalusi Jenő dr. polgármester elnökletével népes közgyűlést tartott. […] A képviselőtestület dentai báró Rohr Ferenc tábornagy hadseregparancsnokot, aki a parancsnoksága alatt álló vitéz csapatokkal városunk és vármegyénk határait szilárdan megvédelmezte, egyhangú lelkesedéssel Csíkszereda város díszpolgárává választotta.
Csíki Lapok, 1918. március 13.[2]

A katonatisztet a díszpolgári címének megszerzése előtt egy hónappal, 1918 februárjában IV. Károly magyar király tábornaggyá nevezte ki, melyről a Csíki Lapok is beszámolót közölt: „A király dentai báró Rohr Ferenc vezérezredes hadseregparancsnokot tábornaggyá nevezte ki. Ez a kinevezés minket is közelről érint és őszinte örömet kelt bennünk, mert báró Rohr tábornagy immár egy éve vezére a határainkat védő hadseregnek, kinek nevéhez a legkiválóbb katonai sikerek fűződnek. […]”.[2]

Későbbi kitüntetettek[szerkesztés]

1996 júliusában Csíkszereda városa újabb díszpolgári címet adományozott. Az elismerést Fodor Sándor (1927–2012) csíksomlyói születésű író, műfordító, szerkesztő és ifjúsági szerző kapta meg. A regényírót a Csipike címet viselő népszerű gyermekregényéről elnevezett Csíkszeredában megrendezett ifjúsági találkozó során, 1996. július 7-én választották a díszpolgárok közé. A találkozón a magyar nyelvterület sok pontjáról érkezett gyermek vett részt.[3][4]

1999. augusztus 6-án, a Csíkszeredai Városnapokon a település akkori polgármestere, Csedő Csaba István egyszerre három személynek adományozta Csíkszereda díszpolgári címét. Csedő Károly (1930–) gyógyszerész, egyetemi tanár, szakíró és akadémikus „a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés fenntartásában játszott szerepéért” nyerte el a címet.[5][6][7] A két további kitüntetett személyt – dr. Dénes László sebész, főorvos, a megyei kórház építtetője és első igazgatója, valamint Deák Gyula, a Segítő Mária Gimnázium, majd a Matematika-Fizika Líceum egykori latintanára – haláluk után avatták a város díszpolgárává.[5][6]

A díszpolgárok listája[szerkesztés]

Jelmagyarázat
 † Posztumusz díszpolgári cím

Név Foglalkozás, ismertség oka Megválasztás ideje Megválasztás oka Forrás
Csedő Károly gyógyszerész, egyetemi tanár, szakíró, filoterapeuta, akadémikus 1999. augusztus 6. „a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés fenntartásában játszott szerepéért” [5][6][7]
Deák Gyula a Segítő Mária Gimnázium, majd a Matematika-Fizika Líceum volt latintanára 1999. augusztus 6. [5][6]
Dénes László sebész, főorvos, a megyei kórház építtetője és első igazgatója 1999. augusztus 6. [5][6]
Fodor Sándor író, műfordító, szerkesztő, regényíró, novellista, ifjúsági szerző 1996. július 7. [3][4]
Földes István a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnöke [8][9]
György Antal agrármérnök, mezőgazdász, erdőmérnök, szakíró, egyetemi tanár 2002. augusztus 3. [10][11][12][13][14][15]
Kállay Oszkár szemész, orvos, szakíró, a Belgiumi Magyarok Szövetségének elnöke [16]
Karl Litzmann első világháborús porosz katonatiszt, tábornok, későbbi náci tisztviselő 1917. június 20. „a kiváló hadvezér Csíkvármegye történelmében szerzett elévülhetetlen érdemeiért” [1]
Pásztor György ötszörös magyar bajnok jégkorongozó, sportvezető, gyógyszerész 2000 [17][18]
Rohr Ferenc katonatiszt, a magyar honvédség főparancsnoka, császári és királyi tábornagy 1918. március 9. [2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g Daczó Katalin – Bács Béla János: Katonavilág Csíkszeredában – 1916–17: Litzmann Károly, IV. Károly, Aczél Ödön és a többiek. Székelyföld, XVI. évf. 12. sz. (2012. december) 68–111. o.
  2. a b c d Borbély László: Történelemlecke brazíliai magyarokkal. Hargita Népe, XVIII. évf. 275. sz. (2006. december 8.)
  3. a b [ismeretlen]. Romániai Magyar Szó, XLIX. évf. [?]. sz. (1996. július 12.)
  4. a b 1996. július 12. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.  
  5. a b c d e Csíkszeredai Városnapok: Díszpolgári címek és Pro Urbe-díjak átadása. Hargita Népe, I. évf. 186. sz. (1999. augusztus 7.)
  6. a b c d e 1999. augusztus 6. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.  
  7. a b Felelősséggel a magyarságért és a tudományért. Magyar Tudományos Akadémia, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
  8. Elismerések. Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  9. Bágyoni Szabó István: Túlélési esély a kisebbségbe szorult nemzetrészeknek. Magyar Nemzet Online, 2003. május 30. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  10. Takács Éva: Változatos, hangulatos rendezvények: Csíkszeredai Városnapok. Hargita Népe, XIV. évf. 178. sz. (2002. augusztus 5.)
  11. Dr. György Antal Csíkszereda díszpolgára. Hargita Népe, XIV. évf. 179. sz. (2002. augusztus 6.)
  12. 2002. augusztus 5. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.  
  13. Hírek az országból: Közlemény. Romániai Magyar Szó, XLVII. évf. [?]. sz. (2004. január 9.)
  14. 2004. január 9. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.  
  15. Utolsó jó szerencsét…: Búcsú György Antaltól. Erdészcsillag. Selmeci Társaság. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  16. Dr. Csedő Csaba: Julianus-díjak – 2004: A segítő Kállay Oszkár. Hargita Népe, XVI. évf. 299. sz. (2004. december 21.)
  17. icehockey.hu: A legendás sál és a csíkszeredai díszpolgárság. Hokilegenda – akkor és most (29): dr. Pásztor György. Magyar Jégkorong-Szövetség, 2012. március 1. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  18. V. K: Önéletrajzi részletek: Dr. Pásztor György gyógyszerész. Fasori Örökdiák, II. évf. 2. sz. (2009) 8–9. o.

További információk[szerkesztés]