Márton Áron Gimnázium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Márton Áron Gimnázium Csíkszereda legimpozánsabb épülete, a Szék útja és a hajdani Rákóczi utca (ma Márton Áron utca) találkozásának közelében található, szecessziós stílusban épült 1909 és 1911 között.

Márton Áron Gimnázium

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai iskola elődje a 17. század közepe táján a ferences szerzetesek által alapított Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium. A csíksomlyói iskolai oktatás kezdeteit újabban a kutatók közvetett bizonyítékok alapján a 16. század végére teszik, a 17. század első feléből, 1626-ból már az iskola újjászervezéséről van írásos dokumentum.A gimnázium 1911-ig működött Csíksomlyón.

A XIX. század utolsó évtizedeiben Csíkban egyre gyakrabban vitatták a gimnáziumnak Csíksomlyóról Csíkszeredába való költöztetésének kérdését. Az áthelyezést először Kuncz Elek (Kuncz Aladár édesapja) kolozsvári tankerületi főigazgató vetette fel. A költözés támogatói azzal érveltek, hogy Csíksomlyón hiányoznak a korszerű tantermek, egészségügyi feltételek és szertárak, rajzterem és tornaterem. A döntést hosszas vita előzte meg, a csíkiak két táborra szakadtak, az ellenzőkre és a támogatókra.

A Csíki Lapok 1896. augusztus 5.-i számában az áthelyezés ellenzőinek egyik lelkes híve így érvelt Csíksomlyó mellett: „Érdemes lesz-e Somlyónak kitűnő borvizét, jó levegőjét, közeli erdejét és sétára alkalmas helyeit, a csendes falut Szeredának rossz vizével, a mocsaras vidék levegőjével, a vásári vagy pedig az országúti szekerek okozta zajjal felcserélni? Vagy talán már fiaink egészsége nem ér annyit?”

Az áttelepítés körüli vita évekig zajlott, a küzdelem egyre fokozódott. 1896-ban a megye 100 000 koronát szavazott meg az áttelepítésre, azonban konkrét tárgyalásokra csak 1900-ban került sor, ezeket Majláth Gusztáv Károly, Erdély püspöke vezette. Végül a változást meghozó tárgyalás 1905. április 26-án és 27-én folyt le, melyen a város úgy döntött, hogy a Szék útja és a Rákóczi-út sarkán levő „Nagymart” Barancs-dűlőjének 10 holdnyi területét vásárolja meg és adja át építés céljára.

A kor elvárásainak megfelelő iskolaépület első tervvázlatának és költségvetésének elkészítésére Alpár Ignác műépítészt kérték fel.

Az építéssel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó tárgyalások csak az 1907. május 25-i megyei közgyűlésen jutottak határozati formába.

A végső terveket Pápai Sándor műszaki tanácsos és mérnök készítette el, melyeknek tervezett költségvetése meghaladta a 850 000 koronát, míg a státusnak csak az államtól és a megyétől megszavazott 380 000 korona állt rendelkezésre. A hiányzó összeget szintén állami és megyei támogatásból valamint a csíksomlyói volt iskolaépület árából fedezték. 1909. március 22-én megtartották a hatósági szemlét, 29-én pedig megtörtént az első kapavágás. A munkálatok olyan ütemben haladtak, hogy 1909. május 27-én sor kerülhetett az ünnepélyes alapkőletételre, melyen a megye és a város tisztikara, az építő bizottság tagjai, nagyszámú érdeklődő közönség, az ifjúság és a munkások vettek részt. Az alapkőbe, melyet a gimnázium főbejáratától 7 méternyire az első kiszögellés sarkánál helyeztek el, a gimnázium négy értesítőjét (évkönyvét), a püspök által aláírt ünnepi beszédet, és pénzérmeket helyeztek el.

1911. június 5-én gróf Majláth Gusztáv Károly, Erdély püspöke szentelte fel a gimnázium új épületét, nagy avatóünnepség keretében.

A főgimnáziumhoz szimmetrikusan két szárny épült, a jobb szárnyban a szeminárium, a bal szárnyban pedig az internátus kapott helyet. Az új iskola bentlakása 12 hálószobával, 8 tanulószobával, zeneteremmel, klubhelyiséggel, ruhatárral, 6 mosdóval, zuhannyal, kádfürdővel, ebédlőteremmel, a bentlakásra felügyelő tanárok lakásaival és betegszobával is rendelkezett. A teraszozási munkálatok elvégzése, az előtér fásítása, az építkezés nyomainak eltüntetése után kellemes környezetben, kényelmes körülmények között zajlott az oktatás.

Az első világháború kitörése azonban alaposan megbolygatta a hagyományos életrendet. Több tanárnak és sok tanulónak hadba kellett vonulnia. 1914-1916 között az épület egy részét lefoglalták és katonai kórházzá alakították, az 1916-1917-es tanévben a tanítás szünetelt. A háborút követő évek megpróbáltatásainak ellenére az intézet megszakítás nélkül betöltötte hivatását.

Az első világháború után az épületbe költözött az elemi iskola, 1923-31, illetve 1941-42 között a tanítóképző is.

A tanítóképző elköltözése után, mely a bal szárnyat, az internátus helyét foglalta el, az internátust és a szemináriumot összevonták, és egy egységes bentlakást alakítottak ki a két szárnyban, mely azonban az iskolától továbbra is függetlenül, külön igazgatóság felügyelete alatt működött.

A Gimnázium 1931-ben kiadott tájékoztatójában a következő leírás szerepel:

„A főgimnázium középső részét díszes kápolna foglalja el, háttérben pedig, de az épülettel összeforrva épült fel a tornaterem, mely állandó színpadával egyúttal dísztermül is szolgál. (…) A főgimnáziummal kapcsolatos nevelőintézet mintegy 200 bentlakó növendék befogadására alkalmas, felszerelése is teljesen modern. A II. emeleten vannak elhelyezve (…) a hálószobák. (…) Külön mosdóhelyiségekben Fayance mosdókkal felszerelve végzik a növendékek a mosdást. Az I. emeleten vannak a tanulószobák, külön téli kápolna, modernül felszerelt játékterem és társalgó. A földszinten a 200 növendéket befogadó ebédlő foglal helyet, míg a souterrainban nyert elhelyezést a hideg és meleg fürdő, ahol kádak, nagy medence, hideg és meleg zuhanyok állnak a növendékek rendelkezésére. Az egész intézetnek saját vízvezetéke van.”

A második világháború alatt a hadsereg ismét kórháznak és irodahelyiségeknek foglalta le az épületet. A bentlakó tanulók számára a tornatermet és a rajztermet rendezték be hálónak. Az 1943-1944-es tanév csak novemberben kezdődött és április 1-jén már be is fejeződött. Az átvonuló front az épületben található felszerelésekben is hatalmas veszteségeket okozott.

Mind az iskolát, mind pedig a bentlakást az 1948-as tanügyi reformig nagyrészt alapítványi támogatásból tartották fenn.

Az 1948-as év a csíkszeredai római katolikus főgimnázium életében is gyökeres fordulatot jelentett, a romániai tanügyi reform életbe léptetésével az ország valamennyi iskolája állami tulajdonba és állami irányítás alá került. Három és fél évszázad után a csíkszeredai főgimnázium is állami iskolává vált, az első intézkedés az iskola kápolnájának felszámolása és díszteremmé alakítása volt. A kápolna három óriási méretű vitrail-át - amelyek Szent Istvánt, Szent Imrét és a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolták - eltávolították. A főbejárat előterében és a bentlakás bejáratánál található márványtáblákat, amelyekre az építtetők nevei és az építés ideje volt bevésve, eltávolították, Majláth Gusztáv Károly római katolikus püspök mellszobrával együtt. Az iskola híres könyvtárát kiselejtezték, a könyveket, folyóiratokat vagy zárolták, vagy megsemmisítették. Az iskolában működő egyesületeket, a Mária Kongregációt és a cserkészcsapatot betiltották.[1]

1948 után az iskola különböző neveket viselt: Magyar Vegyes Líceum, Vegyes Gimnázium, Csíkszeredai Középiskola, Reál-Humán Líceum, Matematika Fizika Líceum. Az 1960-1961-es tanévtől kezdődően az iskolában román nyelvű tagozatot létesítettek, a csíkszerdai 1-es számú román tannyelvű általános iskola és a líceum egyesítésével.

Az 1989-1900-es tanévben kezdődhetett újabb fejezet az iskola életében, az 1989 decemberében bekövetkezett változások után.

Márton Áron arcképe
Muhi Sándor grafikája

Az egykori katolikus gimnázium épületében ma két oktatási intézmény is működik:

Csíkszereda állami működtetésű középiskolája a Márton Áron Gimnázium. 1990. május 25-én került sor az iskola névadó ünnepségére, Csíkszereda legjelentősebb magyar tannyelvű középiskolája egykori diákja, Márton Áron püspök nevét vette fel. 1992-től kezdve, a régi hagyományt felújítva - az iskola minden évben megjelenteti az előző tanévre vonatkozó Évkönyvét. Az utóbbi évek iskolatörténetének legfontosabb forrásai az Évkönyvek.

1991 óta ebben az épületben kapott helyet a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium, amely a főgimnázium 1940-44 közötti megnevezését vette fel.

A gimnázium napjainkban is Csíkszereda és Csík egyik legszebb épülete, megjelenésében érvényesülnek a 19-20. század fordulóján hódító szecesszió gazdag magyaros majolikaelemei.

A gimnázium kápolnája 2008-ban visszanyerte patinája egy részét azáltal, hogy elkészültek új festett üvegablakai. A régi vitrailok töredékei, valamint a hajdani diákok visszaemlékezései alapján Nagy Ödön és Vorzsák Gyula művészek készítették el az új vitrailokat, amelyeknek magassága 3,25, illetve 2,80 méter. Az alkotók teljesen új vitrailt készítettek, amely színvilágában újszerű, a monumentalitásra törekszik.[2] A három nagyméretű ablak önállóan is egy-egy jelenetet ábrázol, ugyanakkor összeköti őket a középsőn megjelenő, Máriát körülvevő fénysugár. A Márton Áron Gimnázium főbejárata feletti középső üvegablak Máriát ábrázolja, karján Jézussal. Jobboldalt a koronát Máriának felajánló Szent István alakja, míg a bal oldali ablakon Szent Imre, a liliomos herceg látható. [3]

Szobrok, emléktáblák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gimnázium épülete előtt 1997. május 31-én bensőséges ünnepély keretében leplezték le a névadó Márton Áron püspök (1896-1980) mellszobrát. Az iskola egykori diákjának, dr. Gaál Zakariásnak köszönhető a szobor felállítása, aki önzetlenül állta a költségeket.

1999. június 24-én Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek (1864-1940), az ikola építtetőjéneke, jótevőjének mellszobrát avatták fel (az egykori tantvány, Ambrus Zoltán költségén). Mindkét szobor Bodó Levente szentegyházi szobrászművész alkotása.

Az iskola előcsarnokában tíz márványtábla hirdeti a hajdani jeles tanárok és tanítványok emlékezetét. 1990 május 25-én, a névadó ünnepség alkalmával emléktáblát avattak Márton Áron és Majláth Gusztáv Károly püspökök, Gábor Áron (1814-1849) 1848-as hős, ágyúöntő, Kájoni János (1629-1687) ferencrendi szerzetes, polihisztor emlékére. További emléktáblákat avattak ünnepi megemlékezések vagy tudományos ülésszakok keretében :

[4]

Az intézmény igazgatói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1851-1911 között:

1911-től:

  • 1911-1926 Kassai Lajos
  • 1926-1928 Dr.Jénáki Ferenc
  • 1928-1941 Papp János
  • 1941 Albert Vilmos
  • 1941-1944 Dr. Pataki József
  • 1944-1945 Borcsa Gergely
  • 1945-1948 Papp János
  • 1948-1950 Karácsony Zakariás
  • 1950-1953 Kovács Irma
  • 1953-1957 Perjesi Gyula
  • 1957-1959 Bereck Lajos
  • 1959-1966 Kristó András
  • 1966-1979 Eigel Ernő
  • 1979-1986 Pethő Ilona
  • 1986 Gaál László
  • 1987-1990 Csiszér Lajos
  • 1990-1994 Eigel Ernő
  • 1994-2000 Lászlófy Pál
  • 2000- Varga László

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Antal Imre: „Tisztesség adassék”. Lapok a csíkszeredai Római katolikus Főgimnázium történetéből. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 1994.
  2. Monumentális vitrailok a gimnázium kápolnájában
  3. Csúcs Mária: Millenniumköszöntő üvegfestmény
  4. Márton Áron Gimnázium. Tíz év krónikája. Jubileumi emlékkönyv a névadás 10. éves évfordulójára. Csíkszereda, 2000.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antal Imre: „Tisztesség adassék”. Lapok a csíkszeredai Római katolikus Főgimnázium történetéből. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 1994.
  • Az erdélyi róm. kath. státus csíkszeredai főgimnáziumának értesítője az 1910—1911-ik iskolai évről. Csíkszereda, Szvoboda Miklós könyvnyomdája, 1911.
  • Máthé Zoltán, Mihály Zita: Márton Áron Gimnázium. In: Csíkszeredai Panoráma 2. (2002. január) 1. szám
  • Miklós József: Csíki Lexikon. Csíkszereda, Pro-print, 2004.
  • Vofkori György: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Typografika kiadó, Békéscsaba, 2007.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csíkszereda veboldala. Márton Áron Gimnázium