Stigma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Assisi Szent Ferenc (11821226), aki először 1224-ben tapasztalta a stigmákat La Vernában, Olaszországban.

A stigma testi jegy vagy fájdalom, amely olyan testtájakon jelenik meg, ami Jézus keresztrefeszítését idézi. A szó Szent Pál Galatákhoz írott leveléből származik: „Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert én az Úr Jézus jegyeit viselem testemen” – írta Szent Pál (6:17). A latin nyelvű Vulgata a „jegy” szóra a latin stigma szót használta.

A stigmák előidéző okai vitatottak. Vannak, akik szerint legalább bizonyos esetekben természetfeletti, csodás eredetűek, mások csalást látnak bennük vagy az orvosi magyarázatoknak hisznek.

A stigmák általában a katolikus valláshoz, illetve hívőihez kötődnek. A stigmatizáltak többsége nő. Dokumentált esetek nem katolikusok közt is előfordultak.

A stigma szót a mindennapi beszédben használják negatív értelemben is, „bélyeg, megbélyegzettség” jelentéssel.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feljegyzett esetek különfélék. Vannak olyan esetek amikor a stigmatizált testén megjelenik az öt Szent Seb (a szögektől esett sebek a kézen és lábon és a lándzsadöfés az oldalán), vagy ezek egy része. Vannak, akiknek a tövisek okozta sebek jelennek meg a homlokukon, mások vért izzadnak vagy könnyeznek, a korbácsolás okozta sebek tűnnek fel a hátukon vagy a kereszt cipelése okozta sebek a vállukon.

Vannak olyan stigmatizáltak, akik csak a sebek fájdalmát érzik, anélkül, hogy maguk a sebek megjelennének: ők láthatatlan stigmákat viselnek. Máskor a seb és az óriási fájdalom együtt vannak jelen. Egyes stigmatizáltak sebei nem gyógyulnak be, frissek maradnak és mégsem fertőződnek el. Egyes feljegyzések arról számolnak be, hogy a sebek kellemes illatot árasztanak.

Van, hogy a jegyek első megjelenése után a stigmatizált folyamatosan viseli őket, de az is előfordul, hogy a stigmák csak a nap bizonyos időszakában vagy bizonyos napokon jelennek meg.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első dokumentált eset, amelyet a római katolikus egyház is autentikusnak fogad el, Assisi Szent Ferencé (11821226), aki először 1224-ben tapasztalta a stigmákat az Itália területén fekvő La Vernában. [1]

A Szent Ferenc halála után eltelt évszázadban több mint húsz újabb esetet jegyeztek fel. Azóta nagyon sok volt az ilyen eset. A 19. század végére több mint 300-at jelentettek. [2] A 20. században az esetek száma drasztikusan emelkedett: több mint 500 esetet jegyeztek fel. A modern korban növekedett a nem az egyházból, illetve nem a katolikus rendekből jöttek száma a stigmatizáltak között. A nem katolikusok közt is jegyeztek fel eseteket. [3]

A feljegyzésekben szereplő első stigmatizált Christina von Stommeln volt (meghalt 1312-ben), akit az 1320 és 1350 között készült Codex Iuliacensis említ. Relikviái a jülichi Propsteikirchében nyugszanak, Aachen közelében. [4] Koponyáján egyes források szerint ma is láthatók a tüskék hagyta nyomok.

Híres modern kori stigmatizált volt Pietrelcinai Szent Pio (1887-1968).

Híres stigmatizáltak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pietrelcinai Szent Pio


Híres magyar stigmatizáltak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]