Emmerich Anna Katalin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna Katharina Emmerick Saint Visionary.jpg

Emmerich Anna Katalin (németül Anna Katharina Emmerick, Flamschen, Coesfeld, 1774. szeptember 8. - Dülmen, 1824. február 9.) szegény németországi parasztemberek leánya, ágostonrendi apáca. II. János Pál pápa 2004-ben boldoggá avatta.

Csaknem mindig beteg volt, s betegsége idejét Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedéssel töltötte, miközben látomásai voltak és testén Krisztus szenvedéseinek stigmái mutatkoztak (ezeknek természetfeletti jellegét a legszigorúbb világi s egyházi vizsgálat állapította meg). Látomásaiban egyes bibliai jeleneteket s Jézus három nyilvános évének tanító-működését szemlélte, s e szemlélődésről való beszámolóiban a bibliai helyeknek, személyeknek s egykorú szokásoknak olyan fokú s pontos ismeretét árulta el, amely a műveletlen földműves leánynál emberileg érthetetlen volna.

A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése című könyvben leírt látomásait használta föl Mel Gibson A passió című filmjében olyan részletek bemutatására, amelyek az evangéliumokban nem találhatók.

A látomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látomásainak több állítását is ellenőrizték és igazolták. [1].

A látnok halála után a látomásait leíró Clemens Brentano talált egy latin feljegyzést. Ennek a De annulo pronubo Deiparae Virginis qui Perusiae religiosissime asservatur. J.B. Lauri Perusini Commentarius[2] című iratnak az 59. oldalán talált igazolást erre, ahol leírják, hogy Perugiában őriznek egy gyűrűt, amit Szűz Mária jegygyűrűjeként tisztelnek, és minden év augusztus 3-án megmutatják a hívőknek. Ma ez a gyűrű a S. Lorenzo bazilikában található Perugiában[3], és minden év július 30-án látható[4].

  • Szűz Mária háza, melyről azt állította, hogy Efézusban van, és ott élte le utolsó éveit. Építtetett a domboldalra egy keresztutat, mely tizenkét nyolcszögletű kőből állt. A távolságokat maga mérte ki. A tetején lyukak voltak, amibe fakereszteket állítottak, melyek Y alakúak voltak. A kutatócsoport az ő állítása alapján kezdte meg feltárni a területet és valóban találtak egy kőből épült házat.
  • A háromkirályokról - akik Betlehembe mentek -, nemcsak részletes leírást adott kinézetükről, életmódjukról, hanem útmutatókat adott lakóhelyeikről is. Az egyiknek - akit ő Mensornak nevezett -, a lakóhelyét is megmondta: Acajaja. Ugyancsak Brentano jegyzi meg, hogy tizennyolc évvel Emmerich halála után (1839) ráakadt egy könyvre, mely tartalmaz egy Achajaculat nevű "várkastélyt az Eufrátesz szigetein Mezopotámiában". Ez a mai napon is megtalálható Ammianus Marcellinus római író 24. könyvének 2. fejezetében[5]. Ott Achaiacala-nak van írva.[6]
  • Tamás apostolról azt állította, hogy Indiában térített. Nádkunyhóban lakott és egy kövön szokott térdepelve imádkozni, a térde nyoma bent maradt a kőben és azt állította, hogy ha a tenger elér eddig a kőig, akkor valaki más fogja ott Jézus Krisztust hirdetni. - Ügy tűnik, hogy Tamás 52-ben hajózott Indiába hirdetni az evangéliumot a cochin diaszpóra zsidóknak Indiába. Muziris ókori kikötőnél ért partot, amelyet később egy özönvíz elmosta és átrendezte 1341-ben[7].[8]1498-ban Vasco da Gama partot ért észak-Kerelában Calicutnál, és portugál misszionáriusok megtalálták az India egyetlen keresztény közösségét - ma legnépesebb egyházuk a szír-malabár katolikus egyház. 1599-től a római katolikus egyházhoz tartozó egyik keleti egyház lett.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]