Csoda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. A csodát ezért főleg különböző vallások hívői élik meg, fogadják el és magyarázzák úgy, hogy az az isten és/vagy természetfeletti erők munkájának eredménye.

Álmunkban is történhetnek velünk szokatlan, valószínűtlen, sőt a fizika törvényeivel vagy más „valóságos” ismeretekkel ellentétes dolgok, melyeket, ha valóban megtörténnének, csodáknak kellene minősítenünk.

Magát a csodát, konkrét megvalósulását tekintve a sokféleség jellemzi, a hirtelen gyógyulástól kezdve a halott feltámadásán át a reménytelen helyzetből való megmenekülésig. Egyes dolgok, események csodaként való felfogásának az ember gondolkodásában nemcsak igénye, hanem valószínűleg természetes szerepe is van, a puszta ésszerűség az emberek egy jelentős része számára nem jelent kielégítő világmagyarázatot. Nem lehetetlen, hogy a csoda, mint a hihető valóság ellentéte (a gondolkodásban meglévő ”dialektikus billegés” egy fogalom és ellentettje közt), amelyre ugyanúgy szükségünk van, mint a „semmi”, a „nincs”, a „halál”, az „élet után” stb., szintén páros fogalmi konstrukciókra.

Csodák szerepelnek irodalmi alkotásokban is, átalakulások, méretváltozások, különleges kalandok és hőstettek formájában. A csodákra emlékezni szokás, a csodákkal összefüggő személyek és helyek, tárgyak és módszerek hitbeli kérdéssé válnak.

Az emberekre jellemző, hogy várnak, számítanak arra, hogy hétköznapi életük során csodák történjenek velük. Littlewood törvénye szerint az emberek legalább havi egy csodára, meg nem magyarázható, fel nem fogható eseményre számítanak hétköznapjaikban. A csodának van egy láthatóan emberek által előidézett változata is, a mágia (eredetileg perzsa szó). Ezek illúziókeltéssel és trükkökkel kapcsolatosak (például laterna magica és a camera obscura).

A csoda fogalma a Bibliában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoda kifejezésére használt szavak az Ószövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • PALA gyök különböző származékai
  • Miflöót Jób 37,16
  • Mófét
  • Hanóraót - ez a járah ige nifal participiuma, ami félelmetes csodát jelent.

Kozma Zsolt véleménye szerint ezek a kifejezések az Ószövetségben mindig Isten teremtő hatalmára és szabadító tettére utalnak, és egyben arra a csodálkozásra, megdöbbenésre, félelemre, amit az emberből kiváltanak.

A csoda kifejezésére használt szavak az Újszövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Thaümazzó ige és annak származékai.
  • Szémeion jelentése jel, csodajel.
  • Terata általában az előző szóval szerepel együtt és csodajelet jelent.

Thambosz csodálkozás

  • Dünamisz elsődleges értelme ugyan: isteni erő, hatalom, de csodát is jelent.

Az Újszövetségben főképpen Jézus csodáiról, aztán majd az apostolok csodáiról és az Ószövetségi idézetekben fellelhető csodákról találunk leírásokat. A csoda jel, előlege a teljességnek, a tökéletes megváltásnak, a természet rendje, Istennel való viszonya helyreállításának. Nem az a kérdés, hogy például egy béna ember meggyógyítása természetes vagy nem természetes módon megy végbe, hanem az, hogy a bénaságban a természetellenes, az Isten rendje ellen való mutatkozik meg és ezt ki kell küszöbölni, meg kell gyógyítani. A megrontott természet meggyógyítása a bűnbocsánat csodájában megy végbe. Az Újszövetség legnagyobb csodája, hogy Jézus Krisztusban a bűn és halál törvénye legyőzetik az élet Lelkének törvénye által (Róm 8,2).

A csoda fogalma a teológiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

C. S. Lewis definíciója szerint „Ha azt mondom csoda, akkor arra gondolok, hogy egy természetfölötti hatalom beleavatkozik a természet rendjébe.” Paul Tillich a kinyilatkoztatás összefüggésében értelmezi a csodát. Ő a következő három ismérvét sorolja fel a csodának:

  1. Az igazi csoda olyan esemény, amely ámulatra késztet, szokatlan, megrázó, és mégsem mond ellent a valóság racionális szerkezetének.
  2. A csoda olyan esemény, amely a lét titkára utal, és meghatározott módon fejezi ki annak viszonyát hozzánk.
  3. A csoda olyan esemény, amelyet esemény-jelként fogunk fel az eksztatikus tapasztalatban.

Richard Webster kétféle csodát ismer:

  1. Isteni beavatkozásnak tulajdonított csodák
  2. Olyan csodák, amelyeket mi magunk idézünk elő.

Ez utóbbi megfogalmazás éreztet némi ezoterikus gondolkodást. Az ezoterikus gondolkodásmód, vallásos attitűd, elképzelés azon az elgondoláson alapul, hogy az emberben benne rejlik annak potencialitása, hogy csodatevővé legyen. Paulo Coelho könyvei erre az ezoterikus attitűdre épülnek. A Portobellói boszorkány, A zarándoklat – Egy mágus naplója, Alkimista, Veronika meg akar halni – mind olyan művek, amelyeknek a fő mondanivalóját talán egy idézet tudná a legjobban összefoglalni. „Legalább minden újabb napot csodaként él meg. Hiszen valójában minden nap csoda, ha belegondolunk, mennyi minden történhet velünk törékeny kis életünkben.”

A protestáns – és többnyire a keresztyén – teológia elutasítja a csodáknak és az életnek ilyetén felfogását. Tillich kifejezetten hangsúlyozza, hogy a csoda nem lehet varázslat, hanem valami Istenre mutató, magán a jelenen túlmutató esemény, megnyilvánulás. Ami nem felel meg ennek a kritériumnak az démonikus cselekedet.

Itt kell visszakötni a gondolatot a cikk elején bemutatott filozófiai istenképekhez. Nos, egy olyan isten, ami valójában nem egy személy, hanem egy energia, egy erő-megnyilvánulás, az bizonyára tud létrehozni csodákat, de abban semmi szabályszerűség nincsen. Pro és kontra, kérdezem én, ha egy ilyen „energia-isten” áll a világ mögött, akkor annak van intelligenciája? Ha pedig nincsen intelligenciája, akkor vajon hogyan állnak fenn a természeti törvények?

A bibliai csodáknak öt fő jellegzetességét nevezhetjük meg:

  • A Csodák szokatlanok. Félelemmel vegyes tiszteletet és csodálatot keltenek. Egy égő csipkebokor és a vízen járás képessége nem mindennapi eset.
  • A csodákat Isten ujjának is nevezik. Ez feltételezi, hogy létezik egy Isten, aki az univerzumot teremtette.
  • A csodák Istent tükrözik. Mivel Isten jó, a csodák a jóságot támogatják.
  • A csodák gyakran Isten igazságát bizonyítják, Isten egy szolgája által (Zsid 2,4). Ennélfogva a csodák megmutatják a valódi prófétákat.
  • . A csodák megtétele mindig valamilyen meghatározott céllal történik. Dicsőítik Istent, és ugyanakkor bizonyítják a létezését.

Ha csodákról beszélünk, akkor az szükségképpen elválaszthatatlan Jézus Krisztus személyétől. Ugyanis a Bibliában található legtöbb csodaleírás az ő nevéhez fűződik. Sőt, tovább megyek, nemcsak, hogy az ő nevéhez fűződik, de ha mindaz igaz, amit az őskeresztyén tanítás és az egyház a legkorábbi időktől napjainkig állít, akkor Jézus Krisztus egész egzisztenciájában maga a csoda. Hogyan lett emberré az Isten? Talán tíz emberből kilenc ma is azt mondaná: „meghallgatunk erről máskor is”, mint ahogyan az athéniak tették, amikor Pál apostol Jézusról, mint a testté lett Istenről beszélt.

Csodák a történelemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csodák a vallásokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia több jelenésről, csodáról számol be, amelyek egy részét természeti jelenségekként is lehet magyarázni. A modern kor talán legismertebb csodája, amelyet napcsodaként emlegetnek, a portugáliai Fátimában történt 1917. október 13-án, 30-70.000 szemtanúja volt, a korabeli sajtó is beszámolt róla. Mind a mai napig nincs rá tudományos magyarázat.

Lásd még a 16 éves fiatal lengyel lány csodálatos gyógyulását, aki Bogner Mária Margit közbenjárását kérte.[1]

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Newsweek magazin feltett egy kérdést, hisznek-e az amerikaiak a csodákban? A felmérés eredményét 2000. május 1-jén tették közzé[2]:

  • Az evangélikusok hisznek a csodákban 98%
  • A keresztények hisznek a csodákban 90%
  • Isten csodát hajt végre 84%
  • A Bibliai csodák valóban megtörténtek 79%
  • Tapasztalt, vagy látott csodát 48%

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BPK és Marian: Bogner Mária Margit halálának évfordulója - beszámoló. 2012. május 18. Székesfehérvári Egyházmegye, http://www.szfvar.katolikus.hu/bogner-maria-margit-halalanak-evforduloja-20120513-beszamolo
  2. http://www.rickross.com/reference/general/general209.html